Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-87
87. országos Wés febraár 11. 1873. 203 számba nem véve a helyi és az építkezési nehézségeket. S igy történt, hogy ők a legelső, legkönnyebb vonalrészt ki is építették annál könnyebben, miután az már meg volt kezdve, s miután ezen első nagyvárad-kolozsvári vonalat átadták a forgalomnak 1870. évi novemberben : kezdték lassan-lassan beszüntetni a munkát, mig végre a rá következő év elején egyenesen végkép beszüntették, memorandumot nyújtván be az igazgató-tanácsnak, melyben kijelenték, hogy részint, mert a kormány oly későn küldi vissza a helyeselt részletterveket, részint mert Erdélyben oly rósz a kisajátítási törvény: ők nagy követelést emelnek a kormány ellen, s mindaddig, mig a kormány azt meg nem adja és az igazgatótanács az útban álló akadályokat el nem háritja, ők a munkát nem folytatják és mindenek fölött kértek rögtön másfél milliót. Az igazgató tanács sok alkudozás után végre, és időközben érintkezvén mindig a kormánynyal, — ezt megjegyzem, •— végre oly egyezségre lépett a tisztelt Waring urakkal, hogy ők visszaléptek a szerződéstől, ott hagyták az egész építést nemcsak, de azonfölül még 800.000 frt utazási költséget is kaptak, hogy Londonba megszökhessenek. Amikor a számadásokat megtekintették. mit találtak? azt. hogy az összes tőkéből, mely 81 mértföld kiépítésére volt szánva, maradt ő 1 /^ millió készpénzben, 8 millió hátralék a részvényekből, a többi mind el lett költve arra az első legkönnyebb szakaszra. Ily körülmények közt az igazgató-tanács. mint múlt évi január 3-áról kelt jelentésében mondja, a kormányhoz fordult, azt mondván: segítsen e bajon, különben kénytelen az országgyűléshez fordulni és kérni egy bizottságot, amely az egész vasúti ügyet vizsgálat alá vegye; ha tehát a kormány a vizsgálatot ki akarja kerülni: akkor segítsen e bajon, adjon pénzt. A kormány sietett 1.500.000 frtot adni, de minő másfél millió ez? Ebben benn foglaltatik a cautio. Tehát kiadta a kormány kezéből az egyetlen cautiót, amely volt, és azonkívül a hátra levő 500.000 frtot adta á conto — igy van kiírva — azon kártérítések fejében, melyeket a társulat tett. Tehát itt két, súlyos hibát követett el a kormány, melyre följogosítva a törvényhozás fölhatalmazása nélkül nem lehetett. Kiadta a cautiót, és az 500.000 előleg által mintegy előre is elismerte azon követeléseket. De itt még nincs vége a dolognak. Az igazgató tanács, aki most egyszersmind építkezési vállalkozó is volt, saját szakálára folytatta a munkálatokat és mert néhány hónap múlva már pénz nélkül maradt, végre elhatározta magát, hogy : hiszen nekünk részvényeseink vannak, hívjuk össze; — amit eddig soha nem tettek. Összehitt tehát egy közgyűlést s annak előadta a szomorú történetet, melynek vége az volt, hogy 15,000.000 kell a vonalak kiépítésére azon remény mellett, hogy az nem lesz elegendő; igaz, sok követelni való van a kormánytól; de miután ez az összeg még nincs meghatározva és nem tudja még, hogy mennyiben számithat ez öszszegre, fölhívja az igazgató tanács a közgyűlést, miszerint hatalmazza föl őt arra, hogy egy 15 milliós pénzügyi operátiót vigyen véghez ; és e czélból kineveztek egy 3 tagú bizottságot amelylyel egyetértőleg az igazgató tanács föl lett hatalmazva egy 15 milliónyi kölcsön kötésére 20 millió prioritási kötvény elzálogosítása mellett. Nagyon jellemző ebben, hogy a közgyűlés végén az igazgató tanács kieszközölte azt, hogy egy határozati javaslat lett elfogadva, melynek alapján ezen 3 kiküldött bátor férfiú vizsgálat alá fogja venni az egész ügyvitelt és ha azt helyesnek fogja találni, akkor absolutoriumot fog adni az igazgató tanácsnak: ha pedig nem, akkor jelentést fog tenni a közgyűlésnek. Ha meggondoljuk, tisztelt ház, hogy a keleti vasut-társulat részvényei csaknem mind a külföldöt vannak elhelyezve, ha meggondoljuk, hogy itt ugy szólván az egész országban a kormány szeme láttára milliók és milliók lettek — nem tudom micsoda kifejezéssel éljek, — elidegenítve, jogtalanul elsajátítva; ha meggondoljuk, hogy, mint a jelentésben is látjuk, a kormány lépésről-lépésre értesítve volt e társulat hanyatlásáról: lehetetlen nem csodálkoznunk azon, hogy mi ok birta rá a kormányt az ily hosszas hallgatásra, miért nem ismertette meg a dolog ily állását a törvényhozással már hónapok előtt, már l 1 / 2 év előtt? Megengedem, hogy hiába lenne kérdeni, ki a hibás ? Hibás mindenki; hibás legelőször az, aki ily szerencsétlen ajándékot adott az országnak, mint a Waring testvérek ; hibás a kormány, midőn engedélyt erőszakolt oly vasútvonalra, mely még akkor tracirozva sem volt. mert az első 600.000 frtot azon czimen kapták a Waring testvérek, miszerint tanulmányozzák a vonalat, hogy aztán a tracirozást lehessen eszközölni; hibás a törvényhozás és a törvényhozásnak azon része, mely amúgy vaktában megszavazta ezen engedélyt; hibás az igazgató tanács., mely tekintetbe nem véve sem a tőkét, sem a méltányosságot, oly könnyedén játszott a részvényesek érdekeivel és elmulasztotta a közgyűlést a kellő időben összehívni, mely ezen bajokat megakadályozhatta volna; hibás tehát mindenki. De hibás főképen a kormány azért, mert nem csak az átalános törvényszerű fölügyeleti joggal bir, hanem mert ezen társulat alapszabályai kezébe adták a fegyvert, melylyel a visszaéléseket megakadályozhatta volna. Ott van mindjárt az 54. §., melynek értelmében az igazgató tanács a kormány jóváhagyásával állíttatott össze; ott van a 72. §., mely szerint a számvizsgáló bizottság választása megerősi-
