Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-63

52 83, országos ülés január 14. 1873. Ajánlom indítványomat a t. háznak elfogadás végett. (Helyeslés szélsőbal felöl) Szlávy József ministerelndk s Tisztelt ház! Nem akarom az előttem szólott tisztelt képviselő urat követni ama térre, amelyre ő beszédének egy részében lépett, s amelyen különben is mozogni szokott. (Madarász József közbeszól Következetesen,) Beszédének második részében a törvényjavaslat részletezésével foglalkozik, amire a részletes tárgyalásnál lesz helyén felelni. Nem hagyhatom azonban szó nélkül azon megjegyzését, amelyet imént ejtett saját szavaimra tenni szíves volt. Azt méltóztatott mondani, hogy én az előbbi javaslatról azt állítottam, hogy az sem nem osztrák, sem nem magyar. Lehet, hogy így mondottam, nem emlékezem már a szavakra; de értelmüket tisztelt képviselő ur bizonyosan szintén ugy fogta fel, mint én, mert akkor, miről volt szó ? A képviselő urak közül néhányan azt mondták az akkor tárgyalt törvényjavaslatról, hogy az a porosz törvény után készült, hogy annak a porosz törvény a mintája; mások ismét azt állították, hogy az osztrák törvény és ép azért, mert Ausztriában elfogadtatott, kell nekünk is elfogadnunk. Ezekkel szemben azt mondottam én, hogy az sem nem osztrák, sem nem porosz, sem nem magyar eredetérc nézve, hanem oly törvény, mely a két ministerium egyetértésével készült: eredetére nézve sem az egyik, sem a másik. Hanem korántsem lehetett szándékom azt mondani, hogy maga a törvény, midőn törvénykönyvbe igtattatik, sem nem osztrák, sem nem magyar. Mert minden törvény, miiielyt ide kerül a ház elé, és törvénykönyvünkbe beigtattatik: tisztán, csupán s egyedül csak magyar törvény. (Helyeslés.) Csak ennyit akartam megjegyezni. Csiky Sándor: Tisztelt ház! Mikor a jelen ülésszak kezdetén a tisztelt ház a telepitvényesekről szóló törvényt tárgyalta, azon alkalommal, mi a telepitvényesek által megváltott külsőségekre vonatkozólag többet szándékoztunk adni megváltás fejében, mint amennyit a t. ház többsége a kormány pártolásával együtt megajánlandónak vélt. Akkor a legfőbb indokuk, amiért nem akarták elfogadni ami indítványunkat, az volt, hogy a vagyon szentsége a tulajdon sérthetlensége nem fogna szem előtt tartatai, hogy ha a telepitvényeseknek több föld engedélyeztetnék a külcsőség megváltásánál. Tisztelt ház! én ugyanazon indokot, melyet akkor fölhozni méltóztatott, el nem ismerhettem olyannak, mely a tulajdon szentségének megrontására szolgálna, s nem ismerhetem el soha, mert hisz nem oly földek azok, melyek örök szerződés mellett adattak nekik át, vagy egészen anélkül adattak át, nem; hanem csak olyan földek azok, melyeket irtványkónt használtak, és melyeknek azután birtokjogát élvezték, s mint olyanok váltatnak meg. Ez tehát nem jogfosztás, ez nem tulajdon sértés, nézetem szerint. Hanem az, mi a jelen törvényjavaslatban foglaltatik: ez már olyan, ami valósággal a tulajdonjog szentségét sértené, ha e törvény ugy fogadtatnék el, amint eredetileg fogalmazva van; és ha még azontúl is beszélné valaki a magyar hazában, hogy itt a tulajdon szentsége fönáll épségében: annak, mint a két augurnak, mikor egymással találkozik, szemébe kell nevetni. Hiszen még Parisban a forradalom időszakában sem tettek ilyet. (Élénk derültség.) Igaz, hogy sok embertelenséget, sok kegyetlenséget is vittek véijiez és dühös bosszúálló indulattal jártak el egymás ellen; de kérem hogy békés időben, mint aminőben mi vagyunk, most a törvényhozás utján a haza polgárainak vagyonáról akként lehetne intézkedni, mint amikor mozgósítani akarják a hadsereget : azt helyesnek el nem ismerhetem. Ki akarja mozgósítani? (Élénk derültség.) Ha az volna a törvényjavaslatban, hogy Magyarország független hadügymimstere a törvényhozással egyetórtőleg, ha elhatározni szükségesnek látja, hogy a hadsereg mozgósittassék: abban az esetben a haza polgárai a haza védelmére kötelesek minden tehetséggel vagyonukkal, mint minden egyéb birtokukkal ennek előmozdítására tehetségeiket odaajánlani : ez ingerültséget nem okozna az országban, mert abban az esetben, egy rószbea Magyarország képviselőtestülete, a nemzetnek egyetértésével, határozná el azt, és ha valami ellenség megtámadná hazánk határait: akkor védelmezni minden embernek kell azt. Ez természetes dolog, így volt ez 1848-ban is. Tudjuk, hogy 1848-ban a törvényhozás e haza népének egyetértésévei tette azt, a nélkül, hogy ingerültséget idézett volna elő; sőt mondhatnám hálát tanúsított a nemzet törvényhozásának, mely őt a veszélyre figyelmeztette, és attól megszabadította. Ha ilyen áldozatra hívná föl a nemzetet ezen törvényjavaslat, akkor nem szólanék semmit; de hisz kérem e törvényjavaslatban nem ez áll, hanem az, hogy nem tudom én melyik osztrák, ma egy. holnap más hadügyminister, (Élénk derültség.) a kinek a magyar hazának fiatalaiból kikerült hadsereg fölött korlátlanul rendelkezési joga van, a ki a hadviselés alkalmával még honvédségünk fölött is korláttal! hatalommal rendelkezik, ha annak eszébe jut, hogy mozgósítja a hadsereget; és miért, azért talán, mert egyik vagy másik külország határának egy részecs-, kéjét akarja elfoglalni, vagy valami családi subsumptio, neheztelés történt, vagy az udvari illem ellenére vétség követtetett el egyik-másik herczeg-