Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-72
222 72. országos ülés január 24. 1873. gesnck, ennyit megbirunk belőle a magunk emberségéből: ha mindannyiját akarjuk, ennyi lesz a deficit : a törvényhozás bölcsesége Ítéljen a fölött, hogy tul ne menjen azon határon, ameddig menni a bevételek jogosítják, a pénzügyi kormányzatnak kötelessége, hogy tisztán azt irányozza elő, a minek létesítését szükségesnek tartja. Igaz: a ministerium minden előirányzatában pontosan kijelölte, ugy a rendes, mint a rendkívüli költségvetésben a várandó hiánynak összegét; kijelölte azt rendesen anélkül, hogy a kijelölt hiánynak fedezésére nézve bármily javaslatot terjesztett volna a ház elé. De kérdem, a minister ur a költségvetést csak egyszerűen a ház asztalára tette-e le, nem terjesztette-e be bizonyos exposée mellett és ezen exposéjában vajon tanácsolta-e a háznak, hogy ne szavazza meg azon tételeket, melyekre fedezet nincs; vagy inkább ellenkezőleg szónoklatának effész hatalmával védte az előirányzatot, és azt egészben, így azon részében is, mely fedezve nem volt, a ház elfogadására ajánlotta, s azon intést, mely a házra nézve abban rejlett, hogy némely kiadásoknak fedezése a költségvetésben nem találtatott, rend szerint, lehet mondani, paralizálta a ministerium azzal, hogy az előirányzott jövedelmeket a tényleges eredmények meg szokták évenkint haladni, s az előirányzott hiányok a zárszámadásokból rend szerint eltűntek. A házat illeti kétség kívül és a törvényhozást a költségvetés megállapítása; de pénzügyi dolgokban a háznak -vezérlete a ministeriumot illeti és a ministerium azért, amit maga ajánlott, maga indítványozott, a mit az ő ajánlatára fogadott el a ház, a felelősséget magától el nem háríthatja. (Helyeslés a bal oldalon; Igaz, ugy van!) Arra nézve, ami mondatott, hogy minister ur positive soha sem mondotta, hogy ennyi vagy annyi lesz a jövedelem-emelkedés, hanem csak azt mondta, hogy ennyi és ennyi jövedelem-emelkedés van kilátásban; arra nézve tovább, ami szintén mondatott, hogy a hitelmüveleti költségvetés rendben van, ha az ideiglenesen más czélokra kiadott összegek megtérülésük után rendeltetésűknek megfelelnek; hogy végre a minister ur nem említette a jelen költségvetésnek beterjesztésénél azt, hogy pénztári némely készletek kiadattak, de viszont nem dicsekedett azzal, hogy nem adta ki a kamatozó kincstári utalványokat, melyeket a közönség venni nem akart, -— ezekre nézve csak gyengeségemnek azon őszinte bevallásával válaszolhatok, hogy az emiitett kitételekben a pénzügyminister ur jeles beszédében kifejtett finom értelmezését magamtól felfogni képes nem voltam. De arra nézve, tisztelt ház, hogy tudniillik a pénzügyminister ur által annak idejében kilátásba helyezett csökkenése a deficiteknek, sőt azoknak végleges eltűnése nem következett be; és hogy ez; azért történt, mert a ház, a törvényhozás nem haladott azon az utón, melyet pénzügyminister ur kijelölt, azon utón tudniillik, hogy rendes kiadásaink évenkint csak mintegy 6—7 millióval emeltethetnek; arra nézve továbbá, amit a pénzügyminister ur szintén mondani méltóztatott, hogy az 1871-iki költségvetés tárgyalásánál nem láthatta előre, hogy az igazságszolgáltatás 4 millió, a határőrség 2 millió kiadási többletet fog igényelni, s hogy az 1873-kí költségvetésben egy 2,700.000 írtra rugó összeg a rendkívüli költségből kivonatni és a rendeshez hozzá adatni fog : meg kell jegyeznem, hogy az említett 2 millió 700 ezer forintnak a rendkívüli költségvetésbőli levonása és a rendes költségbe való átszámítása még nem történt meg, az csak ezentúl fog r ha a háznak ugy tetszik elhatároztatni; ezen észrevétel tehát a ministerium által beadott 1872-iki és 1873-iki költségvetésre nem alkalmazható és más részről csodálkozásomat az iránt nem hallgathatom el, hogy igen tisztelt pénzügyminister ur az 1871 -ik évi költségvetés tárgyalásánál csak maga nem tudta, hogy mi történik Izraelben, (Derültség.) nem tudta, hogy az igazságszolgáltatás uj rendszere igen igen nagy költségeket fog igényelni, amit tudtunk és előre láthattunk mindnyájan. És a midőn utólagosan megtudta ezt a pénzügyminister ur, vajon az 1872-ik és 1873-iki költségvetések beterjesztésénél szíves volt-e figyelmeztetni a házat arra, hogy az igazságszolgáltatás által kívánt 4 milliónyi, a határőrség által kivánt 2 milliónyi költségtöbbletnek megszavazásával már el lesz érve azon határvonal, melyre nézve ő maga azon véleményben volt, hogy azt államháztartásunk mérlegének megrontása nélkül kiadásaink fokozásával át nem léjdietjük? A tisztelt pénzügyminister ur azonban még ezen alkalommal is a házat mind a mellett, hogy el volt érve azon határvonal, melyet ő maga jelölt ki kiadásaink fokozására nézve : a kiadásoknak folytonosan nagyobb és nagyobb mérvben való megszavazására buzdította. Elég e tekintetben hivatkoznom arra, a mi a jelen költségvetés beterjesztése alkalmával 1872-ik évi september 17-én e házban történt. A minister ur akkor előadta, hogy az igazságügyminister költségvetése épen két annyit mutat, mint ami 1868. és 1869-ben kívántatott, és ismét vagy 5 millióval több; előadta azután azon kiadásokat, a melyeket ő azon alkalommal megszavazandóknak vélt, és azt mondta: „Ha mindezek megszavazva lesznek, ugy ma 30 millióval több a rendes kiadásunk mint volt 1869-ben. Ha ama kiadások bár erőfeszítéssel adófelemelés nélkül, fedezhetők, fedezhetők pedig három nagyon középszerű részben határozottan rósz esztendőkben: akkor ez az országnak nem aggályra, hanem
