Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-70
70, országos ülés január 22 1873. 171 selő ház, kimondanom, hogy én ebben államférfiúi tapintatot nem tudok föltalálni. Mint már az 1872-iki budget-vita alkalmával jeleztem, egészen más irányban lehet és kell is ma szólani az ügyhöz, midőn négy év zárszámadásai fekszenek előttünk; midőn állításainkat biztos alapra fektethetjük. Igazolta ezt a pénzügyi bizottság, és én beszédemben inkább a múlt bajainak fölismerésével fogok foglalkozni; mert azt gondolom, hogy bajaink fölismerése és tisztázása könnyebbé teszi annak orvoslását, és a múlt bajainak orvoslása magában rejti a jövő biztositékát. Hogy átalánosságban fogok szólani, az igen természetes; mert azon elveknek részletezése, melyeket mondandó leszek, egy beszéd keretébe átalában nem illeszthetők be. Nézetem szerint, La e tárgyban objective akarunk szólani, három dolog szükséges. Először szükséges : pénzügyi helyzetünk tényleges állását ismerni; másodszor szükséges: annak inditó okait elemezni ; harmadszor szükséges azon módokról gondoskodni, melyek által képesítve leszünk az állam bevételei és kiadása közti egyensúlyt helyre állítani, anélkül, hogy a már megkezdett beruházásokat és befektetéseket félben szakítanék, anélkül, hogy a még szükséges és mulhatlan uj beruházásokat hosszú, bizonytalan időre elodázni kénytelenek legyünk. Ha e három irányban megtaláltuk a helyes utat, ugy, hiszem, elérjük a czélt. Szükséges, mint mondám, hazánk pénzügyi helyzetét és annak tényleges állását ismerni. Hetekkel ezelőtt e házon belől és kivűl az országban, a lapokban nem volt egyébről szó mint óriási deficitről; a pénztárak üresek — mondták, — a magyar pénzértékek az európai pénzpiaezra dobva; mindenki csak azt tudta kérdezni: hogyan állunk ; de határozott választ senki sem akart, vagy nem tudott adni. Eltökéltein magamat, hogy az okiratok birtokába jutván, kiszámítom hazánk pénzügyi helyzetének tényleges állását. Ugyanezt tartotta szükségesnek a pénzügyi bizottság, s amint jelentésében ki is emeli, tiszta képét akarja adni helyzetünknek, és azt az 1870. és 1871-iki kezelési számadások mérlegére, vagyis a pénztári mérlegre látja szükségesnek fektetni. Ez által természetesen a pénzügyi bizottság és a saját számításaim közt némi külömbség lesz, ami igen természetes és abban leli indokolását, mert a pénzügyi bizottság csak az ezen. évre esedékes hiányokat veszi számba és azokból levonja azon összegeket, melyek az államértékek eladásából vagy a nem előirányzott bevételekből fedeztettek. Nézetem szerint, — és erre igen nagy súlyt fektetek, — ha e házban számadást terjesztünk elő: azt nemcsak magunknak, hanem az összes közönségnek teszszük; tehát oly alakban kell ezt tenni, hogy könnyen megérthető legyen. Azt hiszem, a számadás igen egyszerű, ha egyelőre számba veszszük azon összegeket, melyeket a beruházásokra, vagy befektetésekre fordítottunk, számba veszszük azok jövendőségét; de számba veszszük azon összegeket is, melyeket kölcsönképen fölvettünk és számba veszszük az ezen kölcsönért fizetett kamatokat. Ebből tökéletesen kiviláglik a vagyon szaporodás vagy apadás; ez által tisztán helyre áll azon viszonylat, amelyben állott a beruházások, befektetések jövedelmezősége az elvállalt terhek értékéhez, ezen számítási alap ellen szerintem kifogás nem lehet, És én ezen alapra fektettem pénzügyi helyzetünk tényleges kiszámítását. Bátor leszek csak négy főszámot előadni, mellőzvén teljesen a részleteket, melyek különben is ezen főszámokban nyerik kifejezésüket. Kétséget nem szenved, hogy 1871. december 31-ig bezárólag a tényleg történt productiv beruházások Összege 75.835.521 irtot tesz; ez oly öszszeget képez, mely a pénzügyi bizottság számítása szerint szintén helyesnek tűnik fel. Az 1871-ik évi teljes hiány tesz 34,927.804 frtot. A vagyon szaporodás tett 119,478.028 frtot, a vagyon apadás ellenben 154.405.832 frtot. Én súlyt fektetek ezen három összegre, főleg azért, mert biztos reményein van, hogy a zárszámadások ezen összegek helyességét igazolni fogják. Az 1872-ik évi hiány és az 1873-ikra előiráiryzott hiányt illetőleg igen természetes, hogy krajezárokra menő pontos kimutatásom nincs, nem is lehet; mert azok nem positiv alapokon feküsziiek. ugy vagyok kénytelen azokat számításba venni, mint oly eszközöket, amelyekről a jövő fog bennünket felvilágosítani. És itt szükségesnek látom megjegyezni Horn Ede tisztelt képviselő urnák minapi azon felszólítását illetőleg, midőn a ministeriumtól azt kérte, hogy az 1872-ik évi kezelési számadásokat, ha jói értettem, terjeszsze be. A minisíerium, nézetem szerint, 1873. martius 31-ike előtt egy átalában nem terjeszthet be semmi-olyan számadásokat, amelyekre súlyt lehetne fektetni: mert, mint igen jól tudja a tisztelt képviselő ur, hogy 1873. martius 31-ke az az 1872-iki évnek utolsó napja, akkor fognak bezáratni a zárszámadások és amit ma terjeszthetne elő a pénzügyminister, annak nem lenne olyan értéke, hogy azt mi a bisgetvitánál fölhasználhassuk, s azokra biztos számadásokat fektethessünk. De egészen eltekintve az általam fölállított számtételektől, és alapul vévén a pénzügyi bizottság számadását: átalános jelentésének 11-ik lapján kimutatja az 1871-iki pénztári hiányt 36,699.091 írttal, s azt mondja: ezen hiányt elő nem irányzói késztőkéből fedeztetik. A 13-ik lapon szóról-szőra ez áll: mai napig fedezetlen mai*ad 60,852.338 frt. 22*
