Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-64

62 64. országos ülés január 15. 1878. Azt méltóztatott mondani, hogy igazságosnak tetszik látni a törvényjavaslat 2. §-ában követelt ló-mennyiséget és minőséget csak azért, mert statisticai adatok alapján követeltetik, és mert igy ajánlottuk meg a katonákat is. Az emberek minőségre nézve egyenlően alkalmasok és nincs köztök különbség Magyarország- és Ausztriában. (Derültség.) De nem a lovak. (Élénk derültség.) Hivatkozom a nagyon tisztelt ministerelnök urra,— mert meg vagyok győződve, hogy sokkal jobban ösmeri Magyarország és Ausztria közgazdászat! viszonyait, mint én: — vajon a Magyarország és Ausztriában producált lovak minősége közt nincsen-e nagyobb különbség, mint a Magyarország és Ausztriában élő emberek minősége közt. (Hosszas derültség.) Természetes, hogy nem morális különbséget értek, mert a lovaknál erről nem lehet szó. (Derültség.) Miután tehát tisztelt ház én azon terhet, mely ily czimen az országra rovandó" lenne, most az ország anyagi erejével arányban állónak nem tartom: pártolom Tisza Kálmán módositványát. (Helyeslés bal felöl.) Szlávy József ministerelnök: T. ház! Az imént előttem szólott tisztelt képviselő ur vádolta a jobboldalt, illetőleg Hollán Ernő képviselő urat, hogy mi idézzük fel ismét és ismét a közjogi vitát. Én nem akarom azt felidézni és nem is akarom vitatni, hogy ki idézte elő ? Madarász képviselő ur hosszasan bizonyítgatta, hogy mi nem tartozunk védelmezni ő felsége többi tartományait. Én nem akarok e térre lépni. Tudom, hogy azon téren, melyen ő áll: ismét, és ismét ezt fogja állítani; ennek ellenében mi ismét és ismét azt fogjuk állítani, nem feliratok, nem egyes itt ott elejtett szavak alapján, hanem törvények és törvények szellemének alapján, hogy az összes monarchia védelmére kötelesek vagyunk mi is, kötelesek ő felsége többi tartományai. Tisza Kálmán képviselő ur pedig most ismételve állítja azt, hogy mi lépésről lépésre távozunk az 1867. XII. törvényczikkelyben elfoglalt állástól. Ennek ellenében már a múltkor volt szerencsém megjegyezni, hogy, nézetem szerint, mi nem távozunk, hanem szorosan ragaszkodunk ezen állásponthoz. Az 1867. XII. törvényczikkely elismeri az egységes hadsereget; ennek ellenében Tisza Kálmán tisztelt barátom a magyar hadsereget akarná e szakaszba beigtatni. Az 1867. XII. törvényczikkely egységes hadsereget ismer, melynek igenis részét képezi a magyar katonaság és ennek összegét nevezi e törv.czikkely hadseregnek, de korántsem volt annak azon értelme, hogy egy kikerekített önálló magyar hadsereg létezik. Ez különben nagyon sokszor megvitattatott és nem akarok okot szolgáltatni arra, hogy e fölött újra és újra vitát idézzünk elő. Csak azt akarom eonstatálni. hogy mi azon állásponton állunk, melyen állottunk 1867-ben, elismervén az egységes hadsereget. Ebből következőleg Tisza Kálmán képviselő ur természetesen a 3-ik §. szerkezetét is megakarná változtatni, mondván, hogy Magyarország csak a magyar hadsereg számára megkívántató lószükségletet kénytelen előállítani. Ez már nem közjogi tétel, tisztelt ház! ez a törvény lényegét is alterálja, mert alterálja azon számarányt, mely szerint Magyarország az általunk behozott törvényjavaslat értelmében a lószükséglet fedezéséhez járulni köteleztetnék. Eltekintve attól, hogy talán czéiszerü sem volna azt mondani, hogy Magyarország csak a magyar hadsereg, vagyis az összes hadsereg csak azon részének, mely magyarokból áll, lószükségletét fogja fedezni; nem tudom, hogy még méltányossági szempontból is megállana-e tisztelt bará tom ezen nézete? Az mondatik, hogy nem a lovak számának aránya, hanem az alkalmas lovak számának aránya volna igazságos, és az mondatott, hogy nálunk, ha nagyobb is a lovak száma átálában; de az alkalmas lovak száma csekélyebb. Ez az, a mit én tagadok. Magyarország és Ausztria közgazdasági viszonyait, ha nem is jobban, de legalább szint oly jól ismerem, mint tisztelt, barátom Nagy György. De midőn az ausztriai lovakról van szó, ne méltóztassanak azon lovakat tekinteni, a melyek Bécs tájékán, Alsóausztriában találhatók: méltóztassanak átnézni Galicziába, és látni fogják, hogy a lajthántuli tartományok közt legtöbb ló van Galicziában, már pedig Galicziában a lovak képessége sokkal alantabb áll, mint Magyarországon. (Mozgás.) Felső-Ausztriában. Styriában, Karinthiában és Tirol egy részében vannak igenis kitűnő és drága lovak, de épen a hadi szolgálatra nem alkalmasak ; mert eltekintve attól, hogy oly nagyok és nehezek, hogy a gyors szolgálatra nem képesek, e mellett oly puha természetűek, hogyha 24—-48 óráig a szabadban vannak, és nem részesülnek a rendes, kitűnő ápolásban és etetésben, azonnal képtelenné válnak a szolgálatra. Merem tehát bátran és biztosan állítani, hogy Magyarországon van annyi a hadi szolgálatra alkalmas ló, mint Ausztriában, és igy az arány e tekintetben nem igazságos, de nem volna méltányos talán más tekintetben sem. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy az 1.867. XII. t. ez. szerint, a közös költségekhez mi 32°/

0-kal járulunk akkor, midőn Ausztria 68 százalékot fizet, hogy mi katonát, ugy hiszem 42%-ot adunk, Ausztria pedig 58°/

0-ot. És ezt helyesnek találjuk mindnyájan. Miért? mert mindenki azon arányban járul a közös terhekhez, a mely arányban ahhoz tehetsége szerint járulni képes. Ha már most lovunk több van, mint a lajthántuliaknak: akkor azt