Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-92

310 92. országos ülés február 18. 1873. ez utakat mulhatlanul állami kezelés alá kell vennie; mert ha valahol, itt bizonyosan áll, hogy a fösvény kétszer költ. Nem tehetem, hogy fájdalmas megütő­désemet ne fejezzem ki a fölött, hogy a kormány mindannyiszor, a midőn a távoli Székelyföldért kell valamit tenni, a helyi érdek köpenyét használja; mig akkor, a midőn más kényeztetett területek­ről van szó , azt mindig be tudja illeszteni a köz- és államérdek keretébe. (Felkiáltások bal fe­lől. Igaz! TJgy van !) így a közlekedési mi­nister urnák könnyen eszébe juthatott volna, hogy Nagy-Szebentől Segesvárig 11 mértföld oly államut van, a mely a vasúttal mindenütt párhuzamosan fut s a mely ez által elvesztette korábbi jelentőségét; eszébe juthatott volna, hogy a héjasfalva-hévizi ut pedig csak akkor építtetett, mikor az e vonalon futó vasút már meg volt állapítva, s építése folya­matba hozva. Misem lett volna természetesebb, mint ezeket, az államutak sorából kitörölve, a helyett a parajdi sóaknához vezető utakra javasolta volna for­dítani azok ok nélkülivé vált kiadásait, s igy a parajdi útrészek jó karba hozhatók lettek volna a nélkül, hogy az állam terheltessék, a nélkül, hogy valamely érdek megsértetett volna, mert a parajdi utat nemcsak a székelyek, hanem a Királyföld lakói is egyaránt használják. Most két alternatíva áll a kormány előtt: vagy az, hogy a parajdi sóaknához vivő utakat fölvegye az államutak sorába; vagy pedig az, hogy a parajdi sóakna művelésével fölhagyjon, s az oda tett szá­zados befektetéseket gyümölcstelenül veszni engedje. Ha ez utóbbira határozná el magát a kormány, ak­kor egy uj sóbánya nyitása válik szükségessé, a mire önként kínálkozik a homoród-szentpáli sótömzs, mely a nemzeti fejedelmek alatt is egész Bethlen Gábor koráig aknázva volt s hol a sónak oly bő­sége van, hogy a szomszéd helységek pinczéiket is tömör sóba vágják. E sótelep elhelyezése különben nagyon előnyös, a mennyiben a segesvár-brassói vasút homoródi állomásától csak 2 1 l 2 mértföld távolságra esik, s azzal egy, mindenütt térhelyen menő, tehát kevés költségbe kerülő szárnyvonallal könnyen egy­be lehetne kötni, mit még a parajdi sóakna tovább müvelése esetében is a kormány figyelmébe ajánlok. Lehetne például a parajdi sómüvelést kisebb mérv­ben űzni, s az ottani erő egy részét a szentpálinál nyitandó uj bányára fordítani. A mit tegnap a székelyföldi utaknál a hazai munkaerő kívánatos alkalmazására mondottam, a a parajdi útrészekre is föntartom; mert megenge­dem, hogy a minister ur átutaztakor mutatványul székely munkásokat állítottak ki; de én, ki nem­csak egy nap, de egész féléven át voltam azon vidé­ken, biztosithatom, hogy ott leginkább olasz munká­sok vannak alkalmazva; ezek egy egész kis barrack Várost építettek tanyahelyül a homoródi fürdőnél s maga' az igazgató királybíró is a múlt bizott­mánya gyűlésen tett jelentésében érinté azon sajnos­körülményt, hogy a héjasfalvi útvonalnál idegen munkásokat alkalmaznak. Tegnapi állitásom támo­gatására saját tapasztalatom mellett e hivatalos ok­mányra is hivatkozom, s igy nem lesz fölösleges jövő­ben az útépítési szerződésekbe ezen fontos körül­ményre is figyelmet fordítani. Ezeket röviden a helyzet földerítésére érinteni kötelességemnek ismertem, s mivel felszólalásra nem ellenmondási viszketeg, hanem a kimaradhatlan károk és hátrányok elhárításának őszinte vágya késztetett;, de más felől látva országunknak valójában megdöb­bentő pénzügyi helyzetét, mely gazdálkodás és­gyakori önmegtagadásra utal, nem is insistáJok azon, hogy a Parajdra vezető székely-udvarhely­parajdi, az alfalu-parajdi és balavásár-parajdi útré­szek államutakká tétetvén, már az idei költségve­tésbe fölvétessenek; hanem az államra mulhatlanul háromlandó nagy veszteség ellensúlyozása czéljából mégis szükségesnek látom, hogy a tisztelt ház uta­sítsa a közlekedési minister urat oda, hogy ezen útrészeket tanulmányoztatva, előkészítse arra, hogy a jövő évi költségvetésbe fölvétethessenek. Ez okon egybefoglalva a két czélt: a parajdi utak járható­vá tételét és a szentpáli sótelep előtanulmányozását, bátor vagyok a következő indítványt a tisztelt ház elé terjeszteni. Utasítsa a ház a közmunka- és közlekedési minis­tert, hogy a parajdi sóaknához vezető székely-ud­varhely-parajdi, alfalu-parajdi és balavásár-parajdi út­részeket még ez év folytán tanulmányoztassa és előké­szítse arra, hogy az országos úthálózat keretébe és az államutak sorába, már a jövő 1874-ik évi költségvetésbe fölvétessenek, helyettök oly erdélyré­szi államutakat, melyek a vasúttal párhuzamosan fut­nak, törölvén ki az államutak sorából. Továbbá utasitsa a ház a pénzügyminister urat, hogy a homoród-szentpáli sótelepet szakér­tők által megvizsgáltatván, — mihamarább tervet nyújtson be az iránt, hogy miként lehetne a főköz­lekedési vonaloktól távol eső parajdi sóakna művelé­sének megszorításával a homoród-szentpáli gazdag só­tömzsbe uj aknát nyitni, s azt a közelében vonuló vasúttal egybeköttetésbe hozni. Elnök: Méltóztassanak a képviselő urak kö­zül azok, kik Orbán Balázs képviselő ur határozati javaslatát elfogadják fölállani ? (Megtörténik.) A több­ség nem fogadja el. Következik a rendkívüli szükséglet 2. czime, „viz-épités." Mihályi Péter jegyző (olvassa:) „II. czim. „Vízépítésre-a Dunánál 373.000 forint.* Paczolay János: Tisztelt ház! Nem kívánok a vizek szabályozásához részletesen szólni; hanem 1870-ben, midőn a közmunka és közlekedési

Next

/
Oldalképek
Tartalom