Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-65
65. országos ülés január 16. 1873. 83 lajdonosok maguk is nagyobb részt községek, következőleg mindkettő existentiájának biztositása állott szem előtt. Ily biztosítást vél elérni ezen előterjesztett szövegezés által akkor, midőn minden okmányi bizonyítás nélkül a telepitvényi birtoknak felét elveszi és a telepitvényesnek adja minden megtérítés nélkül; míg ellenben a második esetben a kétharmadot veszi el. Ily fölfogás és eszmemenet mellett valóban nem lehet átlátni, hogy az ily törvényjavaslatok végre hová fognak vezetni. Láttuk a letárgyalt lószükségleti törvényjavaslatot, és vajon véletlen összefüggésből származott-e, hogy a törvényhozó testület ingyen adjon azoknak birtokot, kik bizonyítani nem tudnak, hisz az irtványokról szóló törvény ily esetekre nem alkalmazható. Ezek előrebocsátása után bátor vagyok a következő módosítást ezen §. első pontjára nézve előterjeszteni, még pedig összefoglalom az egész 25 §-t, hogy annál könnyebben legyen a képviselőház előtt megérthető. Ezen módosítás szerint az első és második bekezdés megmarad, a harmadik, negyedik pedig véleményem szerint következőleg hangzanék. „ Először ott, hol a telepitvényi földek örök időre jutottak a telepitvényesek birtokába, vagy az évi szolgálmány mennyisége változás alá nem eshetett, a telepitvényhez tartozó összes bel- és küíbirtok a rajta fekvő évi tartozások megváltása mellett a telepitvényes tulajdonává válik, ha a birtok térfogatát a polgári törvénykezési rendtartás szabályai szerint bizonyítani képes." Eszerint az 5-ik és 6-ik bekezdés elmarad. Ha méltóztatnak az első fölött határozni, mert ettől van föltételezve a 2-ik pont, hogyha t. i. elfogadtatik, ,a perrendtartás szabályai szerinti bizonyítás" az „okmányszerü bizonyítás* helyett : 2-ik pontra nézve kijelentem, hogy egy második módositványom van, melyet később meg fogok tenni tekintet nélkül ennek kihagyására, hogy ha netalán a központi bizottság szövegezése szerint fogadtatnának el. Kérem a tisztelt elnök urat, ezen pontok szerint a szavazást elintézni. A 2-ik pontra pedig később fogom módositványomat előterjeszteni. Kiss Miklós jegyző (olvassa a módosítást.) Módosítás a 25. §-hoz: „Az 1 — 2. kikezdés marad, a 3-—4. összefoglalva eként hangzik: 1-ör ott, hol a telepitvényi földek örök időre jutottak a. telepitvényesek birtokába vagy az évi szolgálmány mennyisége változás alá nem eshetett: & telepiívényhez tartozó összes bel- és külbirtok, a rajta fekvő évi tartozások megváltása mellett, a telepitvényes tulajdonává válik, ha a birtok térfogatát a polgári perrendtartás szabályai szerint bizonyítani képes.* Eötvös Károly előadó: Tisztelt ház! Először is meg kell jegyeznem, hogy Lázár Ádám t képviselő ur nem egészen jól emlékszik a múlt ülésben történtekre és különösen aligha egész figyelemmel olvasta el ezen beterjesztett jelentés indokolását; mert midőn az okmányilag való bizonyítást a központi bizottság elfogadta: nem Becze Antal képviselő ur módositványára fogadta el, sőt azon módositványt egyenesen elutasította. Becze képviselő ur módositványa azt tartalmazza, hogy az okmányszerü bizonyítás azon kérdésnél tétessék kizárólagossá, hogy vajon valamely telepitvény örökös-e vagy nem örökös, vagy pedig az évi szolgálmányok változás alá esnek-e vagy nem ? Bocsánatot kérek: azon kérdésnél, vajon valamely jogviszony örökös-e vagy nem: az okmányszerü bizonyítást kizárólagossá tenni a központi bizottságnem látta elfogadhatónak. Hanem ezen kérdéstől minden esetre különbözik azon kérdés, vajon a külbirtok térfogata bebizonyitott-e vagy nem, és a külsőséget a tulajdonos beleegyezésével birja-e a telepitvényes vagy nem? És ezen kérdés fontos azért, mert a székely földön mindennapi dolog volt a múlt tizedekben, különösen e század elején, hogy a telepitvényesek a tulajdonos beleegyezése nélkül, sőt letiltása daczára, sőt nemcsak igy, hanem valóságos törvényellenes módon is irtásokat, foglalásokat tettek. Ezen irtások, foglalásokra vonatkozó eljárás különböző volt, melyre nézve vannak kezemben különféle okmányok. A többek közt lesz szerencsém, ha a tisztelt ház megengedi Háromszék-ilyésmezei telepitvényének esetét fölhozni, hol a telepitvényesek 1830-ig oly tömérdek foglalásokat tettek, hogy Háromszék elhatározta, hogy az 1760. óta ott levő telepitvényeseket egyszerűen határából kiveri és az erdélyi eancellária közbelépésére volt szükség, hogy a telepitvényesek egy része megmaradhasson azon határon, hová 60, 70 évvel ezelőtt letelepült. A foglalások oly nagy mérvet öltöttek, oly egyének által, milyenek az akkori telepitvényesek voltak, kik csak határőrzésre lettek fogadva s kiknek ennek fejében csak marbalegeltetés engedtetett, ismétlem, ily egyének részéről a foglalások oly nagy mérvet öltöttek, hogy Háromszék közönsége marcalis gyűlésen határozta el, hogy az ilyésmezei telepitvényesek a határból kiveressenek. Bocsánatot kérek, mikor a foglalások oly mindennapiak a telepitvényeknél, akkor a törvényhozásnak igen fontos feladata megvitatni: vajon a térfogat megállapításánál ne adjon-e előnyt azoknak, kik a térfogatot okmányilag bizonyítani birják azok felett, kik csak a puszta birtoklás jogczimét mutatják ki. 11*
