Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-81
81. országos ülés február 4. 1873. 37 titkárok a házban? Azért, mert a miuisternek, mint ilyennek, nincs helye sem az egyik, sem a másik házban; neki tagjának kell lenni, hogy ott megjelenhessék. Innen van, hogy minden niinistermmnál a minister az egyik ház tagjaiból választatik, az államtitkár pedig a másik ház tagjaiból, ugy, hogy az illető minister tárczájának mind a két házban legyen képviselője. Nálunk a ministerek akár az egyik, akár a másik házban résztveheinek a tanácskozásokban és megadhatják a szükséges fölvilágositásokat. Ezen politikai államtitkárok szüksége tehát nálunk nem létezik. Ennélfogva egyike az első kérdéseknek, a melyeket el kell dönteni az adminisíratio érdekében : az lesz, legyen-e politikai és egy állandó administrationalis államtitkár; vagy pedig csak egy és ez legyen administrationalis államtitkár. Mindezt azért emiitettem föl, hogy kimutassam mennyire lehetetlen ily egyes kérdéseket, melyek a módozatokra vonatkoznak, igy per tangentem elintézni. Nem fogadhatom el tehát azon határozati javaslatot, melyet Perényi Zsigmond benyújtott; hanem elfogadom a pénzügyi bizottság véleményét. (Tetszés jobb felől.) Horváth Gyula: Tisztelt ház! A közigazgatás újjászervezésének szüksége ki van fejezve a pénzügyi bizottság határozati javaslatában, és ezzel szemben a ministerelnök ur elmondta tegnap, hogy amit czéloz a határozati javaslat, azt meg kell valósítani; hanem azon örömben ne ringassuk magunkat, hogy az ma vagy holnap oly hamar eredményre vezessen, illetőleg adott oly biztosításokat, hogy majd egyszer meg fogja tenni a minister kötelességét : ezt én, nézetem szerint, nem tartom oly válasznak, a mivel egy parlament kívánságát ki lehetne elégíteni. Én azt hiszem, és túloldalról épen ugy, mint ez oldalról hallottam hangoztatni, hogy szükség van a közigazgatás rendszeresítésére, rendezésére ; ezzel szemben a minister ur válasza az volt, hogy majd meg fogja tenni kötelességet, de a ház ne ringassa magát vérmes reményekben. Én azt hiszem, hogy a ház minden tagja nagyon jól tudja, hogy mindazt egyszerre, egy nap, vagy két nap alatt elintézni nem lehet; hanem igenis egy bizonyos időre van szükség, de nincs szükség arra, hogy a ministerelnök ur 6 év mulasztásait a kezdet nehézségeivel mentegesse. Tisztelt ház! A hasonlatokat igen szeretik a .túloldalon, midőn arról van szó, hogy mennyit haladtunk 1861-tól, az alkotmányos élet kezdetétől, mostanig. E tekintetben bátor leszek tehát én is egy hasonlatot fölhozni. Az absolut időszakban hat •év alatt történt meg a codificatio, hat év alatt vitetett keresztül a szervezésnek egy jelentékeny része egy nagyon lényeges bureaukratiai rendszer szervezése. Azt is méltóztatnak tudni, hogy igenis azon systemák nagyobbrésze inventarium szerint vétetett át és az ezen inventarium szerint átvett rendszerek corrigálásával most már öt évig foglalkozunk, és még mindig a kezdet nehézségeiről panaszkodik a ministerium. Én, tiszelt ház! a pénzügyi bizottság jelentését, mely a közigazgatás szervezésére vonatkozik, elfogadom. Hátra van az incompatibilitásra vonatkozólag beadott két határozati javaslat. Az egyik, amit Tisza Kálmán beadott, utasítja a miiiisteriumot, hogy az incompatibilitás tárgyában törvényjavaslatot terjeszszen elő; a másik azt kívánja határozatilag kimondatni, és utasításul adni a ministeriumnak, hogy miután az állam az illető tisztviselőt, hivatalnokot azért tartja és fizeti, hogy azon képességével, melylyel rendelkezik, az államot szolgálja, azért egyszersmind képviselő is nem lehet. Ez utóbbi, nézetem szerint, nem incompatibilitási kérdés; ez azon kérdés, hogy az állam az illető tisztviselőnek tehetségét megvásárolván, azt az illető tisztviselő egyedül államszolgálati kötelességei teljesítésére fordítsa. Én. tisztelt ház! ez értelemben azon javaslatot nem tartom incompatibilitási kérdésnek, hanem olyan kérdésnek, melyet joga van a háznak elintézni most határozat utján, t. i. kimondani, hogy miután az államhivatalnok tehetségeit lekötelezte határozottan az állam szolgálatára, azokat arra fordítani is köteles. Én azonban e javaslatban hiányt látok, t. i. azt mondja az illető javaslat, hogy az illető hivatalnok csak képviselő nem lehet. Én egy módositványt akarnék hozzátoldani, mely kimondja azt, hogy az illető államhivatalnoknak semminemű más hivatalt, állást, mely őt tehetségeinek az államszolgálatban való érvényesítésében gátolná, nem szabad elfoglalnia. Ez esetben nem volna ez incompatibilitási kérdés, hanem volna olyan kérdés, melynek kifejtésére a ház jogosítva van. Csekély nézetem szerint könnyen megtörténhetik az, hogy az illető urak nem fognak ugyan képviselők lenni; de az igy támadt kárt kárpótolni fogják más hivatalok elfogadása által. Az oly tehetséges emberek, akik 2 — 3 hivatalt is képesek viselni, mint Szilágyi Dezső képviselő ur, kinek tehetségei az egész országban ismérvek, azon állást, melyet a képviselőházban vesztenek, könynyen nélkülözhetik, mert nagy tehetségeik érvényesítésére mindenütt alkalom kínálkozik. Én, tisztelt ház! azon módosításokkal szemben, melyeket megemlítettem, pártolom a Tisza Kálmán képviselő ur javaslatát; egyszersmind kijelentem azt is, hogy mihelyt oly javaslat fog a ház elé terjesztetni, mely az államhivatalnokot nemcsak a képviselői állás viselésétől zárja el, hanem egyátalában minden más hivatal viselhetésétől: én azt rögtön fogom pártolni. Ivánka Imre: Tisztelt ház! Igen rövid leszek, mert látom, hogy a ház türelme ki van merítve. (Halljuk!)
