Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-80

8 80. országos ülés február 3. 1873. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Elfogadja-e a tisztelt ház az imént harmadszor fölolvasott törvényjavaslatot? (Elfogadjuk !) Ezen törvényjavaslat tehát ugy átalánosságban, mint részleteiben véglegesen elfogadtatván, tárgyalás végett a méltóságos főrendi háznak fog átküldetni. Következik a napirendnek második tárgya, t. i. a pénzügyi bizottság határozati javaslatának átalános tárgyalása. Széll Kálmán előadó: Tisztelt ház! Azon utasításnak, a melyet a tisztelt ház a szombati ülésben a pénzügyi bizottságnak adott, hogy t. i. az átalános jelentésben előterjesztett egyes indítványokat határozati javaslatok formájában öntse, a pénzügyi bizottság megfelelt és a 173. számú irományban van szerencséje e határozati javaslatokat már ugy formulázva a tisztelt ház elé terjesztem, mint azok, ha azokat a tisztelt ház elfogadja, határozatképen kijelentendők lesznek a ház* 41tal. Az első határozati javaslat vonatkozik a nyugdijakra. Az átalános jelentés az 51-ik lapon motiválja ezen határozati javaslatot. Én azt egyszerűen fölolvasni leszek bátor s a tisztelt ház figyelmébe ajánlani elfogadás végett. (Olvassa): „Határozza el a ház: 1. A nyugdijak czimén előirányzott összegekre a ház kijelenti, hogy azokat az 1870. évi martins hó 22-én hozott határozat értelmében fölveszi ugyan a költségvetésbe; de csak azon föntartással ajánlja meg azokat, hogy az állami számszék által a törvény és a képviselőház 1870. évi martius hó 22kén hozott határozataival összeegyeztessenek; mindaddig pedig, mig az állami számszék ezen vizsgálatot nem teljesítette: a nyugdijakra fölvett összegeket végleg megállapítottaknak nem tekinti." Elnök: Elfogadja a tisztelt ház? (El!) Tehát az első határozati javaslat elfogadtatott. Széll Kálmán előadó: A második határozati javaslat, kapcsolatban az előbbivel, a nyugdijakra vonatkozik. Ez egy utasítást foglal magában, mely szerint a számvevőszék föl volna hívandó, hogy ezen vizsgálat nem teljesítésének okait adja elő, vagy adjon a teljesített vizsgálatról a tisztelt háznak jelentést. Ez igy hangzik: 2. Az állami számszéket egyúttal utasítja a ház, hogy adjon mielőbb jelentést a ház határozata értelmében teljesített vizsgálatról, vagy adja elő azon okokat, melyek eddig gátolták abban, hogy a ház határozatának eleget tegyen. Várady Gábor: Tisztelt képviselőház! Én a pénzügyi bizottság által javasolt határozatot elfogadom; bár óhajtottam volna, ka a pénzügyi bizottság, már csak a világosság kedveért is, hivatkozott volna azon határozatra, a melyet az államszámvevőszék nem teljesített; mert akkor mindjárt kitűnt volna, hogy több mint egy éve telt el annak, midőn ezen határozat hozatott, a melyet az államszámvevőszék jónak látott nem teljesíteni, t. í. 1871. évi december hó 7-kén hozatott ezen határozat. Nincs észrevételem ellene, ha a határozati javaslat ugy marad is, a mint az szerkesztve van, de ha a pénzügyi bizottság tisztelt előadója a tisztelt ház engedelmével fölveszi a határozati javaslatba ezen módosítást, hogy „az 1871. évi december hó 7-én hozott határozat értelmében", én czélszerübbnek találom, bár én nem óhajtok erre nézve módosítást előterjeszteni. A tisztelt háznak határozata igy szól , mely — mint mondám — 1871. évi december hó 7-kén hozatott. (Olvassa): „1. A nyugdijakra előirányzott összegeket az 1870. évi martius hó 22-én hozott határozat értelmében fölveszi ugyan a ház a költségvetésbe, de azokat csak azon föntartással ajánlja meg azon évre, hogy azok az állami számszék által a törvény és a képviselőház 1870. évi martius hó 22-én hozott határozataival összeegyeztessenek; mindaddig pedig, mig az állami számszék azokra nézve ezen vizsgálatot nem teljesítette: azokat végleg megállapítottnak nem tekintheti." Tisztelt ház, ha ezen eset külön és egyedül állana, ha ezen egyetlen határozatot nem teljesítette volna az államszámszék, nem szólaltam volna föl, de miként a pénzügyi bizottság jelentéséből és javaslataiból megérteni méltóztatnak, az államszámszék a törvény világos rendeletét sem teljesítette. (Fölkiáltások: Ugy van! Ugy van!) Mert az 1870: XVIII. törvényczikkben meghagyatott, hogy saját ügykezelésének, az állam összes számviteli rendszerének és az államadósság ellenőrzésének szabályozásáról legfölebb két év alatt terjeszsze elő javaslatait. Miután az idézett törvény 1870. májusban szentesittetett, s december elején léptettetett életbe: tehát már a múlt évben lett volna köteles az államszámszék a törvény rendeletét teljesíteni. (Igaz! Ugy van!) Nincs, nézetem szerint, az államszámszéknek semmi elfogadható kifogása, miért nem teljesítette e törvényt. Azon költségvetés, vagyis azon összeg, melyet átalányban a maga részére megszavaztatni kért. megszavaztatott minden levonás nélkül; tehát a hivatalnoki személyzet hiányával vagy kevés voltával nem mentheti magát az államszámszék. Még csak azt sem tartotta szükségesnek az államszámszék, hogy ezen, hogy ugy fejezzem ki magamat, mert jobb kifejezést nem találhatok, hogy ezen vastag mulasztás alkalmából igazolást vagy legalább mentő okokat terjesztessen a képviselőház elé. Ezekre kívántam a tisztelt ház figyelmét felhívni, mert nagyon rósz példával megy elő azon szám-