Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-80

80. országos ülés február 3. 1873. 7 A dolog érdemére áttérve, tisztelt ház! ná- I lünk, görög-keletieknél, mint köztudomású dolog, a lelkészek a társadalomhoz tartoznak. (Derültség.) Értem e szavakkal azt, hogy világi lelkészeinknél nem levén coelibatus, (Helyeslés balról.) nálunk azok megnősülnek, és mint családapák a társadalomban vannak, s mint ilyenek nem képeznek külön kasztot, és épen azért egy görög-keleti lelkész nemcsak lelkész, hanem egyszersmind polgára is ezen hazának. (Felkiáltások: Nálunk isi) olyan polgára, ki részint mint családapa, részint mint politikai jogokkal fölruházott egyén egyszersmind factor az alkotmányos küzdelmek közepett. Épen azért az ilyen görög-keleti lelkész két tekintet alá tartozik: először mint polgár, másodszor mint egyházi szolga, mint lelkész. Elismerem a koronának azon jogát, hogy lelkészt mint polgárt az egyházi fő kihallgatása, véleményadása nélkül igenis kitüntethet „polgári érdemekért", vagyis olyanokért, melyeket a haza körül, az alkotmányos élet, a szabadság, a tudomány küzdterén magának kiviv. De olyan állítólagos érdemekért, melyek az egyház körébe tartoznak, hogy ki lehessen tüntetni a nélkül, hogy az illető egyházmegyei fő, az ő elöljárója ki ne hallgattassák: az nemcsak szerintem, de ugy hiszem, a tisztelt ház sok tagja szerint is abnormis dolog. Különben is a jogrendhez, a stabilitáshoz, a belyes adininistratiohoz és a gyakorlatboz tartozik, hogy mindenkinek hivataloskodása idejéről elöljárója utján adassék értesítés a koronának, miután a korona az egyesekkel közvetlen nem érintkezhetvén, közvetlenül nem is ismerheti magaviseletét. Ha midőn például egy szolgabírót, egy alispánt kitüntetünk: előbb kihallgatjuk a főispánt, vagy a fölötte állókat, szóval a megye főnökségét: épen ugy követelhetjük, még pedig a jogrendnél fogva, hogy az egyházi fők hallgattassanak ki. midőn alattvalóikról van szó. A tisztelt minister ur önként bevallotta, hogy az ő felsége oldala mellett levő minister ez ügyben felelős. Elismerem én a koronának abbeli kitűnő jogát, hogy ugy polgári, mint egyházi érdemeikért a polgárokat kitüntetheti; de épen azért, mert ő felsége mellett egy minister van, a ki nemcsak felelős, de egyszersmind ő felsége tanácsadója is: én elvártam volna tőle azt a megnyugtatást, hogy ha már a múltra nézve elmellőztetett is az általam várt eljárás, legalább a jövőre nézve megnyugtasson a felől, hogy az követtetni fog. Minthogy pedig meg nem nyugtatott a minister ur, én még talán most is föntartom azon gyanút, hogy e kitüntetett egyházi személyek nem is egyházi téren szerzett érdemekért lettek kitüntetve, hanem miután a kitüntetések részint közvetlen a választások előtt, részint azok alatt történtek, — csupán korteskedésökért adattak. E gyanút is táplálja azon tudat, hogy nemcsak azon egyházi személy tüntettetett ki, kire a minister ur jónak látta hivatkozni, habár én neveket nem akartam fölhozni, tudva, hogy nomina sünt odiosa, de miután e térre lettem terelve, kénytelen leszek ellensúlyozásul részemről is egy példát fölhozni. A minister ur szives volt egy lelkészt említeni, a ki érdemjellel lett kitüntetve; megengedem, hogy itt lehetett valami mentség a kitüntetésre, habár nem is lett az egyházmegye főnöksége kihallgatva, midőn az 50 évet szolgáló lelkész hosszú hivataloskodása idejét vették tekintetbe; de ugyan kérdem a tisztelt minister úrtól: Morariu Miklós csernegyházi lelkész kitüntetésénél fölhozható-e az „egyházi érdem", s felhozható-e legalább a hivataloskodási hosszú idő? a ki t. i. egy év óta fölszentelt pap és így tehát fiatal ember. Itt egyházi érdemről szó sem lehet. Alig foglalta el állomását, már is ki lett tüntetve; persze a választások idejében. Fölhozhatnék több ilyen nevet is, de azokat még sem említem, miután minister ur is csak egyet hozott föl; hanem jelzem azt, hogy nemcsak egy lelkész volt az aradi egyházmegyéből érdemjelekkel kitüntetve, hanem négy is volt. Meg is említhetem azokat, ha kívántatnék. Ugy látszik, minister ur számításán kivül hagyta, hogy az aradi egyházmegyéhez nem csak Aradmegye tartozik, hanem tartoznak a törvény szerint is Bánát kapcsolt részei, Biharmegye, Békésmegye, Csanádmegye, Zarándmegye stb., és ezek együttvéve képezik az aradi egyházmegyét, és én interpellatiomban ezen megyét értettem és neveztem meg, nem pedig Aradnak polgári megyéjét. Következőleg, minthogy az interpellatio czélja az, hogy ha már ezen intézmény mellett van valami menthető jogosultság, ha még van valami erkölcsi értelme: ugy kívánatos, miszerint azon elvek megmentése szempontjából csakis a valódi érdem szolgáljon a kitüntetésre, ezt elérendő pedig a legközvetlenebb közeg az ő felsége melletti minister, a ki tanácsadója is a fejedelemnek, és felelős is, a mint alkotmányos országban felelősnek is kell lennie, szerezzen magának a competens elöljáróktól előbb biztos informatiót. Minthogy pedig nem szolgálhat megnyugtatásomul a nyert felelet, hogy a minister ur a jövőre nézve correctebb eljárást fog követni: én sajnálattal bár, de nem nyugodhatom meg minister ur feleletében. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Elnök: Tudomásul veszi a tisztelt ház a minister ur feleletét ? (Tudomásul veszszük!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul veszi. Következik a Hódmezővásárhely és Baja városokra vonatkozó törvényjavaslat harmadszori fölolvasása.