Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-63

63. orwságos ülés január 14. 1872. 53 asszony által? (Nagy derültség.) Az udvari becsü­letnek megóvása czéljából szükséges tehát mindez. Nosza tehát Magyarország! összes vagyonoddal, mindeneddel menj a csatatérre, vérezzél el, szolgálj idegen tartománybeli hatalmasságoknak. Hogy mon­dom ily rendelkezés, ily közös hadügyminister föl­hívása folytán minden lovait, minden ingóságait —• & miután logiee következik, hogy hadat viselni nem lehet a nélkül, hogy élelemről gondoskodva legyen •— sertésnyájait és aprólékait kénytelen lesz oda adni az ország. (Szűnni nem akaró nevetés.) Méltóztassanak megengedni, nem sok nevetni való van biz itt! (Ismételt derültség.) Hiszen tesse­nek nevetni; hanem ugy hiszem, hogy azon nevetés akkor, midőn kenyértörésre kerül a dolog, nem lesz nly Ízletes. (Ugy vanl a szélső bal felől) Mindezeknél fogva én ezen törvényjavaslatot olyannak találom, melyből természetesen folyólag az következik, hogy a magyar hazának nincs semmije, sem marhája, sem ingósága, a mit, ha az idegen hasznát akarja venni, ezen törvényjavaslat alapján talán egy hónap vagy két nap múlva beadandó törvényjavaslat által elvenni ne lehetne. (Nagy de­rültség.) Én az ily törvényjavaslatot valóságos forra­dalmi jeladásnak, a nép és azon nemzet fölingerlé­sének tartom, mely a mar eddig is mértéken tál rárakott iga alatt összegörbed, s melynek ezen tör­vényjavaslat által ezúttal is súlyosbítják, magasít­ják azon elégületlenségét, azon irtózatos fájdalmát, melyet most tűrni kénytelen. Én, tisztelt ház! lelkem mélyéből szólok, midőn azt mondom, hogy én, ki a békének vagyok barátja, a ki nem akarom az izgalmat, nem akarom a há­borgást, nem akarok forradalmat s miután mindeze­ket nem akarom: az osztrák tartományok ügyeibe soha bele nem avatkozom; de kívánom, hogy ők se avatkozzanak a mieinkbe, s ekkor barátjok va­gyok a tróntól elkezdve le a legutolsóig. De ha beavatkoznak jogainkba, ha rólunk nél­külünk akarnak intézkedni, ha itt a ministerium által oly törvényeket terjesztenek elénk s fogadtat­nak el azon többség által, mely többség, tudjuk hogy képeződik, s ha vizsgáljuk, hogy mennyi ott a független önálló ember: akkor nem fogunk több­séget találni; ezen többség az, mely 1865. óta nálunk minden oly garantiát, minden oly törvényeket lerombolt, melyek a nemzetet nagygyá, boldoggá, virágzóvá tették volna, ha fönmáradnak és kifejlőd­nek. Hiszen a közösügyes alku meghozása után nincs egy törvényünk, mely a nemzet szabad­ságának, alkotmányosságának, a kor szabad eszmé­jének megfelelne; hiába indítványozunk oly kor­szerű törvényeket, melyek a nemzet üdvére, javára szolgálnának: önöknél nem talál az viszhangra, visz­szavetik. s még gúnyolnak bennünket érette; mon­dom tehát, tisztelt ház,Hniudezékből a nemzeti közös fájdalom fejlődik ki, s én ezen fájdalmat növelni, az elkeseredést magasabb fokra csigázni nem kívá­nom, s azért ezen törvényjavaslatot, mint amely rósz következményeit méhében hordja: részletes tár­gyalás alapjául sem fogadhatom el, hanem csatlako­zom Madarász képviselőtársam indítványához. Elnök : Senki sem lévén felírva, a vitát bezárom; az előadó ur kíván szólni. Pulszky Ágost előadó ; Szavazás előtt csak néhány szót kívánok a tisztelt házhoz intézni, (Felkiáltások: eláll, eláll!) Két különböző oldalról történt felszólalás, de csak egy ellenjavas­lat fekszik a ház előtt a központi bizottság által előterjesztett törvényjavaslat szövegével szemközt. Azon oldalról is, honnan az átalános elfoga­dás javasoltatott, minden egyes részletre nézve tör­téntek kifogások, ellenészrevételek; ezekre nem szándékozom most feleim, ezek okvetlenül előfor­dulnak a részleteknél, és így a választ azon alka­lomra halasztóm. Csak arra kívánok néhány szó megjegyzést tenni, amit Csiky és Madarász képvi­selő urak indokolásul felhoztak. Csiky képviselő ur felszólalására megfelelt a ház derültsége, (Élénk ellenmondás és nyugtalanság bal felől.) felelt a ház derültsége. (Nagy zaj bal felől. Irányi Dániel közbe­szól : Fájdalom!) amely nem engedte azon indig­natiót sem kifejezésre jutni, mely e felszólalásnál e parlamentalis gyülekezet többségének minden tagját kellett hogy elfogja. (Hosszas zaj bal felöl; felkiáltások: Rendre!) Azt hiszem, hogy midőn azzal vádoltatik egy többség, hogy benne alig van füg­getlen ember, és ha a független emberek kiválasz­tatnak, az kisebbséggé válik: ez bizonyosan indig­naíiónak szolgálhat alapjául. Madarász József képviselő ur maga vélte előre megjósolhatni azon választ, melyet tőlem nyerni fog. Nem fogom megadni e választ. Tisztelem a tisztelt képviselő ur meggyőződé­sének egyenességet és ragaszkodását azon „en" Magyarországhoz, melyet ő oly ékesen kifejtett; de engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy mi, midőn oly törvény elfogadását javasoljuk, mely hazánk azon közös kötelességeiből és érdekeiből folyó igé­nyeinek felel meg, melyek politikánknak eddigi alapját képezik: az őszinteség és hazaszeretet tu­lajdonait vehessük részünkre is igénybe. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A szavazás előtt az indítvány még egyszer fel fog olvastatni. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa Ma­darász J. indítványát). Elnök: Méltóztatik a tisztelt ház a had­sereg és a honvédség lószükségletének fedezéséről mozgósítás esetében szóló törvényjavaslatot átalá­nosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni?

Next

/
Oldalképek
Tartalom