Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-72

TI. országos ülés január 24. 1873. 223 a, mindig óvatos eljárást feltéve, megnyugtatására szolgál. — (ügy van! jobb felöl. Derültség bal felől.) — Az iránt nem kételkedett senki, hogy Magyarország jó években képes lesz azon terheket elviselni, melyekkel kormányzata megindult; de azon kételkedtünk valamennyien, hogy ha a reform egyszer a közszolgálat egyik, másik, harmadik ágában bekövetkezik, mert kiáltó szükség volt rá mindenütt, ha az, mint. előre látható, több költséget okoz, ha a gondviselés még nehéz időket is küld, hogy miképen leszünk akkor. Ez mind bekövetkezett, beállott a több szükséglet a honvédségnél, a vasúti garantiáknál, az igazságszolgáltatásnál, beállott mindenfelé. A társministerimnok folyton előrehaladnak és mi az eredmény? Az, hogy mig 1867-ben a bevételeket 115 millióval kezdettük meg, addig azok 1871-ben már 147 millión állanak. „Aes triplex circa pectus" kellett volna mellén lenni azon képviselőnek, ki ezek ellen azon időben felszólalni bátorkodott volna. Pedig lehetett volna felszólalni, ha az embernek meg volna adva, megemlékezni mindenre, mi korábban évek előtt történt. 1870-ik évi október 26-án az 1871-dik költségvetés bemutatásánál pénzügyminister ur, annak bebizonyításába bocsátkozott, hogy nem egy, hanem több év eredményét kell az előirányzatoknál alapul venni. És ilyképen nyilatkozott: Jegyen szabad e dolgot példával illustrálnom. 1866-ban előirányozva volt 123 millió 435.156 forint, a fagy miatt csak 104 millió lett a bevétel — 1867-re mégis előirányoztatott 129,117.000 — tehát 2 5 millióval több és mi lett az eredmény ? az, hogy bejött 130,259.801 forint, tehát valamivel több, mint a magasabb előirányzat. A pénzügyminister ur előbbi beszéde szerint 1867-ben a bevétel 115 millió, későbbi beszéde szerint 130 millió volt, az első beszéd szerint 67től 71-ig a bevétel emelkedése 32 milliót tett; ezen általam később fölolvasott beszéd szerint mindazonáltal a bevételek emelkedése legfölebb 17 millióra számitható és pedig a constatált és a tisztelt ministerium által is elismert 80 millió költségemelkedéssel szemben. Még a tisztelt pénzügyminister ur egy számítására nézve vagyok kénytelen néhány észrevételt tenni. Ő minapi beszédében számítást tett arra nézve, hogy mennyi kölcsönt vettünk föl, és ezt a beruházásokban értékesítettük. Rövid katonás számítást tett. Azt mondta, fölvettünk kölcsönt 175 milliót nominális értékben. Ebből fizettünk 30 milliót vasutaknak subventióképen. Az állam által épített vasutak évi tiszta jövedelme 3 milliónál több. Ez megfelel 60—65 millió forintnyi nominális tőke kamatjának. Marad tehát 80—84 millió. Ezért van 100 mértföldnyi subventionált vasutunk, s ennek köszönjük, hogy erdészetünk és gazdászatunk most 4 millióval többet jövedelmez, mint jövedelmezett ezelőtt. E 4 millió frt tehát maga is fedezi a kölcsönzött 80 millió tőkének 5%-os kamatját. A beruházásokat magam is az államjavakban, különösen az erdőkben igen czélszerüeknek, szükségeseknek tartom. Csak azt nem lúttem eddig, és nem hiszem most, bogy azon beruházások, melyeket a ministerium a közelebb múlt 1872. évben és némely kisebb részben 1871-ben tényleg eszközölt, — ma már ezen nagy jövedelmi emlkedést eredményezhessék. Lennének tehát észreteleim e tekintetben is, de elhallgatom ezeket, és elfogadom, hogy erdészetünk most 4 millióval többet jövedelmez, mint azelőtt; de ha igy van is, ezen összeget kétszer számítani nem lehet, egyszer erdőjövedelmének, másszor vasúti kölcsönkamatnak. Például fogom illustrálni. (Hallóik!) Hogy fámat az erdőből kiszállíttathassam, vasutat építek 100,000 írtért. A vasúton aztán fámat könnyebben szállíthatom az illető eladási helyekre, és igy erdei fám eladásából többet kapok, mint eddig 5000 írttal. Ha már most azt mondom, 5000 írttal több a jövedelmem az erdőből, s miután 100 ezer forintot fölvettem a vasút elkészítésére, ezen 5 ezer írttal fedezem a vasútra kölcsönvett 100.000 írtnak kamatját, akkor a vasút befogja hozni a maga kamatját, de az erdei jövedelmem az lesz, ami előbb volt (Derültség.) Az erdőnél a föltett esetben csak akkor számithatom a jövedelem emelkedését, ha a vasút nem a szállított fának eladási árával, hanem szállítási fuvar-bérével s másnemű szállításokkal fedezi a költséget. Akkor mondhatom, hogy fedezve van a kölcsön kamatja, melyetavasutra fordítottam és az erdő is valósággal ennyivel és ennyivel többet jövedelmez. (Helyeslés.) A pénzügyi bizottság tisztelt előadója már komolyabban számított, de, nézetem szerint, szintén nem helyesen. Fájdalom, homályossá tette számítását az által, (Hattjulc!) hogy a zárszámadásokból az 1871 -ik esztendőig kivehető tényleges, constatált eredményeket összevegyitette az 1872. évi költségvetésnek még bizonytalan adataival. S ezen hibába esett tisztelt képviselőtársam Fest Imre ur is, sőt ő még fokozta e hibát, mert ő a zárszámadási eredményekbe nemcsak az 1872-ik évi, hanem az 1873. költségvetésnek bizonytalan s az eredményben egészen másképen alakulható adatait is fölvette; ez nézetem szerint az ő számításának egyik lényeges hibája, mely azt ennélfogva megbízhatóvá nem teszi. A pénzügyi bizottság tisztelt előadója azonban jeles beszédében szétválasztotta azon tételeket, amelyek kitűnnek az 1871 -ik esztendeig vezetett zárszámadásokból, azoktól, melyeket ő az 1872-ik évi költségvetésből vett föl, és ezek szerint azt mondja; saját beszédéből leszek bátor a számokat idézni: — „ rendkívüli kölcsönökből állami ingó és ingatlan javak értékesítéséből az 1871. évig tény-