Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-63

63. «r«zágos ülés jsumár 14. 1873. 41 jnodik 8 igy e joga illusoriussá válik. Ez nem oly nagy dolog; a hatóságnál és társulatoknál ezrek és ezrekre megy az ügydarabok száma, ha tehát e szám 5—10-zel szaporodik, az valami nagy hátrányt nem fog okozni. Ennélfogva kérem a tisztelt házat, méltóztas­sék e szakaszt elfogadni. (Helyeslés jobb felöl.) Hollán Ernő: Tisztelt ház! Én Csernátony Lajos képviselő ur észrevételeire némi meg­nyugtatásul azt akarom mondani, hogy az itt ter­vezett intézkedésből, mely szerint közöltetni fog az illetővel, hogy mily számban vannak előjegyezve a folyamodók, nem fog formális levelezés keletkezni; ha­nem meg fog történni az, a mi Lajtán tul már gyakorlatban van, mert ott ezen törvény már fél év óta fönáll, és van módunk megfigyelni az ered­ményt is, mely azt mutatja, hogy ily müveletekre bizonyos blauquettek léteznek, melyeken meg van­nak a rovatok, ugy, hogy azok egyszerűen betölt­hetők, és minden nehézség nélkül kiszolgáltathatók. Egyébiránt nemcsak Poroszországban, de az egész német hadszervezetben, mely most már kiter­jeszkedik egész Németországra, — ugy hiszem a központi bizottság előadójánál lesznek az ez iránti kimutatások — mondom, Németországban fönállnak ezen intézkedések, és leginkább ezek alapján ké­szült a jelen törvényjavaslat, és csak azon intéz­kedések hagyattak ki, melyek a mi felfogásaink sze­rint gyűlöletesebbek. Én is ismételhetem, a mit a ministerelnök ur mondott, hogy t. i. öntudatosan, világosan és hatá­rozottan előnyöket nyújtunk az altiszteknek; de nem privilégium gyanánt; én ezen előnyök nyújtását tisz­tán kétoldalú szerződésnek tekintem. Az illető altiszt, t. i. azt mondja: rászánom magamat az áldozatra, meghozom azt a közügynek, de mit ad­nak értté jutalmul? és erre ismét világosan és tisz­tán az állam kijelenti, hogyha 3 év helyett 8 évig maradsz ott: akkor az ország részéről ezen és ezen jutalomra számithatsz. Ez azon álláspont, melyből én ezen dolgot megítélem, és azért nem qualificál­hatoni ezen előnyöket privilégium gyanánt, mely más polgárok rovására történik. Kérem tehát a tisztelt házat, méltóztassék az előbbi szerkezetet el­fogadni. Tisza László % Bátor vagyok eszmetisz­tázás végett röviden felszólalni. Ministerelnök ur azt monda, hogy mi is óhajtunk előnyöket adni a kiszolgált altiszteknek. Igen is; de a mint Hollán Ernő tisztelt képviselő ur is utalt ezen különbségre, mi ugy tekintjük a dolgot, hogy itt nem előny, de kizárólagos szabadalom adatik, mi a dolognak csakis ezen oldalát elemezzük; azt azonban, hogy egyenlő képességűek közt az altisz­teknek bizonyos előnyök nyújtassanak, nem ellenez­KlPV. H. NAPLÓ l&s- ni. KÖTET. zük. Ezt kívántam az előny és szabadalom közötti különbségre nézve hangsúlyozni. Én azt hiszem, hogy legyen valaki altiszt vagy nem, okvetetlenül meg kell szűnnie az előnynek ott, hol valami, a mi neki előnyül szolgál, a másiknak hátrányára van. És nem hiszem, hogy legyen va­laki a házban, ki azt állithatná, hogy az itt adott kizárólagos privilégium nem akadályozza azon tár­sulatok érdekeit, kiknél ezen bizonyos mértékben mégis elviselt erők rajok erőszakoltatnak a fiatal erők helyett. Elismerem, hogy szükséges megadni az előnyt, de azt elrendelni, a mi egyesek, társulatok jogába ütközik, a törvényhozásnak nem áll jogában. Nem helyeselhetem azt, a mire a tisztelt mi­nisterelnök ur méltóztatott hivatkozni, hogy a ha­tóságok és a társulatok értesítsék az Árvamegyé­ben állomásozó strázsamestert, hányan vannak előtte előjegyezve? Mundus se expediet; ha rokonai vannak tessék azoknak a rokonoknak a végére járni, hányan van­nak Brassóban előjegyezve. Ne tegyük nemcsak a törvényhatóságokat, de magukat a társulatokat is a kiszolgált káplárok és strázsamesterek tudakozó in­tézetévé: mert azt hiszem, hogy minden esetre igen messze megy a törvényjavaslat, midőn oly nagy elő­jogokat ad egyeseknek, a megyei törvényhatósá­gok és társulati igazgatóságokkal szemben. Bezárom beszédemet és csak Hollán képviselő urnák kívánok köszönetet mondani, hogy igazat adott nekünk a bizottsági előadó úrral szemben. Ugyanis a poroszországi hasonirányu törvényről tegnap a mi oldalunkon mondta valaki, hogy e törvényjavaslat fordítása a porosz törvénynek. Az előadó ur ben­nünket ebben meghazudtolt; a tisztelt képviselő ur méltóztatott ugyanezt állítani, mit mi mondottunk, köszönet érte. Egy kicsit rontja örömemet, ha tekintetbe ve­szem, hogy e törvényjavaslat nemcsak a porosz hasonló törvény copiája, hanem a lajtántulinak is, talán azért kell igy keresztülmennie, mert Lajtán tul már keresztülment, akár czélszerü nálunk, akár nem. Visszatérve a porosz eredeti törvényre, ha mél­tóztatnak czélszerünek látni a porosz törvényt át­ültetni : méltóztassanak átültetni a porosz jó admi­nistratiót, a porosz fölvilágodottságot és a porosz népnevelést; akkor azt hiszem, hogy beillik hozzánk, de most még nem illik. (Helyeslés bal felöl.) Hollán Ernő : A házszabályok értelmében szavaim félremagyarázása miatt kívánok szólani. Én egy szóval sem mondtam itt, mintha a beterjesztett törvényjavaslat a porosz törvények fordítása, vagy copiája volna: csak azt mondtam, hogy mi az elvet alkalmazzuk, de azért az sem nem fordítás, sem nem copia. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom