Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-73

73. országos ülés január 25. 1S73. 245 Már most kérem alásan, erre az illetők bejöttek és a nyugtájukat elkészítették, (Halljuk \) a nyugta igy szól: „nyugta 150 forintról o. é., mely összeget mi alólirottak a nagyméltóságú magyar királyi közmunka és közlekedési ministeriunmak 1872. évi september 9-én 14.251. szám alatt kelt kegyes rendelete folytán malmunknak a kis Dunáról a nagy Dunára történt átszállításáért segélypénz fejében a tekintetes pesti magyar királyi folyammérnöki hivataltól a mai alólirott napon hiánytalanul felvettük." Kérem alásan, mindezt csak azért olvastam fel, hogy ebben egy szóval sincs einlitve az, hogy ezek az emberek továbbra lemondtak volna kártérítési igényeikről. Ők csak segélypénzt kaptak arra, hogy malmaikat átszállíthassák. (Zaj, mozgás jobbról.) Elmondom, tisztelt ház, hogy mi különbség van köztünk, t. i, hogy mi különbség van köztem és a tisztelt közlekedési minisíer ur közt e nyugtára nézve. A különbség az, hogy a mint felolvastam, a felszólítás miként intéztetett az egyesekhez, és a mint azok bejöttek a pénzért, azt mondták nekik, hogy ez nem elég, hanem azt is ird alá, hogy soha többé semmiféle igényt nem fogsz formálni. Akkor történt aztán, hogy némelyek aláírták a nyilatkozatot, mig mások nem irták alá, de a felszólítás egy szóval sem mondja, hogy csak ugy kapják e segélyt, ha lemondanak s soha többé semmiféle igényt formáim nem fognak. Itt van köztünk a különbség. (Jobbról: eláll! nagy nyugtalanság. Balról: Halljuk \) Bármennyire nyugtalan a tisztelt ház túloldala, legyen meggyőződve, hogy a házszabályokat tudom. Addig van jogom szólani, mig beszédemet be nem fejeztem; és az ilyen közbeszólások nemcsak alkalmatlanok, hanem méltánytalanok is. (Helyeslés bal felöl. Nyugtalanság a jobboldalon.) Az igen tisztelt közmunka és közlekedési minister azt monda, hogy ő nem bánja, nem ellenzi, hogy utat- módot találjanak, és hogy ut és mód adassék azon szegény embereknek, hogy malmaikkal más helyen letelepedhessenek. Ugyan kérdem a tisztelt minister urat: mi módot képzelhet mást, mint azt, hogy kárpótlást ad ; mert nyilvános dolog az előtt, a ki a vidékkel ismeretes, hogy a malmok oly helyzetben vannak, hogy még ha akarnak sem mehetnek el helyökböl, mert szárazon vannak, se felfelé, se lefelé nem mozdulhatnak. Minő utat-módot nyújthat tehát nekik mást, mint hogy bizonyos öszszeget ad nekik, melyért malmaikat ott szétütik és más helyen ujat állítanak. S mit akarnak egyebet a molnárok? Semmi egyebet. Mit kérek éa? Semmi egyebet, és mit határozott az 1870-ki országgyűlés? semmi egyebet, mint ezt, s azért újból is ajánlom elleninditványomat a tisztelt háznak elfogadásra. .(Helyeslés bal felől. Szavazzunk]) Tisza Lajos közlekedésügyi mimister : Tisztelt ház! (Szavazzunk! Halljuk \) Valóban kelletlenül szólalok föl; de mivel oly dolgokat említett fel a tisztelt előttem szólott képviselő ur, a melyek mindenesetre bizonyos fokig fölvilágosítást igényelnek, méltóztassék a tisztelt ház megengedni, hogy egynehány szót szólhassak. (Halljuk!) Tulaj donkép a felhozottak közül a legfontosabb az, a mit az uj-pesti kikötő építésénél történt dolgokról mondott, mert ott ó bizonyos analógiát hozottfői, de tévesen. Miért? Azért, mert micsoda alapon ítéltetett meg egy bizonyos összeg, — közbevetőleg legyen mondva, — akkor sem a malomtulajdonosoknak, hanem a part-tulajdonosnak, azért, hogy a parttól a malmok elutasittattak ? Miért történt az? Azért, mert az mondatott, hogy ez nem átalános vízszabályozási szempontból, hanem egy bizonyos nyereséggel összekötött vállalat alakítása szempontjából történt. Tehát azon munkálatnál nem a közczél, nem az államczél volt az indok: hanem egy nyereményes vállalatnak előállítása, és ezért volt ott a kárpótlásnak helye. Ki iránt? Nem a malomtalajdonos iránt, hanem a parttulajdonos iránt, —• mert tudjuk, hogy minden malom tulajdonosa egyfelől megkapja a hatóság engedélyét, hogy folyamrendőri szempontból ott lehet, de másfelől az illető földes urnák bizonyos bért tartozik fizetni, azért, hogy az ő partján kiköthet. Tehát a földes ur kárpótoltatott és nem a malomtulajdonos s e szerin az analógia nem ád. Ha már arról szólunk, hogy érdemes-e itt a fölött beszélni, hogy alkossunk-e praecedenst, vagy sem? méltóztassék megengedni a tisztelt ház! hogy röviden, számokban megmondhassam, hogy mi rejlik ezen kérdésben. E kérdésben tisztelt ház ! rejlik ezen concret esetre nézve 6 — 700.000 forint, rejlik az összes Duna-szabályozására nézve BudaPest közt körülbelül 2 millió forint, rejlik továbbá az, hogy azután minden egyes viz-szabályozásí kérdés, melyet a tisztelt ház megszavaz, legalább 50°/

0-kal többe fog az államnak kerülni. (Ugy vanl jobb felöl.) Méltóztassék megengedni, tisztelt ház, ez oly praecedens volna, a mely nem tudjuk előre látni, hogy mennyibe kerülne az államnak. 1830-ban a felső Duna-szabályozásának szempontjából számos malom rendeltetett el, gyakran a 3-ik határba is-, de a malom tulajdonosoknak eszükbe sem jutott kárpótlást követelni. 185 7-ben hasonlókép Paks és Tolna körül rendeltettek el malmok; de a malomtulajdonosoknak nem jutott eszökbe kárpótlást kérni; miért ? Itt legyen szabad arra is kiterjeszkednem, hogy mi különbség van a real-jog és a nem real-jog közt? Real-jognak elismertetik az, a mely 1850. előtt adatott, mert akkor ugy adatott ki ezen jog

r hogy átruházható, eladható volt; holott 1850. óta soha másként nem adatik meg, mint személyre, üz-