Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-64

«4. országos ülés jauuár 15. 1873. 61 Magyarország koronájának bizonyos, és még ez sem minden, hanem csak bizonyos ágaknak, és azon bizonyos ágak kihaltával még a királyválasztás jogát, vagy azon jogot is, melyet az ország gyakorolni akar, föntartotta. Ha azonban a t. képviselő ur nem kívánná azon 1861. felirati javaslatot, — melyben világosan ki van mondva az szóról szóra, hogy az 1723. törvény nem kötelezi Magyarországot az osztrák örökös tartományok védelmére — elolvasni, hanem akarná megolvasni azon feliratban azon passust, melyben világosan ki van fejezve, hogy az osztrák örökös tartományok háborúja nem a mi háborúnk : akkor •emlékeztetem a t. képviselő urat, miként Magyarország parlamentjében voltak nemcsak akkor, nemcsak 1865-ben és nemcsak azon feliratok alkalmával, de voltak pl. 1867. évi martius 9-én, nem sokan ugyan, kik egy bizonyos indítványt terjesztettek elő a közös ügyek tárgyalására nézve, egy ellenkező határozatot a meghozott 1867. évi közös ügyekre nézve, körülbelül 10 — 11-en: Madarász József, Patay István, Csanády Sándor, (Felkiáltások jobb felől : Elég! Tudjuk a többit!) és többen — engedelmet kérek bebizonyítására a tárgynak kénytelen vagyok fölemliteni — kik az indítványra nézve azt mondották: ,Tekintve azt, hogy az 1723. 1. 2. 3. t. czikkekből, vagyis az úgynevezett sanctio pragmaticából, nehogy az következzék, hogy Magyarország köteles az osztrák örökös tartományokat kül- és belellenség ellen védelmezni: de sőt mind az 1741. legelső, mint a későbbi védelem eseteiben törvénybe igtatván e nemzet azt, hogy a védelmet csakis Magyarország és királyi jogaiért és szabad ajánlatképen teljesiti és kikötvén azt is, hogy e szabad ajánlatokból utóbbra semmi kötelezettségi következtetés ne vonassék: a védelmi kötelezettség ellen mindenkor s már eleve is tiltakozott". Ajánlom a t. képviselő urnák legalább is ennek megtekintését azért, hogy jövőre legalább ne kényszerítsék azon párt tagjait, kik az 1865—68-ki, elismerem az akkori képviselőház többsége által törvénybe igtatott közös védelmi kötelezettség ellen mindig felszólaltunk, és azt Magyarországra kötelezőnek soha el nem ismertük, újból és újból ellene felszólalni. Nagy György: Távol van tőlem, tisztelt ház, hogy az előttem felszólalt Madarász és Hollán képviselő urakat kövessen azon térre, melyre ők. nem tudom számitással-e, vagy minthogy áll egy bizonyos tekintetben az, hogy a végletek találkoznak, titkos ösztön, hogy ne mondjam sejtelem következtében jutottak. Én nem akarom őket azon térre követni, pedig elismerem, hogy nagyon hálás lenne azon térre lépni. Nem vonta itt kétségbe ezen oldalról senki, hogy a mi a tárgyalás alatt levő törvényj avaslatnak elvi részét illeti, — mely elismerem, hogy az átalános védkötelezettségbői foly — mondom nem vonta kétségbe ezen oldalon senki, hogy az jogtalan lenne. Nagyon szívesen hozzájárulunk ezen teher viseléséhez. Mert, hogy ez teher, azt hiszem, tisztelt képviselő urak, azt önök is mindnyájan elismerik. De midőn valamely teher elvállalásáról van szó: azt hiszem, első kötelességünk számot vetni az ország erejével is, és lelkiismeretes kötelességünk, mely képviselői állásunkból foly, parancsolja azt, hogy minden teher elvállalásánál az ország anyagi érdekeinek figyelembe vételével járjunk el. Én azt hittem, hogy Hollán Ernő tisztelt képviselő ur meg fogja czáfolni Tisza Kálmán képviselő ur állításait, meglehet, nem értettem jól, de egy érvét sem hallottam, melylyel azt megczáfolta volna, a mit Tisza Kálmán képviselő ur mondott; hanem beszélt egészen más dologról és én nagyon örvendek, hogy azon vád egy részét magára vállalta, melylyel a tisztelt túloldal szónokai, és sajtója annyiszor éltek ellenünk, hogy mi mindig a közjogi vitát akarjuk föleleveníteni. Nem czáfolta, mondom, mert mit mondott Tisza Kálmán? Mondja-e Tisza Kálmán, hogy ő az 1867. XII ik t. cz.-nek védrendszerünkre vonatkozó részét alterálni kívánja? Nem mondja; sőt ellenkezőleg azt mondja, hogv ő azon téren kivan maradni, és azt mondja, hogy azon törvény, melyet, nem mondom, hogy önök szereztek, mert miután törvénynyé vált, ugy tekinteni, mint az egész ház akaratának kifolyását, ezen törvény magyar hadseregről emlékezik, a magyar hadseregnek van lovassága, és ezen lovasság számára kívántatik a lószükséglet. Erre nézve nem felelt Hollán képviselő ur semmit, hanem beszélt azon védelmi kötelezettség közösségéről, mely köztünk és a birodalom másik fele közt fönáll; azt magyarázta, hogy ő azt igy és úgy érti, és azután azt mondja, hogy kapcsolatban áll e törvényjavaslat a védrendszerrel; nagyon természetes, hogy kapcsolatban áll épen ugy, mint a kiszolgált altisztekre vonatkozó s tegnap tárgyalt törvényjavaslat. Ha jól emlékszem, Tisza László képviselő ur mondotta azt, hogy az is kapcsolatban áll a védrendszerrel, és ámbár a ministerelnök ur ezt el nem ismerte, de nézetem szerint mégis azt bizonyította be, hogy bizony kapcsolatban van az. Áttérek most Hollán képviselő ur beszédének azon részére, mely azt mondja, hogy a tényleges állapotot vegyük tekintetbe. Nagyon helyesen épen ezt akarjuk mi is, és nagyon örvendenék, hogy ha a tisztelt képviselő úrral egyetérthetnék; mert — a mint mondom, — akarom, hogy a tényleges állapotot vegyük figyelembe. Méltóztatott mondani, hogy csekélyebb ezen teher oly országban, mely lovakat producál, mintamely lovakat consumál; de el méltóztatott feledni, hogy a producált lovak mennyisége nem minden országban egyenlő.