Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-65
82 63. országos ŰJM január 16. 1873. kielégítőnek találom a jelenlegi törvényjavaslatban is, s illetőleg a központi bizottság szövegezésében változatlanul maradt fogalmazását a székelyföldi telepitvényekre vonatkozó határozatoknak. De legkevésbbé sem érthetek egyet azon különböztetésekkel, melyek, az 1-ső és 2-ik fő szakaszoknál előfordulnak, s mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy beadandó módositvány ómat tekintettel épen ezen különbözetekre kétfelé kell osztanom. Az első módositvány az 1-ső pontot fogja tárgyalni, amely a most beterjesztett szövegezés szerint ekként hangzik: Ezen szó , okmányilag * Beeze tisztelt képviselőtársunknak az első tárgyalás alkalmával beadott módositványa következtében fogadtatott el a központi bizottság által. Igen bámulom, tisztelt ház, hogy akkor, midőn a központi bizottság ezen szöveg elfogadásának indokolásánál határozottan azt állítja, hogy minden bizonyítási eljárás a polgári perrendtartás szabályai szerint kell hogy történjék : ép azért Becze képviselő ezzel ellenkező kivételes eljárást indítványozó módositványát mellőzendőnek látja, bogy t. i. okmányilag bizonyittassék és mégis kivételesen azt idézi föl, hogy ezen régibb időkből datálódó telepítéseknél nem lehet tanukkal bizonyítani, csakis okmányokkal kell a bizonyítékot fön. tartani és pedig az okmányok sorában nemcsak szerződéseket, hanem nyugtákat, községi számadásokat, rovó könyveket és más hasonló adatokat sorol föl indokolásában. Átalában nem helyeselhetem azon eljárást, hogy akkor, ha valaki netalán okmányokkal nem tudna bizonyítani: a tanubizonyíték kizárassók; annál kevésbbé foghatom föl pedig azt, hogy kivételesen a fősuly az okmány-bizonyitékra fektessék. Hogy mi vezethette a központi bizottságot ezen okmányilag bizonyítás elfogadására, azt nem tudom, épen az képezi a részemről beadandó módositvány egyik sarkpontját, amidőn t. i. átalában véve az eddigi tárgyalások szerint és a már elfogadott s a törvénycikk egyes szakaszaira tekintve kitűnik, hogy bizonyos szerződések legyenek, amelyek vagy írásban vagy szóval t. i. szóbeli szerződések, tanuk által is bizonyithatók. Részemről e tekintetben szükség fölöttinek találom ugyan ezen bizonyítási eljárásnak itteni fölidézését; de ha már azt akarják: akkor az „okmányilag* szó helyett a perrendtartás szabályai szerinti bizonyítást óhajtom föntartatni. Egy másik különbség ugyanezen §-nál, amely előttem megfoghatatlannak tűnik föl, hogy míg az •okmányilag bizonyítás által jogot nyer a telepitvényes arra, hogy az összes kül- és belbirtokot készpénzben megválthatja, addig ezzel ellentétben következik a második tétel, amely az okmáaryilag nem bizonyítás esetében rendelkezik, s azt mondja: b) ha azonban a külbirtok térfogatát okmányilag nem igazolná, a belsőséget úgymint: házhelyet, udvart és kertet egészben, a külbirtokot azonban csak részben van jogosítva és pedig akként megváltani, hogy az esetben, ha a telepitvényi beszolgáltatás készpénzfizetésből, vagy vegyesen készpénz és természetbeni szolgáhnányokból állott: váltság fejében a külbirtok felét; ha pedig a beszolgáltatás csak természetbeni szolgáhnányokból állott: a külbirtok harmadát tartozik a telepítő tulajdonosnak visszabocsátani. Ezen szövegnek egyszeri fölolvasására mindenki előtt föltünőv é válik, hol alapzik ezen merőben uj elvnek, uj intézkedésnek ide a törvényezikkbe való beillesztésének czélja? úgyis az a) pont szerint ki van mondva az, hogy ha okmányilag tudja bizonjdtani & telepitvényes, minden bel- és külbirtok, megváltás mellett, tulajdonává válik. A b) pont pedig azt mondja, ha okmányilag nem tudja bizonyítani : az esetben két különbség áll elő, a kezében levő kül- és belbirtok utáni beszolgáltatás készpénzfizetésből, vagy vegyesen készpénzfizetés és természetbeni szolgálmányokbóí áll. Ezen esetben már a kezében levő birtok felét megtarthatja, a másik felét tartozik váltság fejében a tulajdonosnak visszabocsátani ; míg ellenben, ha csak természetbeni szolgálmányok vannak, még ennél is tovább megy, akkor 2 harmadát tartja meg ingyen, holott mindazokra nézve a telepítő tulajdonos kétségkívül tulajdonjoggal bír. Azt mondják sokan, hogy ezen törvényjavaslatot megtámadni: a népképviselő nézetével összeütközik és többen mondhatják, kik ezen oldalt vádolni szeretik földosztogatásokkal, hogy ezen törvényjavaslatot megtámadni sem nem korszerű, sem nem népszerű. De ha visszatekintek, tisztelt ház, azon álláspontra, melyet különösen a kormány akkor elfoglalt, midőn ezen törvényjavaslatot a ház elé terjesztette, midőn Magyarországban a határozott időre szóló telepitvényeseknek külbirtokot adni nem akart, melylyel szemben tudjuk, föltűnő kisebbségben maradván, az egész ház többsége által szintén becsár melletti megvétele határoztatott: mikép szándékozik itt ezen szövegezés szerint, épen a székely földön, hol a birtokviszonyok nemcsak sajátlagos, hanem különös értékbecscsel birnak (Halljuk!) a telepitvényes birtok felét, illetőleg kétharmadát minden megtérítés nélkül és azáltal a telepitvényeseknek ingyen tulajdonjogot adni? Hogy ezt miféle magasabb állami szempontokból, és miféle általam teljességgel föl nem fogható czélszerüségi okokkal lehetne indokolni: azt nem vagyok képes belátni; annál kevésbbé hiszem ezt, miután a központi bizottság indokolásában kimondja, hogy a székely földön nemcsak telepitvényesek képeznek községeket, hanem egyszersmind a telepítő ttt-