Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-72

72. orsxáa;os ülés január 24. 1873. 221 nehézségek miatt mindeddig befejezve nincs. Oly pénzekről van továbbá szó, melyeket az ország külön törvény mellett határozott czélokra vett föl a hitelezőktől. Hy összegeknek más czélokra való fölhasználása, mint amire fölvétettek, nézetem szerint, gyöngitése az állam hitelének, és az állam hitelének gyöngitése, csonkítása, sokkal nagyobb kárral hat az állam pénztárára, mint azon egy-két per«zent, melylyel másnemű hitelmüveletért több fizettetnék. (Helyeslés bál felől.) Azt mondta a tisztelt pénzügyminister ur, hogy MZ állam a megrendelt függő adóssági hitelmüveletekből bizonyára nem zárta ki saját alapjait. Ezen •észrevétel nem áll az ínséges kölcsön nagy részére, mert az ínséges kölcsön nagy része már az 1871. -évet megelőző időkben adatott ki, függő adóssági hitelműveletre pedig a ministerium legelőször az 1871-iki költségvetésben lett fölhatalmazva; de különben is ezen inségi kölcsönpénzek nem ideiglenesen, nem függő adóssági hitelműveletként használtattak föl, mert megtéritésök iránt sem a pénzügyminisíerium, sem a pénzügyi bizottság javaslatot nem tett, hihetőleg azért, mert azon, lehet, alapos nézetben van, hogy az emiitett computus után azon összegek amúgy is az állam kizárólagos tulajdonává fognak válni. De ha ezen összegek nem az állam kizárólagos tulajdonává fognak is utóbb válni: akkor is véglegesen el vannak költve most a törvényhozás meghatalmazása nélkül, és akkor is a közös .activáknak minket illető részéből nagy részt elköltöttünk előbb, mintsem az jogérvényesen tulajdonunkká vált volna. Ami a többi összegeket illeti, azt hiszem, hogy a törvényhozás egy törvényben kétfélekép egy összeg fölött nem rendelkezhetik, {Ugy vanl) és igy miután az 1872. VII-dik t. ez. meghatározza a 30 millió kölcsön hováforditásának tárgyait, és abból 18 milliót bizonyos czélokra rendelt fordíttatni, ugyanakkor azt függő adóssági hitelmüvelet alapjává nem jelölhette ki. És ez áll a sorsolási kölcsönre nézve is, mely hasonlókép bizonyos czélokra vétetett föl. Mondathatik, hogy mit tett volna a pénzügyminister? A pénzügyministernek pénzre okvetlen szüksége volt, tehát fölhasználta a pénzt, mely a pénztárban rendelkezésére állott. Az én nézetem szerint, tisztelt ház, a hiba épen abban történt, hogy a pénzügyminister ur a legutolsó pillanatra hagyta a dolgot jutni, midőn már fizetési nehézségek állottak be. A pénzügyminister urnák annak idején, az 1872-dik évi költségvetés tárgyalásakor már a ház elé kellett volna lépnie, azt kellett volna mondani: a kincstári utalványok nem kelnek, nem veszik, ezen az utón a nagy hiányt nem fogjuk fedezhetni, vannak a pénztárban más összegek, amelyek fölhasználhatók, hatalmazzon' föl a ház ezek fölhasználására, vagy nyújtson más sikeresebb eszközt, És én azt hiszem, hogy a ház e részben a kellő határozatot bizonyosan meghozta volna. Igaz, pénzügyünk jelen nyomasztó helyzete ekkép korábban köztudomásra jutott volna, mint talán azt az igen tisztelt pénzügyminister ur szokott reményeinél fogva szükségesnek vélte; de épen ez által tette volna a legnagyobb szolgálatot az államnak és az állam pénztárának is. (Helyeslés bal felől.) Azt monda a tisztelt pénzügyminister ur: igen is tüzetesen megismertette a ministerium a házzal az előirányzatokban a pénzügyi helyzetet, mert 4 éven át, az 1868, 69, 70, 71-iki években 53 millió deficitet irányzott elő. Ha a zárszámadások ennyi deficitet mutatnak is ki: a ministerium akkor is megtartotta volna az előirányzatot, de a ministerium többet tett ennél, mert az 53 millióra előirányzott deficitet 23-ra apasztotta le. Ezen észrevétel, tisztelt ház, tökéletesen áll négy évre együtt véve, de nem áll az emiitett 4 év két utolsó évére, az 1870, 71-iki évre; mert azon kimutatás, mely a zárszámadásokból a pénzügyi bizottság jelentéséhez csatolva van, világos tanúságot tesz arról, hogy ezen 20,937.215 frt fölösleg, mely a zárszámadásokban leszállította az előirányzott deficitet, 1868- és 69-ben volt, az 1870. s 71-ik években pedig, midőn a pénzügyi tárcza már más kezekbe jött át, a számvevőszéknek a jövedelem és költség összehasonlításából tenni szokott számításai szerint a jövedelmi hiány két évre 34 millió, a pénztári hiány 18,066.081 frt volt. Annak bebizonyítására, hogy előirányzataink helyes alapra lévén fektetve, realisáltattak a tényleges eredményben, hivatkozik a minister ur hivataloskodásának első évére, az 1870-ik évre, melyben 14 millió előirányzott hiány helyett 4,500.000 fölösleg volt, és igy 18 millió javulás éretett el. Annak oka, hogy ez 1871-ben be nem következett: az, hogy akkor már lévén zárszámadások, azoknak eredményét az előirányzatban tekintetbe kellett venni. Az 1870-ik évi költségvetés és törvény 1870. ápril 19-én szentesittetett; Lónyay pénzügyminister ur a háztól mint pénzügyminister azon évi május 21-ón búcsúzott el, eszerint az 1870-iki költségvetés még a korábbi ministerium alatt létesült, E költségvetés az, melynek folytán a tényleges eredményben a minister ur mostani előterjesztése szerint 18 millió javulás, egy korábbi előterjesztése, jelesül 1870-iki november 30-án tett előterjesztése szerint 27 millió javulás mutatkozott. Az 1871-iki költségvetést már az igen tisztelt pénzügyminister ur készítette, de ebben a tényleges eredmény azon eredményt nem érte el, mely az 1869-iki zárszámadásban ki van mutatva. Azt mondja a tisztelt pénzügyminister ur, hogy sem többet, sem kevesebbet kelleténél nem irányzott elő. Azt mondta: ez meg az látszik szüksé-