Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-96
6 96. országos ülés február 22. 1873. ségnek utasítást adjon: e részben tökéletesen osztozom Győrffy tisztelt képviselőtársam véleményében. Ami pedig a második részt illeti, bocsásson meg az előttem szóló igen tisztelt képviselő ur, én valójában nem értettem az ő fölszólalását. Ha csupán csak azt akarta elérni a mentelmi bizottság, hogy ezen dologra az igazságügyi minister figyelme fölhivassék: nein volt a legtapintatosabb dolog ezt azért a házban ily alakban behozni. A mentelmi bizottság privátim is fölszólíthatta volna arra az igazságügyi núnistert, s meg vagyok győződve, hogy ha az igazságügyminister ezt az ő hivatása körébe tartozónak hitte volna: bizonyosan a mentelmi bizottság fölszólitására megtette volna, és kiadta volna az utasításokat. Miután azonban, a mint tisztelt képviselő ur is elismeri, csakugyan nincsen érdekében a képviselőháznak ilyeténképen eljárni, s nem is igen hiszem, hogy a képviselő ur képes volna, valamely parlamentet nekem megnevezni, a hol az efféle a sérthetlenségbe ütköző dolog ugy intéztetett volna el, hogy a parlament fölhívta volna a núnistert ebben a tekintetben hivatásának, vagy kötelességének teljesítésére : ennélfogva azt hiszem, hogy Győrffy képviselő ur indítványának második része nemcsak elfogadható, hanem a képviselőház méltóságának és a függetlenségnek érdekében el is fogadandó. (Helyeslés bal felől.) Deáky Lajos l Tisztelt ház! Ugy vagyok meggyőződve, hogy a mentelmi bizottság; még hogy ha ügyvédje lett volna is a kérelmesnek, teljességgel nem tartozott volna annak részére okmányokat szerezni, vagy másokat annak beszerzésére utasítani, s miután a sérthetlenség kérdése csak akkor foroghat fon, s a képviselő kiadatásának csak akkor lehet helye, ha zaklatás nincs : a képviselőház zaklatást nem követhet el; én pedig Hoffmann képviselő ur véleményében zaklatást látok ; mivel akkor, midőn a ház elutasíthatta volna a kérvényezőt: követeli, hogy adjanak be azon képviselő ellen szóló bizonyítási okmányokat, mi a meneteimi bizottságnak nem föladata. — Egyszerűen a Győrffy képviselő ur indítványához csatlakozom. Vidliczkay József: Tisztelt ház ! Én ugy látom, hogy Hoffmann tisztelt képviselőtársam szerelmes egybe: a pharagraphusok nagy számába. Ezen szegény haza nagyon sokban szenved hiányt, csak egyben nem: a sok pharagraphusban. Nem látom át annak semmi szükségét, hogy a pharagraphusok száma ismét szaporittassék oly művel, mit Hoffmann tisztelt képviselőtársam imént védelmezett. Tisztelt ház! Szó van arról, hogy a bíróságoknak utasítás adassék. Én mellőzni kívánom most itt a képviselőház függetlenségének tekintetét, hanem veszem csak a birói függetlenséget. Ugy vagyok meggyőződve, hogy az igazságügyminister tulaj donkép nem is valami lényeges személy egy alkotmányos szerkezetben. Tudok képzelni alkotmányt igazságügyminister nélkül is, s nagyon biztos lehet a képviselői sérthetlenség még oly országban is, sőt abban talán legjobban virágoztatik, a hol nincsen igazságügyministerium. A biró független, annak tudnia kell a maga hatáskörét, tudnia kell mi tartozik hatásköréhez. Nem vagyok átalában barátja annak, hogy az igazságügyminister utasításokat adjon a bírónak; ez az én fölfogásommal ellenkezik, a mint én a független alkotmányos bírót képzelem; de ellenkezik még az is, hogy a képviselőház adjon utasításokat a bíróságnak. A bírónak a képviselő-testület irányában is függetlennek kell lennie ; hanem annak a független bírónak tudni kell a maga hivatását, tudnia kell hatáskörét. — Én semmi legkisebb szükségét nem látom annak, hogy a birok utasíttassanak akár az igazságügyminister, akár a ház által. Pártolom teljes mértékben és egész terjedelmében Győrffy indítványát. Ghyczy Kálmán: Nekem is, tisztelt ház, a mentelmi bizottság jelentésére két észrevételem van. Először megvallom, hogy különösnek találom azt, hogy a nagy-kanizsai kir. törvényszéki vizsgálóbíró folyamodik egyenesen e tekintetben az országgyűléshez. Én azt gondolom, hogy a nagy-kanizsai királyi törvényszéki vizsgálóbíró és az országgyűlés között mégis vannak bizonyos közegek, és azt hiszem, ha valakinek: legalább is a kanizsai törvényszék elnökének vagy a kanizsai törvényszéknek lett volna föladata az ily megkeresést az országgyűléshez intézni. (Élénk helyeslés bal felől.) Én már e tekintetből is ezen megkeresést elfogadhatónak nem vélem. (Helyeslés.) A második észrevételem az, hogy a kérdés sokkal fontosabb. mint első tekintetre látszik. A sérthetlenség kérdése az országgyűlés függetlenségének, souverainitásának kérdésébe vág mélyen bele, és, minden olyneinü intézkedések, minden szabályzatok, melyek az immunitás kérdését érintik : az én fölfogásom szerint, ha az országgyűlés, a parlament függetlenségét fon akarjuk tartani, nem indulhatnak ki máshonnan, mint magából a parlamentnek kebeléből. S kérdeni, ha ezen jelentésben foglalt javaslat elfogadtatik, s ennek folytán az igazságügyminister utasítást fog kiadni az iránt, hogy mikép szereltessenek föl hasonló esetekben a kérvények: a minister ezt az országgyűlés utasításából tevén, a ministernek ezen utasítása, ha az illető felek azt teljesitik, már mintegy az országgyűlésre legalább moraliter kötelezővé válik, mert a minister az országgyűlés határozata folytán bocsátotta ki az erre vonatkozó intézkedést. Ha a sérthetlenség eljárásnak szabályozására nézve valamely intézkedést kellene tenni: ez nem az igazságügyi ministerhez tartoznék * i
