Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-92

92. országos ülés februái? 1*. 1873. 307 püspökladányi vasút töltését elkészíteni. Kubik ölenMnt kiosztották az egyesekre a munkát, még pedig oly busásan, hogy egy kettős fogatú közmunka teher leszolgálása az egyeseknek körülbelül 12 frtjokba került. Ezen iszonyú erőszakolás folytán az alföldi ember nem is mondja másképen a közmunkát, mint kubikolásnak. És most kérem, hogyan állunk ? Épen ezen patent alapján. A ministerium még mindig ugyanazon az alapon engedi kivettetni a közmunkát, t. i. a kézerő alapján és — mi különösen nemzetgazdaságilag igen hátrányos, — a járó jószágok alapján. Én nem értem, tisztelt ház, hogy ilyen törvénytelen állapotot miként tűrhet a magyar kormány, kormányzásának 6-ik évében, és miért nem hozza be azon közmunkatörvényt, mely először törvényre fektetné a közmunka alapját, és másodszor lehetővé tenné azt, hogy a törvényhatóságok, legalább legszükségesebb hidjaikat, s útjaikat elkészittetlietnék; mert igen jól mondja a központi bizottság, hogy mig törvény nem lesz, addig a hatósági utak fölépülni nem fognak. Bátor vagyok a t. kormányt arra figyelmeztetni, hogy ez oly kérdés, melynél oly munkaerő, annyi vagyon rejlik, amelyért nem szükség külföldre menni, hogy financiális müvelet tétessék nagy kamat mellett, de a melyet csak föl kell használni — és elpusztulni nem engedni. Itt nem kell drága financ-operatio, itt csak a naponkinti munka, a naponkinti szorgalom kell. Nem kételkedem, hogy nagyon jól tudja a kormány, miként a hangyamunkásság folytonossága, nagyobb és hasznosabb eredményeket szülnek a hazára nézve, mint a financierek egyes nagy, de drága műveletei. Ezen indokokból az következnék, hogy én egy határozati javaslatot terjesszek be a háznak, melynek folytán kérjem, miszerint utasítsa a tisztelt ház a kormányt, hogy a közmunkákról szóló törvényt, a közlekedési hálózatról, annak kiépítése és föntartása módjáról és eszközeiről szóló törvény kíséretében, még ezen ülésszak alatt terjessze a ház elé. Azonban, tisztelt, ház kénytelen vagyok belátni, hogy ez talán czélhoz nem fog vezetni; hiszen a központi bizottság jelentésének majdnem minden lapján említtetik, hogy a ház határozta ezt is, a ház határozta amazt is; de olyan, ki azon határozatoknak eleget tegyen — csak igen ritkán találkozik. Én tehát ez alkalommal nem fogok határozati javaslatot benyújtani, hanem hivatkozom igen tisztelt minister urnák alkotmány szeretetére, hogy ezen kérdésnek végleges megoldása végett rövid idő alatt törvényjavaslatot fog a háznak benyújtani. (Helyeslés hal felől.) Boér Antal: Tisztelt ház! (Felkiáltások jobb felől: Eláll/) Engedelmet, én nem állok el a szótól, mert kötelességem szólani. (Halljuk!) A tisztelt közlekedési minister urnák Horváth Gyula képviselőtársam felszólalására adott válaszáétól inditatva., bátor vagyok ezen pontnál egy körülményt becses figyelmébe ajánlani. Ez abban álh hogy Maros-Vásárhely és Erzsébet városi vasutak összeköttetésének egyik legtermészetesebb vonala-M.Vásárhely, Csemere, Bonyhád, és Erzsébetfalva. Itt a kereskedelemnek meglehetős nagy a forgalma; mert az ut jó állapotban van. De ezen vonalnak épen közepén Bonyhádnál, két évvel ez előtt egy roppant fölhőszakadás következtében oly roppant víz lett, hogy a helység szélén a lefolyó viz megtorlódván, telkeket szaggatott el, és majd 70 ölnyi árkot mosott, a mely a közlekedést tökéletesen megakasztotta. Ezen kárnak helyrepótlására Küküllőmegye a maga erejét elegendőnek nem tartotta és folyamodott a kormányhoz segélyért. Folyamodványa későn érkezett, mert az e czélra engedélyezett összeg más megyék égető szükségleteinek fedezésére fordíttatott. Most tehát kellő időben vagyok bátor figyelmeztetni a tisztelt közlekedési minister urat: méltóztassék a megyék fölsegélyezésére és az égető szükség elhárítására megszavazandó összegből egy csekély részt ezen czélra is adományozni. Tisza Lajos közlekedési minister í Tisztelt ház! Luksich Bódog képviselő ur ha jól emlékezem a bazin-perneki ut végett intézett hozzám kérdést. (Luksich Bódog közbeszól: Igen!) A tisztelt képviselő ur tökéletesen helyesen jegyezte meg, hogy az 1871. évben erre adatott Pozson városának 16.000 frt, mint az egész ut helyreállítására szükséges összegnek egyik részlete. Azonban miután én azon eljárást követem, hogy átalában megkövetelem, miszerint az illető törvényhatóságok azon összegekről, a melyek nekik ezen 3 vagy 4 száz ezer forintból nyújtatnak, pontos számadást terjesszenek be, melyben bebizonyítsák, hogy a költséget azon czélra fordították, a melyre adatott, s hogy azon czélt azon öszzeg erejéig helyreállították. Miután 1871-ben Pozson városától a számadást meg nem kaptam, nagyon természetes, hogy 1872-ben a második részletet ki nem szolgáltattam. Most tudomásom van arról, hogy 1872-ben arra a czélra csakugyan fordíttatott annyi, a mennyit a ministerium erre meghatározott ezen 300.000 írtból s annálfogva természetesen az útnak további jó karban tartására megint számolás terhe alatt ki fogom adni a többit, hogy ha a törvényhozás a 300.000 frtot megszavazza. (Helyeslés.) Molnár képviselő ur talán inkább a közmunka törvényt tárgyalta ma, minthogy tulajdonképen ezen kérdéshez szólt volna; vagyis ezen kérdéshez szólván, a közmunka kérdés megvitatásába ment át. Nem tartom most időszerűnek mélyebben belehatni a kérdésbe, csak odavetve vagyok bátor megjegyezni, hogy azon számítás, mely a szekeres napszámot 5 39*