Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-90
-252 90. országos ülés február 13. 1873. nyugszom a tisztelt minister ur válaszában, és remélem, hogy emberbaráti kötelesség-érzetből ennélfogva pár hét alatt okvetlen intézkedéseket teend. Szeniczey Ödön : Tisztelt ház! Magam részéről szintén megnyugszom a t. közlekedési minister ur válaszában azon oknál fogva, mert ő, mint kijelentette, kötelességének ismeri a fönforgó baj tanulmányozását és ahhoz képest való intézkedést. A baj kútforrása nálunk nem azon körülményben rejlik, amelyet Uszod és Fogtő községek panaszolnak, mert ezek a pártszaggatás iránt szólalnak föl, míg az a baj, amelyet Madarász képviselő ur is emlit, a hármas szigeti zátonyokban rejlik. Ott szokott megrekedni a Duna jege, mely oka azon veszedelmeknek, amelyeket Madarász képviselőtársam említett, s melyeket én is tapasztaltam. Elfogadom — mint mondám — a kérvényi bizottság véleményét, mert a minister ur kijelentette, hogy a bajt tanulmányozni fogja és ahhoz képest fog intézkedni. (Helyeslés.) Elnök: Tehát a tisztelt ház a kérvényi bizottság véleményét elfogadja. Szögyény László előadó (olvassa a XIII. sorjegyzék 4., 5. és 6-ik sorszámú kérvényeire vonatkozó bizottsági véleményeket, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa továbbá a 7. sorszámú kérvényt, mélyben Ploschie község a határőrvidék rendezése alkalmával alakítandó megye székhelyéül Pancsovát kéri kijelölni.) Kiadatni véleményeztetik; a minister úrhoz elintézés végett.) Miletics Szvetozár: T. ház! A fenforgó tárgy nem administrativ természetű, hanem olyan, mely törvényhozási utón fog elintéztetni, s melyre nézve a kormány még ez ülésszak alatt javaslatot terjeszt a ház elé. Ha tehát ezen kérvény egyenesen a ministeri umhoz utasittatik, a kérvényezők czélt nem érnek, mert hasontartalmu kérvények már vannak a ministeriumnál ugyanazon adatokkal, és igy fölösleges volna, ha a képviselőház az ily kérvényeket csak egyszerűen a ministeriumhoz utasítaná. Én sokkal ezélszerübbnek tartanám, ha az ily kérvények kiadatnának annak idején azon bizottságnak vagy osztálynak, amelyhez az illető törvényjavaslat ki fog adatni, mert azok csakis ngy szerezhetnek magoknak kellő tudomást, hogy az ügyet megbírálhassák és méltányolhassák. Én hozzájárulnék a kérvényi bizottság javaslatához azon módosítással, hogy azaz illető törvényjavaslatnak alkotása alkalmával a ministerium által figyelembe vétessék és az illető törvényjavaslattal együtt érdemleges tárgyalás végett a háznak bemutattassék. Bátor vagyok, t. ház, e tárgyról néhány szót szólani, már csak azért is, hogy a t. kormánynak figyelmét arra fölhívjam. Hírlik, hogy ezen tárgy a minister tanácsban ő felsége elnöklete alatt már tárgyaltatott és hogy a törvényjavaslat már készen áll oly értelemben, a mely a kérvényezők érdekével ellenkezik, minthogy az javasoltatik benne, hogy Magyarország végvidékén a Bánátban csak egy megye alkotassék Karansebes székhelylyel, a szerb és német-bánáti ezredek egyéb részei pedig Temes és Torontálmegyéhez csatoltassanak. Voltak azonban más nagyfontosságú tárgyak is, amelyek a ministertanácsban újból megvitattatták és megváltoztattak. Ily nagyfontoságu tárgy ez is, sőt még fontosabb, mivel ebben arról van szó, hogy azok sorsa fölött tétessék intézkedés, akiknek több mint 100 éves politikai állapota megváltoztatik. Miután jövő sorsuk ugy intéztetnék el, hogy e házban ők nincsenek képviselve, méltányos, hogy ez kérvényezési utón intéztessék el. Pancsova város és környéke azt kívánja, hogy egy uj megye alakíttassák Pancsova székhelylyel, és hogy az úgynevezett román-bánáti ezredből, s valószínűleg a szerbbánáti ezrednek egy részéből egy uj megye alakíttassák Karansebes székhelylyel. Nem tudom, miért nem lehetne az úgynevezett német-bánáti ezredből és a szerb-bánát egyrészéből alakítani egy ujmegyét Pancsova székhelylyel. Tudnunk kell, hogy 1848. előtt csak két ezred volt Karansebesen és Pancsován, és hogy azután egy 3-ik ezred ezen kettőből alakíttatott. Én, tisztelt ház, ezen ügyet nem akarom nemzetiségi szempontból bírálni, de nem mulaszthatom el, hogy két legnevezetesebb magyar államférfi szavait ne idézzem és pedig Kossuthét és Deák Ferenczét. Kossuth igy irt, és pedig ezek voltak szavai, melyek a szerb nyelvből vannak viszszafordítva. ( Olvassa:) „Miután Magyarországban nincs egyetlenegy megye, melyben kizárólag szerbek laknának, vagy pedig melyben legalább absolut többségben volnának, s igy nincs is megye, melyben a szerb nyelvet a többi lakosok megsértése nélkül politikai hivatalos nyelvül lehetne használni: én részemről nem ellenezném, ha a bánáti végA'idékből két uj megye létesülne, ahol szerbek laknak és a csajkások kerületből, s ha szükséges volna, még egyéb helységekből és a szomszéd megyékből, ahol szerbek laknak, és akkor ezen megyékben lehetne a szerb nyelv politikai hivatalos nyelv a többi nemzetiségek megsértése nélkül.' Deák Ferencz pedig ugy szólott néhány év előtt: hogy nem ellenezné, sőt jogosnak tartaná, hogy a bánáti és bácsi végvidék fölooszlatása alkalmával az uj politikai administrativ fölosztás szempontjából e fölosztás a szerb nemzetiség érdekeire való tekintettel történnék.
