Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-81

36 81. országos ülés február 4. 1873. Én ugyan nem érthetek tökéletesen egyet a tisztelt ministerelnök úrral, a ki ezen 15-ös bizott­ságban bizalmatlanságot látna a ministerium irányá­ban. Ezen fölfogás talán abból ered, hogy azon ellentétek, melyek itt a ház és a ministerium közt kifejlődhetnek, nagyon is előtérbe léptettetnek. Én e viszonyt máskép fogom fel, és annak fősulyát ép a közreműködésre helyezem, mely szükséges, hogy a ministerium és a ház közt létezzen. Éti tehát, midőn a ház egy ily munkálatban részt vesz, abban nem látok bizalmatlanságot a ministerium iránt, ha­nem csupán azt, hogy e munkában ő is kivan köz­reműködni. Erre azt lehetne mondani, hogy ez administra­tiv dolog. Bocsánatot kérek: ez az administratio rendszeresítése, melyhez a háznak már azért is, mert alkotmányos ellenőrzője, nemcsak szava van, hanem abban véglegesen is kell határoznia; (He­lyeslés.) mert, véleményem szerint, a közigazgatási rendszernek ép oly szigorúan kell szabályozva lennie, mint bármely törvénynek. Hogy ha tehát ezen 15-ös bizottságot nem fogadhatom el: ez leginkább azért történik, mert gyakorlatinak nem találom. A fő kér­dés véleményem szerint, — a mint a pénzügyi bi­zottság is kijelenté — az ügyrend átvizsgálásában rejlik; ezzel kell megismerkednünk, és pedig nem csak a központival, — mert ezzel magában igen keveset érünk el, — hanem be kell hatolni a közigaz­gatás minden ágazatába. A 15-ös bizottságnak azzal kellene kezdeni, hogy az egész administratiót tanul­mányozza, ugy szólván, hogy administrativ cursu­son menjen keresztül, hogy tanulmányozza, miként kezeltetik a só, dohány sík, mert különben tökéle­tesen tájékozva nem lehetne. Hogy erre mennyi idő lenne szükséges: azt a tisztelt ház ítéletére bizom. Ami már a többi módosítást illeti, t. i. az incompatibilitást, a competitiv examinatiót és több ily mellékes indítványt, mely itt fölhozatott: én ezeket mind igen szükségeseknek tartom és nem képzel­hetek magamnak egy administrativ rendszert, a nél­kül, hogy mindezen kérdés el ne döntessék. De nem hiszem, hogy ezen kérdéseket ily módon le­hetne eldönteni. Á pénzügyi bizottság nem tesz egyebet, mint kitűzi a czélt és azt mondja, hogy a kormány ügyekezzék az administratiót egyszerűsíteni, olcsóbbá és inkább felelőssé tenni; de a módozatokba egy­átalában bele nem bocsátkozik; már pedig ezen módozatok mind összefüggnek és én igen ferde el­járásnak venném, hogy ha egy módozatot kiemel­nénk, a nélkül, hogy minden módozatot megérinte­nénk. Ennek fölvilágositására azon indítványt ille­tőleg, melyet Perényi tisztelt képviselő ur beadott, csak egyet akarok megjegyezni. E házban, ugy szólván, mindnyájan egyetértünk abban, hogy azon kérdés, mennyire lehetnek a hi­vatalnokok ezen ház tagjai, mindenesetre eldöntendő. De ezen kérdés nem oly egyszerű. Perényi tisztelt képviselő ur csakis az államhivatalnokokra vo­natkozólag kívánja az incompatibilitást kimondatni, és kiveszi ezek közzül az államtitkárokat. Már, tisztelt ház, az én fölfogásom szerint az államtitkár állásának rendezése sokkal fontosabb a köz administratióra nézve, mint a többi hivatalno­koké. (Helyeslés.) Eddig — legalább az én véle­ményem szerint, a ministeri felelősség iránt nálunk bizonyos eszmezavar uralkodik. Azért, mert a mi­nister felelős tárczájáért, azt hiszszük, hogy a mini­sternek az administratioba tényleg bele kell avat­koznia. Én őszintén megvallom, nem vagyok azon véleményben; ellenkezőleg azt hiszem, hogy alkot­mányos fogaloiak szerint és az alkotmányos élet szükségletei folytán, ez nem is lehetséges. Minél inkább ki van téve a kormány annak, hogy változ­zék : annál szabályosabbnak, annál önállóbbnak és állandóbbnak kell lennie az administratio egész rendszerének, mert különben rendszerről vagy rend­ről szó sem lehet. Most hogyan állanak a dolgok? A minister felelős, tehát minden minister, mi­helyt tárczáját átveszi, első szükségnek azt tartja, és helyesen, mert talán én is ugy tennék, ha azon helyzetbe jönnék, — hogy az egész minisíeriumot átvizsgálja és azt újonnan fölosztja a maga inye és meggyőződése szerint. Ez helyes is. Ha ő minden administrativ tényért felelős : szükséges, hogy min­dent megtegyen arra nézve, hogy az osztályozás olyan legyen, mely az ő véleményének leginkább megfelel. Mi ennek a következménye ? Az, hogy a ministeriumokban a hivatalnokok közt e tekintetben oly zavar létezik, hogy egyik sem tudja, mit csi­náljon; más részről pedig ennek az a következmé­nye, hogy senki sem akarja a felelősséget magára vállalni, hanem mindent a ministerhez áttesz, a mi­nister asztalán pedig hevernek az irathalmazok, mert emberileg lehetetlen, hogy ő azt mind meg­győzze. Nézetem szerint a minister kötelessége az, hogy kezdeményezzen és fölügyeljen arra, hogy a saját körében mindenki elvégezze teendőit, de maga a minister ne administráljon. Az administrationak s rendszabályainak olyanoknak kell lenniök, mint a tör­vényeknek, melyek biztos alapon állanak, és mindig ugyanegy módon nyernek alkalmazást. Ennek keresz­tülvitelére, nézetem szerint — visszajőve arra, a mit már előbb mondtam — csak egy mód van és ez az, hogy a közigazgatás élére egy állandó főnök tétessék és ez csakis az államtitkár lehet, ki nem változik a mi­nisterekkel, hanem ki az első hivatalnok. Mi az államtitkárokra vonatkozó véleményünkat az angol rendszerből vettük át; de méltóztassanak meggon­dolni, hogy ott a viszonyok a mieinktől egészen különbözők. Miért vannak Angolországban az állam-

Next

/
Oldalképek
Tartalom