Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-80
6 80. országos ülés február 3. 1873. Elnök: Ki fog nyomatni, szétosztatni és a legközelebbi napokban tárgyalás végett az osztályokhoz áttétetni. Tisza Lajos közlekedési miniter: Tisztelt ház! Van szerencsém két törvényjavaslatot a t. ház asztalára letenni, melyek közül az első a tisza-vidéki vaspálya-társulat pőtszerződésének beczikkelyezését tárgyazza; a másik pedig az első gácsországi vasút engedély-okmányán eszközlendő némi pótlásokat és módosításokat tartalmazza. Tekintve a tárgy sürgősségét fölkérem a t. házat, méltóztassék az elsőt mielőbbi tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz, a másikat pedig a vasúti és pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: Mindkét törvényjavaslat ki fog nyomatni, szétosztatni, s az első a pénzügyi bizottsághoz, a második a pénzügyi és vasúti bizottsághoz utasittatik. Wenckheim Béla br. ő felsége oldala melletti minister: Stanesku Imre képviselő ur pár hét előtt interpellatiot intézett hozzám, melyre a t. ház engedelmével bátor leszek válaszolni. (Halljukl) Az interpellatio ekkép szói: Az aradi g.-k. román egyházmegyéből f. évben több gör.-kel. lelkésznek a „Budapesti Közlöny" közzétételéhez képest „ egyházi téren szerzett érdemek" czimén, érdemjelekkel történt kitüntetésük alkalmával mily indokból mellőzte el az illetékes egyházfőnök előleges kihallgatását és véleményadását az illető kitüntetett egyházi személyek egyházi érdemeire vonatkozólag? Másodszor: szándékozik-e jövőre ily kitüntetések esetében correctebb eljárást követni, igen, vagy nem ?* Válaszom erre röviden a következő: A czimeknek és rendekn3k adományozása századok óta ő felségének kizárólagos jogához tartozik. Nem vonja ezt kétségbe semmiféle törvény; sőt megerősítette ezt az 1848-ki törvényhozás is, midőn elhatározta, hogy minden ily czimeknek és rendeknek adományozását az ő felsége személye körüli minister ellenjegyezze, és ez ekként az illető minister felelőssége mellett történjék. Meg levén tisztelve ezen állással, igenis engem illet a felelősség arra nézve, hogy érdemetlenek legfelsőbb kitüntetésben ne részesüljenek. Ezeknek előrebocsátása mellett bátor vagyok megemlíteni, hogy az aradi görög-keleti egyházmegyében, sőt az egész országban a múlt évben az egyházi téren szerzett érdemek elismeréséül csak egy görög-keleti román lelkész lett kitüntetve és ez az aradmegyei szent-annai lelkész, ki 50 éven keresztül községében, mint lelkész működik, és mind ezen idő tartamát tekintve, mind pedig tekintettel azon buzgóságra, melylyel lelkészi hivatását teljesítette a legfelsőbb elismerést méltóan megérdemelte. Készesült ily kitüntetésben ezenkívül még két görög-keleti román lelkész, még pedig ő felségének az alföldi vizkárosult vidékek körútja alkalmával, a mikor ő felsége, a mint némely hatóságok és városok elöljárói irányában megelégedését nyilvánította, ugy az egyház közoktatási terén vagy közhasznú intézetek élén buzgón működött egyének irányában legfelsőbb elismerését tanúsítani és nyilvánítani óhajtotta. E két lelkész ő felsége kitüntetésére érdemeseknek találtatván, tudomásomra pedig nem levén semmi ok, mely ellenök fölhozható volna: én kitüntetésöket készséggel ellenjegyeztem, ós fölöslegesnek tartottam ez iránt az egyház elöljáróit előzetesen kihallgatni, annyival is inkább, mivel ezt sem törvény, sem gyakorlat nem kívánja, és én másfelől nem ismerhetem el, hogy ő felségének ebbeli jogát bármely autonómiával fölruházott akár egyházi, akár politikai testület korlátozza. (Élénk helyeslés.) Lelkiismeretes meggyőződésem szerint ez esetekben is correcte járván el, igen sajnálom, hogy a képviselő urnák második kérdésére, hogy correctebben jövőre járjak el, igennel nem válaszolhatok. (Helyeslés.) Fölhasználom ez alkalmat annak kijelentésére, hogy, mint eddig, ugy ezentúl is törekvésem oda lesz irányozva, hogy csak azon egyének részesüljenek legfelsőbb kitüntetésben, kik ezt a haza és trón iránti kötelességök buzgó teljesítése által méltán megérdemlik. (Helyeslés.) Stanesku Imre: Tisztelt ház! Az én interpellatiomnak nem lehetett, nem is volt az a czélja, hogy azon egyénektől, a kik állítólag egyházi téren szerzett érdemeikért kitüntetést nyertek, az érdemjelek visszavétessenek; czélja volt igenis az, hogy addig is, mig ezen, a tiszta demokratia elveivel homlokegyenest ellenkező kitüntetések megszűnnek, hogy addig is, mig — mint Dániában, a nemesi kiváltságok egészen megszűnnek, — addig is csak a valóban érdemre méltó tekintetek vétessenek szemügyre ezen kitüntetés-adásoknál. Én örömmel constatálom a tényt, hogy az ő felsége oldala melletti minister maga beismerte, miszerint azon román papok kitüntetése alkalmával az illető egyházmegyei főnök, az illető megyei ordinariatus nem volt kihallgatva, hogy vajon azon lelkészek, kik ilyen kitüntetéssel illettetnek az egyházi téren szerzett érdemeiknél fogva, csakugyan érdemesek-e arra, vannak-e nekik egyházi érdemeik, vagy nincsenek ? Másodszor örömmel constatálom azon tényt is, hogy a „ Budapesti Közlöny "-ben, mely az ország hivatalos közlönye, csakugyan közzé volt téve, miszerint azon illető egyének „ egyházi érdemeikért" lettek kitüntetve. Ezt szintén beismerte a minister ur.
