Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-91

91. országos ülés február 17. 1873. 293 ségbe vonni, soha, az önkényuralom korszakában sem jutott eszébe még az idegen honboldogitóknak sem, hogy az utakhoz más munkaerőt alkalmazzanak; különben is a székely nép, hol kevés művelhető föld van, a napszámosságra van szorítva, azok egész serege oszlik szét az országban s vonul be a szomszéd fejedelemségekbe munkát keresni, mi nélkül megélni nem tud s daczára ennek, s daczára azon olismert ténynek, hogy a székely napszámos kevésért s nagyon serényen dolgozik, mégis a héjasfalvaghymesi ut egész vonalán idegen, leginkább olasz munkások vannak alkalmazva, s igy az ezen útvonalra megszavazott 360,000 frt legnagyobb részben kivonatik a hazából. Ebben azt hiszem, hogy nemcsak a munkafosztott székelységnek, hanem az államnak is kára van; mert ha az ezen utakra megszavazott összegek a haza népe közt j önének forgalomba, a honpolgárok jóléte és adóképessége is emelkednék, a mit egy józan kormányzatnak sem szabad számításon kívül hagvni. (Helyeslés bal felől.) Kérésem tehát az igen tisztelt közlekedési minister úrhoz az : legyen ez útvonal műszaki vezetésére több figyelemmel, hogy elkerülhető és ok nélküli munkák ne készüljenek; valamint arra is, hogyha lehetséges, ez utaknál a hazai munkaerő alkalmaztassák, mert túlságos nagylelkűségnek tartom azt, midőn a mi népünk kezéből kiveszszük a kenyeret, hogy azt másnak adjuk. Ezen jóakaratú figyelmeztetések után, azok foganatosítása reményében, megszavazom az előirányzott költséget. (Helyeslés.) Boér Antal s Az útépítés az említett vonalon nem akarom mondani: mellék tekintetekből, de nem épen a legczélszerübben történt, minthogy t. i. a székelyek nagyobb része ki van zárva. Átmegy ugyanezen ut egy részén a székelységnek; de a nagyobb részét elhagyja, és Csikón és Gyérgyón, tökéletesen hiányzanak a közlekedési eszközök; tehát ezen ut érintetlenül hagyja épen azon részét az országnak, mely a legmostohább bánásmódban részesül. Mert ha vesszük azt, amit az előttem szólott OrbánBalázs t. képviselőtársam fölhozott,hogy ott azon egy vonal, mely érinti a székelységet, nem érinti azt az érdekeknek megfelelőleg, mert csak átvonul rajta, és azon mind idegen munkások alkalmaztatnak, és azon tőke, mely annak építésére fordittatik, nem marad a hazában, hanem kivándorol a hazából; másfelől pedig Gyergyónak, Csíknak, ha csak nagy kerületet nem akar tenni, nem áll módjában az, hogy a külfölddel érintkezhessek, hogy terményeit oda kivihesse, (Nagy zaj. Szónok szavait nem hallani) . . . . e tekintetben bátor vagyok a kormány figyelmét fölhívni, arra fordítson gondot, hogy mikor az átalános úthálózat terve elkészíttetik, azon yonal figyelembe vétessék, melyet a természet maga jelölt ki, mely eddig mindig elhanyagoltatott s melyet eddig csupán a mostoha, az idegen kormány vett figyelmébe, t. i. azon utat, mely a Maros mellett vonul, ahol utanyag van elég, ahol hegy teljességgel nincs, s Gyergyón és Csikón átvonul. Ezt méltóztassék tehát figyelembe venni akkor, mikor az úthálózat terve elkészíttetik. Csak ennyit kívántam megjegyezni; egyébiránt megszavazom az előirányzott 135.000 frtot, Tisza Lajos közlekedési minister: Csak azt vagyok bátor megjegyezni e tételnél, hogy azon szerencsés helyzetben voltam ezen útra vonatkozólag, mely — fájdalom — nem jutott részemre a többi vonalra nézve, hogy t. i. személyesen jártam meg azon vidéket és azokra nézve, a miket Orbán Balázs képviselő ur elmondott: én az ellenkezőt tapasztaltam. Nevezetesen akkor, mikor ott jártam, nagy mérvben folyt a munka a vonal egy részén, és épen a helybelieket láttam ott elfoglalva. Nem tudom tehát, mennyiben volnának azok onnan kizárva. Meglehet, hogy vannak idegen munkások is, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a kőfaragó-munkát az egész országban nagy részben olaszok végzik, és hogy igy lehetnek ott kőfaragók olaszok, azt nem vonom kétségbe; de hogy a munkások nagy része székely volt, mikor ott jártam: azt bátor vagyok a háznak bizonyítani. Ami az építési vállalat kiadását illeti, engedje meg a t. képviselő ur, de az állam érdeke azt kívánja, hogy az építés a legolcsóbb építőnek adassék ki; föltéve, hogy jól is épit. Itt nem lehet egyes emberekre tekintettel lenni, hogy azoknak jó volna vállalatot kiadni; a vállalatot árlejtés utján azok veszik ki, kik az országban építik az utakat, ami nagyon természetes, mert ezek el vannak látva minden szükségessel, fölszerelve eszközökkel, vannak egyéneik, kavicsbányáik, tehát olcsóbb áron vállalkozhatnak. A tracirozást illetőleg én nem vagyok mérnök s csakis gyakorlatilag Ítélhetek; de azt mondhatom, hogy ép a központból a legügyesebb mérnököket küldöttem ki a vonal nyomjelzésére és hallottam, hogy az ut szerencsésen van vezetve. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök % Megszavazza a t. ház a héjasfalvaghymesi államutra a pénzügyi bizottság által ajánlott 130.000 frtot? (Megszavazzuk!) Tehát megszavaztatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa) a nagy-károly-csucsai útvonal építésére 40.000 frt. Pulszky Ferencz előadó : T. ház! A ministerium szükségesnek tartja ez utat; de nem veszi föl az államutak hálózatába, mert meg van győződve, hogy arra előbb-utóbb vasút fog építtetni; azonban a mostani évre 40.000 frtot kér megszavaztatni.