Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-64

70 64. országos ülés január 15. 1873. körülbelül 100,000 darab lóra van szükség, és ezeknek áz értéke a mostani piaczi árak szerint képvisel valamivel többet mint 21 millió frtot. Ezen egész manipulationak ha azt akarjuk, hogy hátramaradásban ne legyünk más hadseregek készültségéhez képest, 8—10 nap alatt kell végrehajtatni; mondom tehát, hogy ily nagy értékre, ily roppant lószámra kiterjedő vásárlást rövid idő alatt végrehajtani lehessen : ezt igen természetesen csak ugy reménylhetjük, ha szigorúan törvényben szabályozzuk a vásárlást. És igy ezen törvényjavaslatnál nem az a czél, hogy foglaljunk, vagy hogy erőszakosan kisajátítsunk, hanem hogy könnyítsük azon vásárlást, melyet okvetlenül végrehajtani kell. Ezen vásárlás igenis előnyére van a vevőnek, t. i. a hadi kormányzatnak; de sok tekintetben előnyére van az előadónak is. Miért? Mert tapasztaljuk, hogy most a béke idején, ha lovak vásároltatnak, egyátalában a gazdag közönség nem hajlandó alkuba bocsátkozni azon vevőkkel, kiket a kormány kiküld, hanem sokkal szivesebben veszi, ha közben járó kereskedő jön hozzá. Ha ellenben ilyen, az önkormányzat által felesketett becslők által fognak a lovak megbecsülteim, és igy a tulajdonosok közvetlenül fogják átadni: nem kétkedem, hogy a tulajdonosok 20, 30 frtot mindig nyernek ezen vásárlásoknál. Ezen szempontból állitom én, hogy ezen ló-beszerzési módozat az eladóknak is érdekében áll. A mi egyébiránt a teherviselés kiterjesztését illeti azon értelemben, hogy talán egy kiadandó utasítással eltérhetne a kormány azon elvektől, melyek amegalkotandó törvényben megállapittatták : azt tartom, hogy erre nézve tisztelt felszólaló urnák aggodalmait eloszlatni nem lesz nehéz. Rendszerint ily meszebbre kiható törvényjavaslatoknál, melyeknek végrehajtására nézve többféle utasításokat kell kibocsátani: természetesen csak a főbb elveket állapítja meg a törvény ; mert hiszen az országnak avatási kerületekre felosztása, azután az egész lovak mennyiségéről szóló jelentések évenkénti beadása, és mikor eljön a íóállitás szüksége: maga a bizottság működése tekintetében mulhatlanuí megkívántatik, hogy a kormány speciális utasításokat adjon. Mikor tehát arról van szó, hogy a ló-állitási bizottság tagjainak utasítás fog adatni, ennek más értelmet nem adhatok, mint azt, hogy tisztán a végrehajtás körében az eljárásra nézve fog az utasítás a közegeknek kiadatni. Én ez által részemről kizárva látom annak lehetőségét, hogy a kormány vagy akárki, egyes nagyobb kiosztás által nagyobb terhet rójon valakire. A törvény itt világosan azt határozza, hogy egyenlő teherviselés szempontjából indulva ki, a kereskedelmi és honvédelmi ministertől nyert kimutatás szerint fogják megalapítani az arányt, mely szerint az egyes vidékek ismét * lóállományok arányához képest fognak concurr&lM. Ha pedig előfordulna, hogy egyik, másik állítási kerületben eltértek volna ezen elvektől: azt hiszem, hogy az érdekleteknek minden pillanatban módjokban van itt a házban felszólalni, hogy az ilyen törvénysértés orvosoltassék; ha pedig a honvédelmi minister annyira akarna terjeszkedni, hogy ő a törvényben előre nem látott, vagy a törvényben megállapított, vagy korlátozott, vagy nem korlátozott, más eljárást akarna alkalmazni, a mely tisztán a törvényhozás tárgyát képezné: akkor előálíana, liogfy a honvédelmi minister ezen törvényjavaslathoz novelláris javaslatot terjesszen. De a mint a törvényjavaslat jelenleg előttünk fekszik: én a Debreczen város tisztelt képviselője által beadott módositványt szükségesnek nem tartom és azért a központi bizottság szövegezését ajánlom. {Helyeslés jobb felől.) Matolay Etele: Tisztelt ház ! A tárgyalás alatt levő 8-ik §-hoz eddig két módositvány adatott be; én bátor leszek még egy harmadikat beadni. Mielőtt azonban ahhoz szólanék, a már felhozott kettőre nézve is legyen szabad röviden nyilatkoznom. Az egyik a harmadik osztálynak különvéleménye, melyet az igazság és méltányosságon alapulónak tartok, és mely ellen még eddig egy szót sem hallottam felhozni, az tehát ugy látom, hogy a tisztelt ház helyeslésével találkozik és azért több szót nem vesztegetek rá, egyszerűen kijelentem, hogy hozzá járulok. A másik a Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur által felhozott azon inditvány, hogy az utasításokra vonatkozó bekezdés, melyeknek lehetőségét ezen törvény fölteszi: utasittassék vissza a végett a központi bizottsághoz, hogy ezen utasításoknak főbb elveit előbb kidolgozza, ehhez is részemről minden esetre hozzájárulok, és bátor leszek Hollán Ernő tisztelt képviselőtársunknak az ellen felhozott némely okaira észrevételeimet elmondani. Azt hozza fel tisztelt képviselőtársunk, hogy gazda-közönségünk nem hajlandó közvetlenül a hadügyministerium küldötteivel alkudozásba bocsátkozni a ló-eladás iránt, hanem inkább szeret közvetítőkkel alkudni, aminek következménye az, hogy kevesebbet kap a tulajdonos lováért, mint kapna a közvetlen érintkezés által. Mire mutat az, ha a gazda közönség szivesebben alkudozik a közvetítőkkel? Mutatja, hogy annak okának kell lenni, fontos ok nélkül nem tenné azt a gazda-közönség. Oka az, hogy azon küldöttek mindig önkényesen jártak el a gazda-közönség irányában, ezt kell tehát megelőzni és nem tökéletes szabad kezet adni; de annak legalább főbb elveit megalapítani. Hogy speciális utasításokat nem lehet a törvénybe fölvenni, az tökéletesen áll; de hiszen Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur is azt mondja, hogy az utasítás főbb elvei állapíttassanak meg; tehát nem