Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-73

242 73. országos ülés január 25. 1873. mondja ki a törvény a kisajátítást, és állítom — s ez tökéletesen meggyőződésein — hogy vannak Magyarországban dunai malmok, melyeket minden törvénytudó kell, hogy ingatlan vagyonnak tekintsen. (Ellenmondás bal felől) Mi az ingatlannak értel­mezése ? (Zaj és morgás bal felöl.) Ha valakinek oly birtoka van, mely a betáblázásnak, zálognak és árverésnek tárgya lehet, azt senki sem fogja más­nak tekinteni mint., ingatlannak. Ki fogja azt állí­tani, hogy a gyógyszerészi reál-jog ingó ? Senki, mert ez ingatlan, és igy vannak malom-jogok, me­lyeket ily esetben ingatlanoknak lehet mondani, mert azok az örökösödésnek, betáblázásnak és adás­vevésnek tárgyát képezik, malomtest nélkül is. Nem ismerem e soroksári ágnak malomjogait. Azt hallom az előterjesztésből és kénytelen vagyok va­lónak venni, hogy az illetők ezen regal-jogot 20.000 frtért megváltották. Nem tudom, hogy átruházható-e ez a nagy Dunára vagy nem. Tehát e tekintetben nem mondhatok véleményt. Ha nem ruházható át: akkor, nézetem szerint, a regal-jog okvetlenül megváltandó ; valamint meggyőződésem, hogy ott, hol real-malom­jogok vannak: az minden esetre ingatlan jognak tekintendő és akár kisajátítás utján, akár kártala­nítás czimen az illető birtokosoktól megváltandó. Engem tehát a minister urnák a 18 §-ra való hivatkozása nem győzött meg arról, hogy a malmok nem kárpótlandók, mert a mint méltóztat­nak emlékezni, ott is világosan az van, hogy a fo­lyam sodrának változása által. Itt; a folyam sodra nem szenvedett változást, hanem az egyik ág el­záratott. Nézetem szerint, ha hivatkozunk oly rende­letre, mely úgy hiszem nem is bir törvény erejé­vel, hanem csak azért alkalmaztatik, miután másik nincs, minden esetre a szegény ember előnyére kell alkalmazni, azéra nézve, a ki kárt szenved. Nem fo­gadhatom el, hogy ez esetben a folyam sodra vál­tozott, mert a viz egészen elzáratott, de meggyőző­désem szerint a ház nem bíróság és ennek kö­vetkeztében a házbirói szerepet nem vállalhat magára. Ha törvényhozási utón kell majd intézkedni, akkor ki fogom mondani nézetemet, és, nézetem szerint, tökéletes kárpótlás illeti a molnárokat; de a ház nem hozhat Ítéletet és nem is praejudicálhat a bíróság ítéletének. Nekem erős meggyőződésem, hogy a bí­róság ezen jogokat, az emiitett 18. §-t is tekintetbe véve, figyelembe fogja venni. Én tehát más expe­dienst nem látok, mint azt, hogy a kérvényi bi­zottság véleménye ne fogadtassák el, hanem az illetők per útjára utasíttassanak. (Mozgás.) Nagy különbség van a közt, hogy ha a tisz­telt ház kimondja, hogy nincs igényök az illetők­nek és ez által mintegy pressiót gyakorol a bíró­ságra, és a közt, ha a ház kimondja: nem vá­gjak biró és nem hozhatok ítéletet, elismerem a követelés jogosultságát és a bírósághoz utasítom. Elfogadom különben, a mit a minister ur kivan, hogy a mennyire lehet, egyezkedni kell az illetők­kel, és ezt én is jobban szeretem, mint a perle­kedést. Elfogadom gr. Csáky indítványát. steiger Gyula előadó: Tisztelt ház! Hogy a vitát egyszerűsítsem és egygyel kevesebb javaslat feküdjék a tisztelt ház előtt, bátor vagyok kijelenteni, hogy én tökéletesen meggyőződtem arról, miszerint a ház e kérdésbe helyesen sem közigazgatási, sem birói tekintetben nem bocsátkoz­hatik, mert a ház erre nincs hivatva; de talán czélszerüen nem is tehetné, hogy ily közigazgatási­lag elintézett kérdés fölött bíráskodjék, hogy annak vitatásába bocsátkozzék. Én tehát azon okból a t. képviselőtársam Csáky által beadott módositványt, illetőleg indítványt, mely a kérdést sem az egyik, sem a másik oldalra el nem dönti, sem a folyamodók jogaiktól el nem esnek, sem föl nem adatnak, hanem nyitva hagyatik a kérdés, a kérvényi bizottság indítványánál czélsze­rübbnek találván, azt elfogadom. (Helyeslés.) Batta Andor t Tisztelt ház! A soroksári Duna-ágnak a főváros melletti szabályozását az 1870-ik X-ik törvényezikk által a törvényhozás rendelte el, a hajózás, kereskedés országos érdekű szempontjából és ennek folytán az úgynevezett kis Duna-ágnak végleges elzárása szükségesnek találta­tott. Én igen méltányosnak, de sőt igazságosnak tartom, hogy a kérvényező molnároknak, kik e tény következtében jövedelmeik egyedüli forrásától meg­fosztattak: méltányos és illő kárpótlás szolgáltassák. Nem lehet közönynyel venni azt, hogy oly számos család elüttetvén keresetétől, Ínséges állapotra jut­tassák. Nagyon könnyű azt tenni, a mit a közle­kedési minister ur tett, midőn utasította a kérvé­nyező molnárokat a nagy Duna-ágra, azt mondván nekik, hogy hiszen találhatnak ott igen sok jó he­lyet, csak keressenek. Ezt könnyű volt tenni, de nem könnyű azon kárvallott molnároknak édes ott­honjuktól megválni és a 3-ik, 4-ik s isten tudja hányadik határban helyet keresni arra, hogy ott malmaikat fölállíthassák, mert hiszen nincs semmi oly hely a Dunán, hol már malmok ne volnának fölállítva és igy azon malmok tulajdonosai azon vidék őrlőit mintegy lekötve tartják a magok ré­szére és igy azon vándorlók, kik ott helyet keres­nek és találnak : csak annyiban találnak kárpótlást, hogy malmaik nem állnak szárazon, mint jelenleg, hanem igenis vizén állanak, de kereset nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom