Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-81

36 81. országos ülés február 4. 1873. Én ugyan nem érthetek tökéletesen egyet a tisztelt ministerelnök úrral, a ki ezen 15-ös bizottságban bizalmatlanságot látna a ministerium irányában. Ezen fölfogás talán abból ered, hogy azon ellentétek, melyek itt a ház és a ministerium közt kifejlődhetnek, nagyon is előtérbe léptettetnek. Én e viszonyt máskép fogom fel, és annak fősulyát ép a közreműködésre helyezem, mely szükséges, hogy a ministerium és a ház közt létezzen. Éti tehát, midőn a ház egy ily munkálatban részt vesz, abban nem látok bizalmatlanságot a ministerium iránt, hanem csupán azt, hogy e munkában ő is kivan közreműködni. Erre azt lehetne mondani, hogy ez administrativ dolog. Bocsánatot kérek: ez az administratio rendszeresítése, melyhez a háznak már azért is, mert alkotmányos ellenőrzője, nemcsak szava van, hanem abban véglegesen is kell határoznia; (Helyeslés.) mert, véleményem szerint, a közigazgatási rendszernek ép oly szigorúan kell szabályozva lennie, mint bármely törvénynek. Hogy ha tehát ezen 15-ös bizottságot nem fogadhatom el: ez leginkább azért történik, mert gyakorlatinak nem találom. A fő kérdés véleményem szerint, — a mint a pénzügyi bizottság is kijelenté — az ügyrend átvizsgálásában rejlik; ezzel kell megismerkednünk, és pedig nem csak a központival, — mert ezzel magában igen keveset érünk el, — hanem be kell hatolni a közigazgatás minden ágazatába. A 15-ös bizottságnak azzal kellene kezdeni, hogy az egész administratiót tanulmányozza, ugy szólván, hogy administrativ cursuson menjen keresztül, hogy tanulmányozza, miként kezeltetik a só, dohány sík, mert különben tökéletesen tájékozva nem lehetne. Hogy erre mennyi idő lenne szükséges: azt a tisztelt ház ítéletére bizom. Ami már a többi módosítást illeti, t. i. az incompatibilitást, a competitiv examinatiót és több ily mellékes indítványt, mely itt fölhozatott: én ezeket mind igen szükségeseknek tartom és nem képzelhetek magamnak egy administrativ rendszert, a nélkül, hogy mindezen kérdés el ne döntessék. De nem hiszem, hogy ezen kérdéseket ily módon lehetne eldönteni. Á pénzügyi bizottság nem tesz egyebet, mint kitűzi a czélt és azt mondja, hogy a kormány ügyekezzék az administratiót egyszerűsíteni, olcsóbbá és inkább felelőssé tenni; de a módozatokba egyátalában bele nem bocsátkozik; már pedig ezen módozatok mind összefüggnek és én igen ferde eljárásnak venném, hogy ha egy módozatot kiemelnénk, a nélkül, hogy minden módozatot megérintenénk. Ennek fölvilágositására azon indítványt illetőleg, melyet Perényi tisztelt képviselő ur beadott, csak egyet akarok megjegyezni. E házban, ugy szólván, mindnyájan egyetértünk abban, hogy azon kérdés, mennyire lehetnek a hivatalnokok ezen ház tagjai, mindenesetre eldöntendő. De ezen kérdés nem oly egyszerű. Perényi tisztelt képviselő ur csakis az államhivatalnokokra vonatkozólag kívánja az incompatibilitást kimondatni, és kiveszi ezek közzül az államtitkárokat. Már, tisztelt ház, az én fölfogásom szerint az államtitkár állásának rendezése sokkal fontosabb a köz administratióra nézve, mint a többi hivatalnokoké. (Helyeslés.) Eddig — legalább az én véleményem szerint, a ministeri felelősség iránt nálunk bizonyos eszmezavar uralkodik. Azért, mert a minister felelős tárczájáért, azt hiszszük, hogy a ministernek az administratioba tényleg bele kell avatkoznia. Én őszintén megvallom, nem vagyok azon véleményben; ellenkezőleg azt hiszem, hogy alkotmányos fogaloiak szerint és az alkotmányos élet szükségletei folytán, ez nem is lehetséges. Minél inkább ki van téve a kormány annak, hogy változzék : annál szabályosabbnak, annál önállóbbnak és állandóbbnak kell lennie az administratio egész rendszerének, mert különben rendszerről vagy rendről szó sem lehet. Most hogyan állanak a dolgok? A minister felelős, tehát minden minister, mihelyt tárczáját átveszi, első szükségnek azt tartja, és helyesen, mert talán én is ugy tennék, ha azon helyzetbe jönnék, — hogy az egész minisíeriumot átvizsgálja és azt újonnan fölosztja a maga inye és meggyőződése szerint. Ez helyes is. Ha ő minden administrativ tényért felelős : szükséges, hogy mindent megtegyen arra nézve, hogy az osztályozás olyan legyen, mely az ő véleményének leginkább megfelel. Mi ennek a következménye ? Az, hogy a ministeriumokban a hivatalnokok közt e tekintetben oly zavar létezik, hogy egyik sem tudja, mit csináljon; más részről pedig ennek az a következménye, hogy senki sem akarja a felelősséget magára vállalni, hanem mindent a ministerhez áttesz, a minister asztalán pedig hevernek az irathalmazok, mert emberileg lehetetlen, hogy ő azt mind meggyőzze. Nézetem szerint a minister kötelessége az, hogy kezdeményezzen és fölügyeljen arra, hogy a saját körében mindenki elvégezze teendőit, de maga a minister ne administráljon. Az administrationak s rendszabályainak olyanoknak kell lenniök, mint a törvényeknek, melyek biztos alapon állanak, és mindig ugyanegy módon nyernek alkalmazást. Ennek keresztülvitelére, nézetem szerint — visszajőve arra, a mit már előbb mondtam — csak egy mód van és ez az, hogy a közigazgatás élére egy állandó főnök tétessék és ez csakis az államtitkár lehet, ki nem változik a ministerekkel, hanem ki az első hivatalnok. Mi az államtitkárokra vonatkozó véleményünkat az angol rendszerből vettük át; de méltóztassanak meggondolni, hogy ott a viszonyok a mieinktől egészen különbözők. Miért vannak Angolországban az állam-