Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-75

286 75. országos ülés január 28. 1873. Kérem ezt közöltetni a közlekedési minister úrral. Elnök: Közöltetni fog a közlekedési ministerrel. Következik a napirend a költségvetési vita tárgyalásának folytatása. Borlea Zsigmond : Tisztelt ház! Habár a tisztelt ministerelnök ur beszédéből azt lehet következtetni, hogy a kormány szeretné magát uj kormánynak tekinteni, miután azt monda, hogy a jelenlegi kormány alig pár hete, hogy a kormányzatot kezébe vette, sőt lehet, hogy vannak többen, kik a jelen kormányt uj kormánynak szeretik czimeztetni: én azonban nem tekintem, nem tekinthetem újnak, azért, mert nemcsak az előbbeni rendszer mellett az előbbeni elveket követi, hanem az egyének is ugyanazok; s nekem ugy tetszik, hogy e kormány újítással körülbelől ugy jártunk, mint az egyszeri szegény gyermek, kinek ruhái már nagyon elavultak voltak, s maga atyja átlátta, hogy bizony ezzel a ruhával már emberek előtt nem lehet megjelenni, biztatta is a gyermeket, hogy csak viselje magát jól húsvétig, akkor azután tetőtől talpig uj ruhába öltözteti. A gyermek jól is viselte magát s húsvétkor várta az uj ruhát. Az atya azonban fogta magát és a gyermeknek ócska lajblijából csináltatott neki egy uj sipkát, már t. i. anynyiból ujat, amennyiben képes valaki ócskából ujat csinálni, a sipkának avangirozott lajblit pedig kipótolta saját ócska kabátjával, s mindem őeskaságokat egy czifra tarkabarka kendőbe kötve, húsvétkor nagy czeremoníával átadta a gyermeknek mint uj ruhát. A gyermek kibontván a czifra tarkabarka kendőt, midőn látta felé mosolyogni a jól ösmert ócskaságokat, keserű meglepetésében akaratlanul is felkiáltott: atyám, te mégis nagy kujon vagy, magad is elismerted, hogy ruhám annyira elavult s elviselt, hogy azokkal az emberek előtt meg nem jelenhetek, mindamellett ez ócskaságokat bekötvén a tarkabarka kendőbe engem el akarsz ámítani, hogy ezeket mint ujakat fogadjam el. Ha ilyen a te uj ruhád, csaktartsd meg magadnak, mert nekem nem kell, engem ugyan nem ámítasz. Ezen kis eltérés után a tárgyhoz szólván, én, tisztelt ház, elismerem, hogy az absolut kormány alatt az országnak nem nagy hitele volt, az ország népei nem nagy boldogságban úsztak, valamint az is, hogy nagy terhekkel voltunk megterhelve; továbbá, hogy több jogától a nép erőszakosan s törvénytelenül megfosztatott. De, véleményem szerint, az országnak ma sincs több hitele, a lakosok pedig több s nehezebb terhek alatt görnyedeznek, s nagyobb adóval vannak terhelve, mint azelőtt, azon jogaitól pedig, melyektől az absolut kormány törvénytelenül fosztotta meg, ma már törvényesen vagyunk megfosztva. Ha tehát az absolut és a jelenlegi kormány közt az ország hitelére s a nép állapotára nézve némi különbség létezik, az legfölebh az lehet, hogy mit az absolut kormány törvényellenesen hajtott végre: a mostani kormány mesterséges görhe utakon törvényesített és ugy hajtott a végre. Igaz, hogy a tisztelt pénzügyminister ur, ugy Gorove István képviselő ur, sőt többen a kormánypárti képviselők közül, igyekeztek kimutatni, hogy nem nagy baj' az, hogy oly nagy deficitünk van,, mert hiszen az ország és a nép igen-igen meggazdagodott. Ezt igyekeztek kimutatni, sűrűen idézett teménytelen milliókkal. Furcsának tetszik, hogy ha az országban annyi sok millió befolyt s gazdagodott voltaképen, hol vannak ezen temérdek milliók, mert, hogy a kormány pénztárai üresek, %• hogy a nép minden osztálya közt a pénzhiány rendkívül nagy, az tagadhatlan. Gorove képviselő ur pedig különösen hangsúlyozta , hogy hát ezen rendszer s kormány alatt a föld értéke mennyire növekedett. Azt állította, hogy 30—40, sőt legtöbb esetben 100 perczenttel emelkedett a föld értéke, és ebből kivonta, hogy 58 millióval vagyonosodott az ország csupán földértékben. Ugy látszik azonban nekem, hogy a tisztelt képviselő ur a föld becsértékének emelkedését abból következteti, hogy némely külföldi bankok hazánk legszebb és legjobb dominiumait megvették emelkedettebb áron. De én részemről ebből épen nem azt következtetem, hogy az ország gazdagodott, hanem inkább azt, hogy elszegényedik. Mert ha a jelenlegi birtokosok legszebb birtokaikat eladni kénytelenek és még sem találkozik az országban senki, ki azokat megvegye, hanem külföldi veszi meg", ebből az következik: hogy ide bent nincs pénz s az ország s a nép elszegényedett. De én nem is látok nagy szerencsét abban, hogy az ország legszebb, legnagyobb birtokait idegenek veszik meg; mert ha az igy fog menni: ugy végre oda jutunk, hogy az ország legszebb, legtermékenyebb földjei s vele az ország is idegenek kezeibe jut, mig nekünk a silány föld s a szegénység marad csak. Ezzel azután nehéz lesz kormányozni, s én ugy hiszem, hogy a föld becsének emelkedését vagy apadását nem abból lehet következtetni, hogy micsoda áron vette meg egy-két külföldi banli valamely nagy dominiumot: hanem, hogy mint kelnek el a nép kezén lévő kisebb birtokok. Hogy pedig a nép kisebb birtokainak értéke leszáll, azt könnyű bebizonyítani: az kitűnik, ha tekintetbe vesszük azon megdöbbentő sokaságu-birtok bírósági árverezéseket, melyek naponta mutatkoznak, midőn a kisebb birtokok bíróság utján eladatnak; és pedig rendesen azok nem az első árverésen adatnak el, azért mert nem találkozik senki, a ki a becsárt is megadná. Tehát nem ment föl a föld becsértéke, hanem nagyon is leszállt. Igaz, hogy egy-két ember ezen rendszer alatt meggazdagodott;