Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-63
63. országos ülés január 14. 1873. 37 Ha tehát tudják az altisztek, hogy mely állomásokra van kizárólagos — vagy előjoguk, folyamodni fognak ezen állomásokra, még mielőtt ezen állomások megüresedtek volna, s folyam adásuk előjegyzésbe vétetvén, ha azután az üresedés beáll, jogigényük figyelembe kell, hogy vétessék. E szerint azt, hogy minden egyes megüresedett kis állomásra külön-külön pályázat is hirdetessék, teljesen fölöslegesnek tartom. Én tehát — mint mondám, — ezen §-t mint egyfelől föleslegest, másfelül mint az administratióra és a vállalatok ügykezelésére nézve káros egyszerűen kihagyatni kérem. Arra kérem azonban a tisztelt házat, hogy — miként már beszédem elején mondani bátor voltam, s mint ez már sokszor megtörtént, — először mindenesetre csak elvileg méltóztassék ezen §. fölött dönteni, hogy azon esetben, ha a többség azon elvet, hogy minden egyes esetben pályázat hirdettessék, elfogadná, még azon esetben is a szöveghez megtehessem módosításomat. Mindezek folytán kérem a tisztelt házat, méltóztassanak mindenekelőtt ezen §. alapelvének megtartása, vagy meg nem tartása fölött határozni. (Helyeslés hal felöl.) r Pulszky Ágost előadó: Tisztelt ház! Az első pillanatra némi alkalmatlanságot látszik ezen §. intézkedése behozni a közigazgatásba ; hanem, ha jobban megvizsgáljuk rendelkezését, látni fogjuk, hogy ezen alkalmatlanság, ezen össze nem illés, ugy szólván, csakis látszólagos és csak a felületen van, mert ezen §-nak második része ezen látszólagos bajoknak orvoslását is magában foglalja, azok orvoslásáról is gondoskodik. Ezen §. második része ugyanis azt mondja, hogy a vállalatok fel vannak mentve a hirdetés kötelezettsége alól, ha már igényre jogosítottak vannak előjegyezve. Minthogy előreláthatólag a törvény életbeléptetése után, ily jogosultak mindenütt bőven elő lesznek jegyezve, minthogy számuk nagyobb lesz, mint .a vállalatoknál belöltendő hivatalok száma: a vállalatokra ezen teher nem fog nehezedni, és ez csak az állami és köztörvényhatósági állomásoknál fog bekövetkezni, illetőleg csakis az állami és köztörvényhatósági megürült állomások fognak pályázat utján betöltetni. Azt hiszem, jelenleg is elfogadott elv, hogy az államhivatalok betöltésénél pályázat vétetik igénybe és igy ez különös uj teherrel az administratióra nézve nem fog járni. Mindezeknél fogva kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen §-nak mind alapját tevő elvét, mind annak szerkezetét, a mint azt a központi bizottság .ajánlotta, elfogadni. Péchy Tamás: Tisztelt ház ! Ha azon okokat, melyeket a központibizottság előadója fölhozni mélstóztatott, én csakugyan olyanoknak találnám, melyek az életben, a valóságban is csak látszólagossá fognak tenni azon nehézségeket, melyek ellen tisztelt barátom' Tisza Kálmán felszólalni méltóztatott: akkor igen hajlandó volnék e szakaszt elfogadni. De én azt mondom, hogy az látszólagos könnyítése a dolognak, amit a központi bizottság előadója felhozni méltóztatott; mert igaz, hogy a §. második részében az áll, hogy ha már előre jelentkezett ily jogosult altiszt s előjegyzésbe van véve, s ha olyan neveztetik ki arra a helyre : akkor nem szükséges a társulatnak pályázatot hirdetni. De kérem, ha már olyannal töltetik be a hely, ki ezen törvény szerint jogosultsággal bir arra, még akkor is pályázatot hirdetni mégis igen különös dolog volna. De ha nincsen előjegyezve senki, vagy ha a pályázó olyan, kit ki nem lehet nevezni: akkor már köteles a társulat pályázatot hirdetni tüstént. De még a társulatra nézve, nézetem szerint olyankor, minden esetre nagyobb az előny, hogy ha pályázatot kell hirdetnie, mert nagyobb a választása, és ugy a társulatoknak az ezen szakaszban adott mintegy könnyítés az életben, a valóságban nagyon csekély előnyükre fog lenni. De itt nemcsak a társulatokról van szó, hanem szó van a törvényhatóságokról is. A törvényhatóságokra nézve ez még sokkal súlyosabb teher, mint a társulatokra. A társulatok ugyanis könnyebben segíthetnek ezen, mint a hatóságok, mert pl. vasúti vagy más efféle társulatoknál rendszerint vannak az állomásokon nélkülözhető egyéneik, kikkel betölthetik ideiglenesen ezeket az üresedésben levő állomásokat: míg a törvényhatóságoknál ezt tenninem lehet; mert a törvényhatóságoknak jelenlegi cassája sem engedi, hogy szám feletti egyéneket tartsanak. És igy a törvényhatóságoknál egyenesen az fog beállani, hogy míg a pályázat ideje lejár, mig a pályázat beérkezése után betöltetni fognak az ilyen helyek: addig a közérdek fog szenvedni, mert az ideiglenes betöltés, melyet ez ügyre lehetne alkalmazni, sohasem olyan, mint a végleges. Ha pedig ideiglenesen az állás be nem töltetik, akkor nem marad más hátra, mint a közérdek rovására üresen hagyni a helyet, melyre ha szükség nem volna, pályázatot sem kellene hirdetni : ha pedig csak ugyan szükséges, akkor a közérdek rovására történik, ha az állomás be nem töltetik. Én még azt sem fogadhatom el, a mit a központi bizottság tisztelt előadója említeni méltóztatott, hogy a pályázat eddig is gyakorlatban volt, mert az eddigi és ezen pályázat közt, melynek most kell történni, lényeges különbség van. Az eddigi pályázat igen rövid idő alatt történhetett meg, különösen a törvényhatóságoknál egyes kisebb helységekben, közhírré tétetett az illető törvényhatóság területén és jelentkeztek az illető pályázók. Azon pályázat a mely itten van czélba véve, huzamosabb időt vssz>
