Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-64
64. országos ülés január 15. 1878. 63 hiszem, nein volna méltányos azt mondaui, hogy a lovakat pedig már nem azon arányban adjuk, milyenben találtatnak; hanem csak azon arányban — Tisza Kálmán szerint — amily arányban adjuk a katonát; ez esetben mindjárt azt is mondhatnók, hogy azon arányban adjuk, mint a pénzt. Legyünk kölcsönös méltánylattal egymás irányában, ha pénzt és katonát kevesebbet adunk mint a túlsó fél, ha lovunk több van, adjunk lovat többet. De nem is adjuk a lovat ingyen, hanem illő áron, mely árnak -68°/ 0-át ismét nem mi fizetjük, hanem az osztrákok. Ennélfogva kérem a második és ennek kapcsában a 3. §-t ugy elfogadni, a mint van. Tisza Kálmán: Szólani a tárgyhoz, tudom, nincs jogom, hanem ha én törvényt idézek, rendesen ugy szoktam mondani, amint van. A ministerelnök ur azt monda, hogy az 1867-iki XII. törvényben nincs az benne, a mit én mondok. Engedje meg a tisztelt ház. hogy felolvassam az illető törvényczikk szövegét, mely szerint méltóztatnak meggyőződhetni róla, hogy a mit én mondtam, abban benne van; hanem nincs benne az egységes hadsereg, a mit a ministerelnök ur mondott. A 11. §. azt mondja, hogy: „ő felségének a hadügy köréhez tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek, és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és beíszervezetére és a többi". Tehát ugyanazon szavak, melyeket én használtam. A 12. §. azt mondja: „de a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését magának az ország föntartja." Ezt kívántam constatálni. A törvény beszél magyar hadseregről, és beszél ő fölsége összes hadseregéről, de nem egységes hadseregéről. Elnök: Senki nem levén szólásra felírva, az előadó ur kiván^ még szólani. Pulszky Ágost előadó: Csupán pár szót kívánok azon következtetésekre nézve megjegyezni, melyeket Tisza Kálmán igen tisztelt képviselő ur a törvénynek általa most felolvasott és idézett szövegéből levont, melyekkel azt kívánom bizonyítani, hogy azon esetre, ha elfogadnék is, a minthogy nem fogadják el, azon értelmezést, melyet ő a törvény ezen §-ainak tulajdonit : még az esetben sem állhatnának meg a következtetések, melyeket a tisztelt képviselő ur a törvény szavaiból levont. — Mit mond az általa idézett törvény ? Hogy & magyar hadsereg kiegészítéséhez tartozunk időnként a megállapított arány szerint járulni, mely ő felsége összes hadseregének kiegészítő részét képezi; de itt a fölszerelésről, harczképességbe való helyezésről nincs szó; ennek folytán, midőn az 1868. XL-ik törvényczik az arányt megállapítja a hadsereg kiegészítésére nézve: ez nem terjed ki azon többi viszonyokra, melyek a fölszerelésre és a harczképesség javítására vonatkoznak. E tekintetben mit látunk? Azt, hogy mig az emberekre nézve a túloldal aránylag gazdagabb, a mennyiben mi a contingcnshez 42 3 / 4 százalékkal járulnak, mig ők 57V4 százalékkal; mi vagyoni tekintetben szegényebbek levén a költségekhez 32 százalékkal járulunk, míg ők 68 százalékkal járulnak. Látjuk tehát azt, hogy itt ezen második hozzájárulási aránynál a képesség vétetik alapul, nem pedig egy átalános kulcs: méltányos tehát, hogy mi is — képességünk szerint járuljunk a ló beszerzéshez, hogy midőn is a közveszély esetében nem a jog szűk korlátai közt fog mozogni az áldozatkészség, hanem az erőmegfeszités szélső határáig fog elmenni erkölcsi kötelesség érzetünk: akkor ne hagyjuk magunkat ily kétes interpretaíio korlátai által határoltatni ; hanem iparkodjunk megfelelni mindazon tekinteteknek, melyek hazafiságunktól elvárhatók, mikor különben is elviselhetetlen áldozatot tőlünk egyátalában nem követelnek, a mit a statistika részletes idézésével és a lajtántuli tartományok loállományának felmutatásával is igazolhatni, miként ezt Hollán Ernő tisztelt képviselő ur és a ministerelnök ur is tették. Elnök : Tisztelt ház! Méltóztatnak elfogadni ezen második szakaszt a központi bizottság szövegezése szerint ? Igen vagy nem ? A kik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik!) A többség elfogadja. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 3-ik szakaszt.) Matolay Etele: Tisztelt ház! nagyon sajnálom, hogy igen tisztelt képviselőtársunk Tisza Kálmánnak módositványa a 2-ik §-hoz az imént leszavaztatott ; mert ha ez elfogadtatik, akkor az enyémnek tárgya sem lett volna, s akkor fel sem szólalok. így azonban kénytelennek látom magam egy másik módositványnyal egy egészen más elvből indulva ki. ezen szakasznál legalább megkísérlem azt. hogy e törvény hazánknak a lehető legkisebb kárára szolgáljon. Midou magamat ezen módositvány megtételére elhatároztam, tettem azt azon reményben, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur. ki eddig a földmivelési tárczát kezelte, e módositványomat pártolása alá veszi; mert az aggodalom, melyből kiindulok, sem közjogi, sem államjogi, hanem igenis nemzetgazdászati. Ezen reményemet azonban a ministerelnök urnák imént tett nyilatkozata megdöntötte; de mivel meggyőződésemet meg nem ingatta, kötelességem módositványomat előadni. Azon körülmény, hogy ugy a tisztelt ministerelnök ur, valamint Hollán Ernő tisztelt képviselőtársam e kérdésbe már az előbbi paragraphusnál is belebocsátkoztak, némileg megkönnyíti feladatomat.
