Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-81
81. országos ülés február 4. 1873. ?5 ezen kérelmek megújulván szüntelenül, minden oldalról, az egész országra, de jelesen a központra nézve, megtermik a hivatalnokok szaporodását, melynek nagysága ellen annyi panasz emelkedik. (Igaz! l'gy van! hal felöl.) De miért van aztán az, hogy ezen kérelmeknek hely adatik? Hely adatik azért, mert először igen alkalmatlan elutasítani elvbarátok kérelmét, és másodszor azért, mert a minister, vagy államtitkárai, vagy az, kitől függ, de jelesen a minister azt gondolja magában: talán képes is; aztán bát miért csináljak én magamnak ellenséget? Tegyük meg, próbáljuk meg. És, tisztelt ház, a ministereknek ezen gondolkozás] módja annál bizonyosabban előfordul, mentől gyengébb a minister és mentől inkább van utalva arra, hogy saját pártjának egyes tagjait meg ne sértse ; mert hiszi, hogy ezen megsértés folytán mindegyre előfordul mindazon elemeknek fölzúdulása, melyek elégedetlenek, és ennek aztán igen veszélyes következése lehetne a kormányra nézve. Mindezeknél fogva, tisztelt ház, egy kérést vágj ok bátor intézni a jelenlegi ministeriumhoz és jelesül annak fejéhez, az igen tisztelt ministereln.ök úrhoz. (Halljuk !) Múltkor igen elmésen méltóztatott megjegyezni, hogy azon kinevezési iratban, melyet ő felségétől volt szerencsés kapni, nem volt benne, hogy ideiglenesen van kinevezve. Hanem én kérem az igen tisztelt ministerelnök urat, méltóztassék ugy venni, mintha htnne leit volna és tegye töl magában azt, vagy gondolja legalább, hogy tn igen rövid időre vagyok kinevezve ministerelnöknek, vagy igen rövid időre akarok maradni; de ezen rövid idő alatt igen sok hasznos, igen sok jó, igen sok üdvös dolgot fogok kivinni, nem bánom, akár mily rövid időre, de ezen rövid időt én a haza érdekében a magam nevének büszkeségére igen emlékezetessé fogom tenni. (Helyeslés bal felől.) Kérem a tisztelt ministerelnök urat, tegye íöl azt magáról, és akkor nem lesz arra utalva, hogy mindenféle kérelmeknek, néha n eggyőződése ellen is, engednie kelljen, félvén, nehogy szaporítsa ellenségei számát, És ha ezt föltéve igy jár el a tisztelt ministerelnök ur : könnyen meglehet, fokkal hosszabb ideig marad a ministeri f/ékben, mintsem eleinte gondolta volna. Bocsánatot kérek, hogy e tanácsot adtam a tisztelt ministerelnök urnák. Azzal végzem, hogy pártolom Tisza Kálmán képviselő ur határozati javaslatát. (Helyeslés bal felől.) Éber Nándor: Tisztelt ház! Én tökéletesen egyetértek az igen tisztelt ministerelnök úrral, aki tegnap azt mondotta, hogy nem olyan könnyű föladat az, a. melyeknek teljesítését a pénzügyi bizottság ezen határozati javaslat által a ministeriumtol várja. E tekintetben csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni a tisztelt házat és ez azon összeköttetés, amely a rendszer és az emberek között létezik. Kigondolhatunk mi akármilyen tökéletes rendszert, ha nem találunk arra való embereket, ha nem vagyunk birtokában az alkalmas embereknek : igen kevésre fogunk menni azon rendszerrel. Körülbelül ez az oka ama sokféle szomorú tapasztalatoknak, a melyeket alkotmányos kormányunk alatt észlelünk. A eontinensen majdnem mindenütt behozták az alkotmányos kormányzatot; és ha ez mégis oly kevés eredménynyel jár, ennek oka abbsn keresendő, hogy épen nem voltak meg az emberek, kik e rendszer keresztülvitelére szükségesek. Én tehát nem hiszem, hogy ezen föladat egy-két év alatt meg volna oldható; évek kellenek ahhoz, hogy a régi rendszerből az ujabba átmenjünk. Méltóztassék meggondolni, hogy a mostani bajoknak fő oka épen abban rejlik, hogy mi, ugy szólván, két rendszer közt lebegünk. Szakítottunk az absolut rendszerrel és nem léptettük életbe az alkotmányos rendszert. (Helyeslés bal felöl.) Érezzük hiányait mind a kettőnek, és nem élvezzük előnyeit egyiknek sem ; (Igás!) nincs meg közigazgatásunkban azon rend és szabályosság, mely tagadhatatlanul előnye volt mindig az absolut rendszernek, és nincs meg másrészről azon felelősség, gyorsaság, egyszerűség, és olcsóság, melyet az alkotmányos rendszertől méltán várhatni. (Iíelyeslés.) Az alkotmányos és absolut rendszer közti külömbség sem egyes formábban, hanem az elvben rejlik; a kettő homlokegyenest ellenkező elvekből indul ki. Az alkotmányos rendszer abból indul ki, hogy mindenkit becsületesnek tart és képesnek önmagára ügyelni; teljesen szabad kezet enged tehát neki saját felelőssége alatt saját körében. Az absolut rendszer épen ellenkező elvből indul ki; mindenkit, ha nem is gyámoltalannak és rosznak tart, de legalább fölteszi, hogy az lehet, annak következtében folytonosan fölügyel reá, és melléje tesz más embereket, hogy reá vigyázzanak. Itt van, ugy hiszem, az egész bajnak oka. Kormányunk élén felelős ministerek vannak; de alattuk létezik még azon régi ellenőrzési rendszer, mely igényli, hogy azért, mert egy valaki gyámoltalan, vagy rósz lehetne: állítsunk mellé három mást, hogy rá vigyázzanak. Az egyik rendszerből a másikba való átmenetelt egy nap alatt nem lehet eszközölni és én magamnak illusiót nem csinálok az iránt, hogy ha ezen határozati javaslatot elfogadjuk is, hogy ez által a baj néhány hónap vagy egy év alatt orvosoltatni fog ; de elismerem, hogy szükséges valahára ez irányban haladnunk, és valamit tennünk. E tekintetben én azon módozatot, melyet a pénzügyi bizottság előad, inkább tartom czélravezetőnek, mint azon 15-ös bizottságot, melyet Pólya József képviselő ur indítványozott, Elmondom okaimat. 5 =; :
