Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-91
294 91. országos ülés február 17. 1873. A bizottság azt vélte, hogy ha ez utat tatarozni kezdjük, az a jövő évre bejő az államutak hálózatába és minthogy nem akar az úthálózat megállapítása előtt uj vállalatba bocsátkozni: a kért összeg megszavazását nem ajánlja. Bocsánszky Adolf: Tisztelt ház! Nem czélom a t. pénzügyi bizottság véleménye ellen szóllani; úgyis volt már alkalmam meggyőződni a felől, hogy azon előadások birnak legtöbb kilátással az eredménytelen elhangzásra, melyek valamely pénzösszegnek megszavazását czélozzák; azonban képviselői tisztemnek tartom azon vidék helyzetét, melyen ez ut keresztül vezet, jelezni s egyúttal a minister úrhoz egy kérést intézni. Ez az ut leginkább Kraszna- és Középszolnokmegyék érdekeit érinti; és állithatom főleg Krasznamegyére nézve, hogy az ország nem kevés előnyökben részesített vidékei közül egyetlenegy sincsen, mely mostohább gyermeke volt, mint ez. Ez a vidék az, melynek érdekei mindig és mindenben mellőztettek; a régibb időkben talán azért, mert, mint „partium" sem ide sem oda állandóan nem tartozott, jelenleg pedig Isten tudja miért. Ez a vidék az, melyen az állam segélyével két egymásra helyezett kő sincsen; pedig adójával ez is ép ugy járult az ország legtávolabbi vidékein épített vas-, kő- és vizutak létesítéséhez, mint ép azon vidék, mely az ilyszerü építéseknek közvetlen hasznát élvezte. Azt hiszem, hogy azon visszaélések, melyek az absolut vagy az azt megelőző rendszer alatt egyes vidék rovására elkövettettek, a mai népképviseleti alapon nyugvó alkotmányos rendszerben ismételhetők nem lesznek. Nem lehet többé az országot kegyelt és nem- kegyelt vidékekre osztani, és valamint minden vidék teljesiti az állam iránti kötelességét, ugy viszont az állam is köteles azon vidék érdekeit, a mennyiben az össz-állam érdekeivel nem ellenkeznek, előmozditni és gyámolitni. Ezen nézetben látszik lenni t. minister ur is, midőn jelentésében a következőket mondja: * „A Szatmár-, Középszolnok-, Kraszna- és Kolozsmegyék területén keresztülvonuló, és Nagy-Károlytól Tasnád-Szilágy-Somlyó-Krasznán át Csúcsáig vezető útvonal e vidék közforgalmi igényének'kielégitésére nézve fő fontossággal bír. Tekintve azonban, hogy a vidéki közgazdászati érdekei a jelzett fontos közlekedési vonalon előbb-utóbb egy vaspálya építését fogják előidézni, e vonalnak az államutak hálózatába fölvételét indokoltnak nem tartom. De épen az elősorolt okoknál fogva fontosnak tartom annak járhatóvá tételét, hogy igy az észak-keleti és keleti pálya összeköttessék. Mellőzni kívánom azonban a költséges építkezést; csakis a kiépítetlen szakaszok ideiglenes helyreállítására kívánok szorítkozni, oly módon, hogy igénybevétessék a törvényhatóságok közmunka ereje és az érdekelt községek és birtokosok hozzájárulása. E czélra egyelőre 40.000 frtot kérek.* Ha a minister ur ezen nézetéhez hozzátesszük azt, hogy ezen segélyezés, melyet a minister ur előirányzott, a pénzügyi bizottság véleménye szerint töröltetni fog: akkor a helyzet igen élénken elő lesz állítva abban, hogy Kraszna- és Közép-Szolnokmegye megtarthatják szép reményeiket minden összeköttetésre nézve, melyre jogosítva vannak; de nyerni semmit sem fognak. De megnyugvást keresnek a pénzügyi bizottság eme véleményében azért is, mert azt a minister ur is elfogadta, és mert ezen elfogadás által a közelebbi alkalommal a kőuthálózatba való fölvételét remélhetem; sőt elvárhatom, annál inkább, mert miként az általam fölolvasott sorokból látható, a közlekedési minister ur a vidéki forgalom fontosságát elismeri. Egyúttal arra is bátor vagyok fölkérni a minister urat, hogy addig is, mig ezen javaslat beterjesztve lesz, méltóztassék nyilatkozatával a fölmerült kételyeket eloszlatni. Paczolay János: Tisztelt ház! A megyei utakra igen bajos az ország részéről segélyezést nyújtani. De vannak számos megyei utvonalok, melyek igen fontos közvetítési vonalokat képeznek, a nélkül, hogy azokra a t. képviselőház bármikor is összegeket szavazott volna meg. Én ezen útvonal számára azért sem vagyok hajlandó a javaslatba hozott 20.000 frtot megszavazni; (Egy hang a bál oldalon: Nem is annyi kívántatik.) mert a közlekedési minister ur előadta ugyan jelentésében, hogy mily nagyfontosságú ezen vonal; de azt nem jelölte ki, hogy a négy megye, melynek ez fontos közlekedési vonalát képezi, minő közmunkaerő fölött rendelkezik, és vajon az föl szokott-e használtatni , vagy nem; mert csak azon esetben lehet valamely megyei útra segélyt nyújtani, ha ki van mutatva, hogy a közmunka nem elegendő az ut föntartására, mert ha az ut csak azért nincs jó állapotban, mert a megye nem használja föl évenként közmunkáját, nem dolgoztatja ki, vagy a közönséges áron alul engedi megváltatni: akkor én nem vagyok hajlandó ezen útvonal kijavítására megszavazni valamit. Kérem tehát a minister urat, észiveskedjék velünk tudatni, hogy szerzett-e magának alapos tudomást, az iránt, hogy Szatmár-, Kraszna-, Közép-Szolnokés Kolozsmegyék, minő közmunkaerővel rendelkeznek, és hogy áll-e az, hogy ezen ut javítására semmit sem fordíthatnak. Ha ez constatálva lesz: akkor megszavazom az összeget a nagy-károly-csicsai (Egy hang a bál oldalon: csúcsai!) tehát csúcsai vonal kijavítására; de különben, ha csak minden egyes törvényhatóságot nem akarunk följogosítani ilyen követelésekre, — a kért összeget nem szavazhatjuk meg.