Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-87

204 87. országos ülés február 11. 1873. tés végett a kormány elé terjesztendő; ott van végre a 79. §., mely legfontosabb; s mely azt mondja: joga lesz nevezetesen a kormánynak e ré­széről kiküldött biztos által az ügyvitelt megvizs­gáltatni, az általa kiküldött biztosnak jogában áll, továbbá az igazgató-ülésekben, valamint a közgyűlé­sekben részt venni, nem különben az állam, vagy a közérdekekre nézve ne talán káros intézkedéseket fölfüggeszteni, s arról a ministeriumnak további intézkedés végett jelentést tenni. Midőn tehát a kormánynak ennyi hatalom volt kezében, midőn az igazgató tanácsban a kormány részéről 2 tag volt, •és látta mindezen visszaéléseket, látta, hogy ezen szerződés csalásra volt számítva, mert lehetetlen volt ezt észre nem vennie; látta, hogy a pályának 1 / 3 része sem volt befejezve, s a tőke már legna­gyobb részben föl volt már emésztve ; látta, hogy történt oly valami, amikor a részvénytőke ezüst­ben lett befizetve, s a befolyt pénz osztrák papírokban számítva: hová lett tehát a különbözet, mely az ár forgalomból származott? Senki sem tudja. Én ugy hiszem, hogy már ezen alapon port lehetne indítani az osztrák-angol bank ellen. De akár igy van, akár ugy: mindenesetre a kormány­nak kötelessége lett volna fölügyelni, hogy Ma­gyarország hitele annyira meg ne rontassák. (Igazi Ugy van ! balfelöl.) Én, tisztelt ház, mindezek alapján óhajtottam volna azt indítványozni, hogy a tisztelt ház mél­tóztassék egy külön bizottságot kiküldeni, mely ezen ügyet elejétől végig jól megvizsgálván, s az ok­mányokat átnézvén, midőn mindezeket valamint jogi ugy szaki tekintetben összeállitotta: ezek alapján te­gyen jelentést arról, hogy kik a bűnösök, s ha föl­találtattak, legyenek büntetve; és hogy jövőre mi­ként lehetne e vasutat kiépíteni, mely mindenesetre egyike a legszükségesebbeknek, mert kelettel kötné össze Magyarországot; de azon tapasztalások után, melyeket csak a múlt napokban tettem, ugy látom, divattá vált a kormánynál minden bizottság kikül­désében bizalmatlansági szavazatot látni, még oly csekély dologban is, mint a tegnapi volt; mikor ugyanis a színházról volt szó, a ministerelnök ur ugy tiltakozott a bizottság kiküldése ellen, mintha ezáltal meg kellene buknia a kabinetnek. Nehogy tehát ezen ügyet annak tegyem ki, hogy ez tisztán csak kanapé kérdés miatt megbukjék : én egy oly módot találtam, melyet ugy hiszem ugy a jobbol­dal, valamint a kormány is elfogadhat, (Halljuk !) különösen azt hiszem elfogadja Paczolay képviselő ur is, mert mint látni fogja, ezen határozati javas­lat által alkalma lesz bebizonyítani azt, amit teg­nap mondott, hogy a túloldalon is annyira hiven őrzik a közvagyon és a közhitel érdekeit, miben én nem is kételkedem. Határozati javaslatom igy szól: (Halljuk \) „Utasítsa a ház a vasúti bizottságot, hogy vegye haladéktalanul vizsgálat alá a keleti vasút ügyét, szolgáltasson ki magának minden erre vonatkozó okmányt; hallgasson ki, a mennyiben szükségesnek mutatkoznék, szakférfiakat és tanukat; terjessze ki figyelmét eme társulat eredetére, első megalakulá­sára, a vállalkozók s az igazgató-tanács, úgyszin­tén a kormánybiztosok által követett eljárásra, s te­gyen minderről még a jelen ülésszak alatt részle­tes s okadatolt jelentést a háznak, hogy ennek foly­tán a törvényhozás a netalán szükséges intézkedé­seket megtehesse." Tisztelt ház! Midőn ezen határozati javaslatot a magam és elvbarátaim nevében a tisztelt háznak ajánlanám: azt hiszem senki sem fogja azt pártkér­désnek tekinteni, nem fogják azt nézni, hogy a ház melyik oldaláról jön a határozati javaslat; tény az, hogy —• mint mondám — a keleti vasút ügye többet ártott Magyarország hitelének, mint száz más rósz vállalat. Ezen segíteni kell, s ugy hiszem, senki sincs e házban, kinek érdekében állana, hogy ily dol­gok ismétlődjenek Magj^arországon, és hogy a tör­vényhozás semmit se tegyen, hanem hallgatag nézve mintha semmit sem gondolna az ország hitelével, sem a polgárok vagyonával, legyenek azok bel­vagy külföldi polgárok. (Helyeslés bal felől.) Kiss Miklós jegyző (újra fölolvassa Helfy Ignácz határozati javaslatát^) Paczolay János: Tisztelt ház! Azok után, miket Ivánka Imre képviselő ur elmondott, hogy föl kell szólalnom, ugy hiszem, kétségbe nem vonja senki. Ezen indoknak méltóztassék tulajdoní­tani azt, hogy a tisztelt házat előadásommal untatni készülök. A legutóbbi ülés alkalmával Ivánka Imre kép­viselő ur azon szempontból indult ki előadásában, hogy azért szükséges a közlekedési eszközök, t. i. kocsik és más egyebek szaporítása, mert ezek nem elégségesek arra, hogy az állam által garantirozott pénzösszegek évenkint megnyeressenek. És ez volt azon tétele Ivánka Imre tisztelt képviselő ur be­szédének, melyet, megtámadva okoskodásaimat, elő­terjeszteni bátor volt ; és megvallom őszintén, hogy mai hosszas előadása az általam fölállított okosko­dást most sem czáfolta — annál kevésbé semmisí­tette meg; mert én azt állítottam, hogy azon engedélyes társulat, mely a közlekedési eszközöket annyira figyelmen kivül hagyta, hogy ki nem szá­mította , vajon elégségesek-e azok azon jövedelem előteremtésére, mely szükséges arra, hogy a garan­tirozott összeg bejöjön : igen könnyelműen járt el és e könnyelmű eljárásánál fogva nem érdemli meg azon bizalmat, hogy a ház a közlekedés hiányainak javítása végett ujabb áldozatot hozzon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom