Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-70

170 70. országos ülés január 22. 1ST3. tartásának költségei 2,500.000 frt, tehát a tiszta jövedelem mindkettőnél nem megy többre, mint 16 mi ilióra. Számtalanok a visszaélések, melyek a dohányjövedékek és szeszadó behajtásánál elkövettetnek. A dohánytermelők s a szeszégetők nyugtalanittatnak, de ezen nyugtalanitások haszna nem mindig a kincstár javára szolgál. Nem lehetne-e oly módokat feltalálni, melyek által a vexatorius eljárás megszüntetésével az ország kívánsága is teljesülne, az ország pénztára pedig azért nem károsulna. Lehetne bizonyosan, csak akarni kellene. Hivassák össze enquete-bizottság és meg vagyok győződve, hogy kedvező eredményre fogunk jutni. Jövedelmeink emelése czéljából lehetne talán uj adónemeket is behozni, melyek különösen a gazdagságot és fényűzést terhelnék. Lehetne megadóztatni a díszfogatokat, lovakat, kivéve azokat, amelyek a gazdaságokban használtatnak; a kutyákat, továbbá meg lehetne adóztatni azokat, kik egy szolgánál vagy egy cselédnél többet tartanak, kivévén azon cselédeket és szolgákat, kik a gazdaságokban használtatnak. Ne mondja senki, hogy ezek demagogicus újítások volnának, mert. mindezen adók már évek óta divatoznak Angliában, hol a születési és pénzaristokratia az ország érdekében, de saját jól felfogott érdekében is, készséggel fizeti ezen adókat. Vannak tehát források, tisztelt ház, bajaink orvoslására, csak akarni kell, csak el kell hagyni a régi kerékvágást, és uj pályára kell lépni. Sokan bámulták és bámulják még most is azon nagy könnyűséget, melylyel a pénzügyinmister ur előbb a katonai, majd később a pénzügyi dolgokba bele élte magát. Én ha bámulhatnám is azon könnyűséget; nem örülhetnék rajta, mert az által, hogy a pénzügyminister ur oly nagyon otthonosnak érzi magát a régi pénzügyi rendszerben, könnyen az ott lévő régi emberek, hivatalnokok azon tévhitébe eshetett, hogy azon rendszer, melyben megőszültek, a legjobb és javítást nem igényel. Pedig ezen rendszer az. mely 1849. óta hazánkra nehezedik, ez azon rendszer, melynek következtében a kiegyezkedés előtt Ausztria és vele Magyarország is csaknem a végromlás szélére jutott. És ezen rendszert, ezen rozzant gépezetet akarják önök továbbra is megtartani. Így akarják Magyarországot regenerálni? Inkább szakitsunk a múlttal, és teremtsünk ujat, a holt gépezet helyébe tegyünk egy élő organismust, a chablonok helyébe eszméket. Eszmék kellenek, termékenyítő eszmék, csak ezektől várhatja hazánk felvirágzását. (Élénk helyeslés bal felől) Prileszky Tádé: Tisztelt ház! Az ügy fontos, annak elintézésétől hazánk jövője függ. A feladat nehézségét érzem, és ha még sem riadok vissza és felszólalok, ennek oka abban fekszik, mert bizom a tisztelt ház kegyes elnézésében, és mert kötelességemet vélem teljesíteni akkor, midőn, bár szerény tehetségem tudatában, az e téren szerzett tapasztalataimat érvényesíteni igyekezem hazánk pénzügyi helyzetének földerítésénél. Mindenekelőtt engedje meg a tisztelt ház azon megjegyzést, hogy én ezen fontos ügy megoldásánál pártállást egyátalában nem foglalok el. (Helyeslés bal felöl.) Én, tisztelt ház, azt hiszem, hogy az ország közvagyona mindnyájunk közös érdeke. (Igaz! bal felől.) Meg vagyok győződve, hogy e fölött őrködni és ezt ellenőrizni mindnyájunk szent kötelessége. Továbbá érzem és tudom, hogy a felelősség legnagyobb súlya minket illet, akik c házban a többséget képezzük, mely többségnek kifolyása a kormány. Természetesnek fogja találni a tisztelt ház, hogy ezen felelősség érzetében én mellőzve minden mellék tekintetet, objective fogok az ügyhez szólani és nézeteimnek őszintén fogok kifejezést adni. (Halljuk!) Tisztelt képviselőház! A napokban az volt a jelszó, melyet hangoztattak e házon belül és e házon kívül: hazánk pénzügyi helyzete, ha nem is aggasztó, de komoly; mások szerint: vészteljes; Csávolszky képviselő ur nyilatkozata szerint: megdöbbentő. Mindannyian számokkal indokolták, hogy igazuk van, és ezen számokat egy kútforrásból merítették. Mi a tanulság ebből? Az, hogy számokkai egyátalában mindent lehet igazolni, és hogy a politikában még a mathematikai igazság sem áll. Csávolszky képviselő ur tegnapi beszédében szives volt azt mondani, hogy a pénzügyi bizottság meghamisított alakban terjesztette elő a múlt években a költségvetést. Azt hiszem, hogy ez érdemben talán czáfolatra szükség nincsen; mert azt tartom, a költségvetéseket csak olyan alakban terjesztette elő, amilyenben akkor elő terjeszthette, midőn még a zárszámadások birtokában nem volt, midőn még positiv adatai nem voltak. A képviselő ur tovább ment, s azt kérdé: hol vannak a közös activák, o azoknak létét nem tudja? Ez nem bizonyít semmit, csak azt : hogy nem tudja, hol vannak a közös activák, s ez nem nagy baj. De ő tovább megy, mondván, hogy a ministeriumok kezelnek alapokat, melyekről nem számoltak senkinek. Ez nagj' baj volna; ezt nekünk eltűrni nem szabad. Oly országban, hol egy független állami főszámvevőszék működik, ott teljesen lehetetlen, hogy létezzenek alapok, amelyeket a ministerek kezelnek, és melyekről nem számolnak. Nem jő szolgálatot tett a hazának a tisztelt képviselő ur, midőn ezt a parlamentben kimondotta; mert ha ez való, ha ennek valaki hitelt ad: akkor Magyarország hitele megszűnt létezni; s engedje meg a tisztelt képvi-