Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-63

38 63. országos ülés január 14. 1S73. igénybe, különben nem vezet czélhoz. Itt szükséges tudomására hozni először a honvédelmi ministernek, s azután mint ez a szakaszban áll a hadügyminis­ternek, a mit szintén nem fogadhatnék el, hanem a honvédelmi minister utján a hadügyministernek, — s igy hosszas idő kell arra, hogy ezután még a pályázat ideje lejárjon. Én ezt a közügy menetére nagyon károsnak tartom és részemről Tisza Kálmán tisztelt barátom e részbeni indítványát pártolom és kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen pályázatot megszüntetni. Hollán Ernő: Tiaztelt ház! Azokra nézve, amiket Péchy Tamás tisztelt képvivelőtársam elmon­dani méltóztatott, csak igen rövid megjegyzést fo­gok tenni, kijelentvén azt, hogy én igenis határo­zottan pártolom a hirdetést és a közzétételt; pár­tolom egyszerűen annálfogva, mert minden eljárás­ban, amely állami intézkedésre vonatkozik, a leg­nagyobb nyilvánosságnak vagyok barátja; s ezen elvet határozottan főn akarom tartani nemcsak azért, mert a nyilvános eljárást pártolom minden tekintetben; de ezenfölül azért is, mert a nyilvános hirdetés először módot nyújt arra nézve, hogy ugy a hatóság, mint az érdekeltek részéről az eljárás ellenőriztessék s azért is, mert mindazok, kiknek az alkotandó törvény értelmében joguk lesz ily állo­másra; bizonyosan sokkal nagyobb bizalommal fog­nak viseltetni, ha azt látják, hogy mindenkor hir­detés mellett nyilvánosan jár el ki az ily ál­lomásokat adományozza. S ezt részemről oly fontos­nak tartom, hogy csak e mellett s ezután vagyok kénytelen és hajlandó tekintetbe venni azon nehéz­ségeket, melyek előfordulhatnak. Már tegnap volt alkalmam egy más szakasz tárgyalásakor megjegyezni, hogy igen jól tudom, miszerint a világban átalán mindenütt s különösen törvényjavaslat életbeléptetésénél el lehetünk ké­szülve arra, hogy a kezdet nehézségeivel igenis meg kel­lend küzdeni; de arról is meg vagyok győződve, hogy ezen törvényt rögtön és azonnal életbe lép­tetni nem lehet. Ezt rendszeresen kell előkészíteni ugy a hatóságok, mint azok részéről, kik ilyen ál­lomásokat adományozni fognak. Meglehet: eleinte többször fog előfordulni azon eset, hogy a pályázat hirdetése nehézséggel fog járni; de arról is meg vagyok győződve, hogy a honvédelmi minister ur igen könnyen fog expedienst találni, ha mindjárt gyűjti mindazok névsorát, kiknek már igényök van, s akik évről évre hozzájárulnak s igy előre érte­sítheti azon hatóságokat és intézeteket, különös te­kintettel azon qualifieatióra is, amely egyik-másik törvényhatóság vagy egyik-másik vállalatnál kíván­tatik, hogy ha az előjegyzésbe veendők névsorának készítéséről előre fog gondoskodni. Erre nézve meg vagyok győződve, expediens fog találtatni, meg vagyok győződve, hogy a nehéz­ségek oly mérvben nem fognak előfordulni, mint az a tisztelt ellenfél részéről félhozatott. Azonban a nyilvános eljárásra az imént fel­hozott okoknál fogva igenis nagy súlyt fektetek s­azért ezen szakasz megtartását kérem. Elnök: Szólásra senki sem lévén följe­gyezve, következik a szavazás. Tisza Kálmán képviselő ur azt indítványozta,, hogy legelőször is afölött szavazzon a ház, vajon fönmaradjon-e a 10. §. vagy kihagyassék-e, szóval elvileg határozzon s csak ezen kérdés eldöntése után, az illető §. megtartása esetére legyen szabad módosítását előterjesztenie. Legelőször tehát ezen kérdést intézem a tisz­telt házhoz, méltóztatik-e abba beleegyezni, hogy a 10-ik §-ra nézve legelőször azon kérdés tétessék: vajon megmaradjon-e vagy kihagyassék? (Meg!) Méltóztassanak tehát azok, kik a 10. §-t el­fogadják, fölállani. {Megtörténik.) A többség elfo­gadta. Tisza Kálmán: A szakasz elvben meg­hagyatván, bátor leszek módositványomat, mely az első és második bekezdésre egyaránt vonatkozik,— előterjeszteni. Az első bekezdésben foglaltatik vala­mi, ami még egy törvényben sem foglaltatik, amit hajlandó lennék talán tévedésből becsuszottnak te­kinteni. Foglaltatik ugyanis benne az, hogy min­den egyes törvényhatóság, minden egyes vasút- vagy gőzhajózási vállalat, a közös hadügyministeriummal érintkezik. Ugyanis benne van e §-ban az, hogy „ tartozik kellő határidő kitűzése mellett kihirdetni, s arról azonkívül a közös, valamint a honvédelmi ministe­riumot értesíteni." Én nem gondolnám, hogy bármi néven neve­zendő szempontból helyes volna megkezdeni azt, hogy az ország hatóságai, egyes társulatai és válla­latai a közös hadügyministerrel közvetlen levelezésben álljanak. (Helyeslés.) Az első szakaszra nézve kívá­nom, hogy abból ezen szavak: „a közös hadügymi­nister valamint" hagyassanak ki, (Helyeslés) és ma­radjon ugy, hogy kihirdettetvén a pályázat, tartoz­nak erről a honvédelmi ministert értesíteni. (He­lyeslés.) Ami a második szakaszt illeti, ott pedig sze­retném, hogy azon óvszer, amelyet a bizottsági előadó ur fölemlített, és amelylyel bennünket meg­vigasztalt: a vasúti és más társulatokra vonatkozó szelidités terjesztessék ki a törvényhatóságokra és­hivatalokra is, azaz, hogy ha vannak már ily jogo­sultsággal bíró folyamodók, és közülük neveztetik ki valaki, ilyenkor se legyen szükséges a pályázatot kihirdetni. (Helyeslés.) Nagy barátja vagyok ugyan és igen tisztelem a nyilvánosságot, de utoljára, hogy kelljen forma­szerű pályázatot a hivatalos lapban hirdetni, pl. irodaszolgai állomásra, vagy kelljen ily országos

Next

/
Oldalképek
Tartalom