Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-70

184 70. országos ülés janiim- 22. 1873. gyón külömböző kiindulási ponttal és iránynyal lehetetlen volt találkozni; ennek következménye természetesen az volt, hogy egyes egyedül mindig a jobboldal nézete érvényesített. Ennek vége van. A pénzügyi bizottság, hogy esak 3—4 sort idézzek, azt mondja, „hogy a pénzügyi tekintetek gondosabb szem előtt tartása és a nagyobb tételek emelése előreláthatővá tette volna, hogy az állam anyagi erejéhez képest, minden irányban való nagymérvű haladás, idegen erőfeszítés nélkül kitartható nem lesz — más szóval : más pénzügyi politikát kell követni, más lépéssel kell haladni, mint haladtunk eddig.* Ezen véleménynyel szemben, nézetem szerint tisztán, világosan jelezve van az ez idei budgettárgyalás iránya, és ez abban áll, hogy karöltve, egyesült erővel iparkodjunk a bajt orvosolni és ezen czélból a baj valódi okait fölismerni. E kettős feladat megoldásához szeretnék én is, a tisztelt ház engedelmével, hozzájárulni, néhány igénytelen észrevétellel. (Ralijuk [) Több oldalról hangsulyoztatott itt: mennyire fontos, mennyire elkerülhetlen a múltnak taglalása azon czélból, hogy a jelent és jövőt fölismerjük; ennek daczára is, ámbár ezen észrevételnek helyességét nem tagadom : ellent fogok állani a csábitó példának, mely adatott több előttem szólott képviselő ur által és a múlt számainak taglalásába bele nem bocsátkozom. Nem teszem először, mert az már nagy terjedelemben történt több tisztelt előttem szólott által, de főkép a pénzügyi bizottság tisztelt előadója és nagyon tisztelt pénzügyér ur által; másrészről, mivel, nézetem szerint, ezen számok részletes bírálata csak akkor lesz lehetséges, midőn a zárszámadások tárgyalásához fogunk. De midőn a számok taglalását mellőzöm : bátor leszek néhány átalános pontot kiemelni, melyek, nézetem szerint, nagyon hozzájárultak azon helyzet előteremtéséhez, melynek következményét most átalában sajnáljuk. A legelső egymagában véve ugyan szerencsés, de következményeiben vészteljes nagy véletlen volt, és ez az, hogy egyidejűleg ez alkotmányosság viszszaállitásával bekövetkezett két áldott esztendő, melynek gazdag aratását, combinálva a külföld elégtelen aratásaival igen nagy gabna s liszt kivitelt hozott létre. Minek következtében sok készpénz folyt be az országba, a mi nemzetgazdasági életünknek átalánosan nagy lökést adott. A nép pedig, — és ezen kifejezés alatt nem értem egyesegyedül a tudatlan tömeget, — a nép pedig mindig és mindenütt nagyon hajlandó volt a „post hoc ergo propter hoc" felületes érvelésére, és mivel hogy ezt látta, hogy az alkotmányosság visszaállítása után közvetlen beállott a nemzetgazdászati felvirágozás: azt hitte, hogy ez amannak következménye, hogy az alkotmányosság visszaállításával biztosítva van Magyarországnak folytonos anyagi növekedése, hogy annak következtében költhetünk gondtalanul, számítás nélkül Hogy tulszigoruak ne legyünk a nép ezen véleménye iránt, legyen szabad hozzá tennem : elősegítette ezen tévedést igen tiszteletre méltó hazafias előszeretete az alkotmányosság és szabadság iránt. Oly kellemes volt a hazafinak, a szabadelvű embernek, azt hinni, hogy az alkotmányosság és szabadság visszaállításával vége van Magyarország minden bajainak, hogy a szabadság visszajövetele varázserővel hárította el a folytonos haladás minden akadályait! Hanem a kormány abban hibázott, hogy ő, a nép ezen tévedését nemcsak ki nem igazította, nemcsak föl nem világosította a közvéleményt: hanem ápolta, támogatta a tévedést és kiaknázta. Hivatalos és félhivatalos nyilatkozataiban, lapjaiban éveken át mindig olvastuk ezen refraint, hogy Magyarország fölvirágozása óriási mértékkel halad, természetesen — hála a kormány bölcs politikájának! Más irányban szintén ilyféle közvetett hibát követett el a kormány. A második téves iránynak oka talán népünk keleties természetéből magyarázható, s ez a "nagy urhatnámsági vágy, a fényűzési hajlam. Bocsánatot kérek, tisztelt ház, ha ezen hibának illustratiójául talán egy-két kényes pontot vagyok kénytelen érinteni. (Halljuk\ Halljuk!) Hozzáteszem, hogy midőn egy átalános thesis iilustrálására egy-két példát hozok föl, de sem indítványt, sem határozati javaslatot nem teszek a ház elé : akkor csak mint egyszerű képviselő, de nem mint pártember szólok, tehát csak én felelek azért, a mit előhozok. így például nagyon helyesnek találom azt, hogy a kiegyezés után a közösügyiséget ki nem terjesztettük a civillistára; mert ámbár a Lajtha két partján ugyanazon magas személy uralkodik: mégis ott, mint osztrák császár, itt mint magyar király uralkodik, és nagyon természetes, hogy külön kell lenni a civillistának ; de mi kényszeritett minket ugyanoly magas civillistát megszavazni, mint cislajtániában, midőn a kiegyezés alkalmával mi bevallottak és ők beismerték, hogy sokkal szegényebbek vagyunk Cislajtaniánál? És mégis ennél meg nem állapodtunk; két évvel azután 150 ezer forinttal fölemeltük a civillistát és két évvel azután ismét 350 ezer forinttal. Ott Cislajtániában, ámbár ők sokkal gazdagabbak nálunknál: mégis jó szemmel nem nézték ezen fölemelést; ők természetesen kényszerítve voltak megtenni, mit a szegényebb Magyarország tett; de boszut esküdtek ellenünk,, és ezen esküt már teljesítették: két éve, hogy 350 ezer frttal felemelttik a civillistát, most ők egy millióval emelték föl, jól tudva, hogy mi szintén kényszerítve leszünk őket követni.