Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-69

132 63. országos ttlc* január 21. 1873. pályákra adott ki, s egyátalában 1830. óta közlekedési eszközökre és utakra 800 milliót áldozott; vagy Hollandra, a mely átlagosan évenként oktatásügyre 3, ipari befektetésekre 10—11, vasutakra 10. államadósság, kamatra 29 milliót fordít stb. — vagy Oroszországra, Ausztriára és Poroszországra, hol az GYÍ szükséglet az utóbbi évtizedben szintén mindmütt 40—60 százalékkal növekedett; — szóló tanúbizonyságaiként annak, hogy a nagyobb mérvű költekezés ugy szólván korunk tendentiájában és cbaracterében fekszik, s hogy azon nép, mely e nagy szükség elől elzárkózik, vagy iránta közömbös vagy tehetetlen marad : — rövid idő alatt teljes jelentéktelenségbe sülyed; más részt annak, hogy rajtunk is beteljesedett azon nagy igazság, a melyet a modern pénzügytan akként formuláz, hogy mintegy természet törvényi jelleggel biró fejlődési szabály az, hogy a műveltség terjedése és az államélet tökélyesbedésével karöltve (sőt eg}

T

inást ok- és okozatként föl is tételezve) a közszükségletek mérve is folytonosan és szükségszerüleg növekedik, mind nagyobbá és terhesebbé válik. Vegyük ide még azt is, ha igazságosak akarunk lenni, hogy nemzeti vagyontárgyaink földben, házakban, erdőkben, bányákban, hajókban stb. fekvő értékeink az utóbbi öt hat év alatt milliónyi és milliónyi értékben növekedtek; hogy újonnan épített vasutaink és építkezéseink által az ingatlanok értéke átlagosan legalább is 30. sok helyen 40 — 60 percenttel fokozódott, fokozódott azoknál is. kik ez iüvestitiőkat nem győzik eléggé ócsárolni; — hogy a magyar termelő előtt az utóbbi években a bel- és külföld minden piaczai megnyíltak és hozzá férhetöbbekké lettek ; fővárosunk reál-értéki tőkéje legalább is megkétszereződött, egyes irányban négyszer akkorára emelkedett; s hogy a productiót és forgalmat élénkítő social és közintézményeknek is egész sora. léptettetett életbe stb. s bizonyosan nem fogjuk oly kétségbe ejtő állapotúnak tekinteni pénzügyi helyzetünket, a mint azt némelyek, s mint látjuk, kellő ok és alap hiányában teszik ; sőt — ha szabad egy egész ideális eszmekörből hasonlatot kölcsönöznöm — itt is, a financiális helyzetünkre vonatkozó számtételek alaposb méltatásánál alkalmazható lesz, a nagy angol philosófnak Bacónak ismeretes mondása :„philosophia obiter libata a Deo abducit, — penitus exhausta ad eum reducit!" Mihez még azt jegyzem meg, miszerint valljuk meg, nem az e főoka annak, hogy sokan oly fölötte sötét színben látják pénzügyi helyzetünket, hogy agricol nemzet lévén, mely egész létalapjában a jó termések és a bő exportra utaltatik, 3 év óta egy lidércz nyomása alatt áll az egész ország, t. i. két rósz termés és a folyton-tartó exporthiány nyomása alatt, mely minden osztályt és kört elkedvetlenít, milliókat reményeik meghiúsultával sújt; iparra, forgalomra és tőke gyűjtésre leverőleg hat; s igy minden hiányt vagy bajt is szomoritóbb és fokozottabb mérvben láttat az emberekkel. Ezekkel megfeleltem a beszédein elején felállítói kérdések elsejére; s már most azon tiszteletteljes kérdéssel fordulók a t. ellenzékhez és mindazokhoz, a kik vele a jelzett possimisticus felfogásban osztoznak: alapos, indokolt-e mindezek után azon súlyos vád és támadás, melyet a fönforgó tárgyban ellenünk intéz, s melylyel, mint valami fennsőbb, s csalhatatlan biró a ministereket és a jobboldalt mintegy ítélőszéke elé idézi. Indokolt-e tisztelt Ghyczy képviselő urnák azon eljárása, hogy, míg eddig leginkább csak Cassandra asszony szerepót vivő, most már oly elkomorodott arczczal ül székében, mint ülhetett hajdanta Márius Carthago romjain és mosolyog. A tisztelt ellenzék némely része honfiúi aggodalmai közepette igazi magyar létére sirva látszik vigadni; mert ugy véli: megtalálta valahára az archimedesi pontot, melylyel a Deákpártot ki lehet sarkaiból forgatni. Távol legyen tőlem helyteleníteni a t. ellenzék azon eljárását, hogy a ministerium és az azt támogatott jobboldal pénzügyi politikáját bírálat alá vegye, s ha ugy tetszik kárhoztassa. De igen is óhajtottam volna azt, hogy a midőn ezt teszi, s teszi oly vexo-val és élességgel, mint a jelen esetben : ok-érvei erősek, adatai és számításai alaposak, s kritikája igazságos legyen. (Élénk hosszas helyeslés jobb oldalon.) Azonban e kellékek egyikét se találom föl jelen föltevésében. Számadatait mindenek előtt tekintve, ezek több lényeges fogyatkozásban szenvednek, s helyre igazításukat megtaláljuk részint a pénzügyi bizottság átalános jelentésében, részint azokban, a miket fenébb elmondani és kifejteni bátorkodtam. — Érveit és dialectikáját illetőleg, pedig talán ildomtalan kimondanom, miszerint ezek a tárgy érdeme- és a positió természetes előnyeihez mérten, hiányosabbak, mint lenniök kellene; mig kritikájának nem igazságos volta abban áll, hogy hallgatással mellőzve, miszerint neki is van része a költekezési túlzásokban: a bajnak, — már a mennyiben van — egész mérvét és ódiumját mi reánk hárítja, s ugy szeretné magát feltüntetni a nemzet szemében, mintha ő mindig a leggondosb, a legtakarékosb paterfamiliasként viselte volna magát, mi pedig a pazarló és tékozló örökösök szerepét vittük volna. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Hibáztatható a t. ellenzék e házon belől és kivül azért is, hogy sötétben sötéten festve egyebek közt az ország hitelét, e nagy erkölcsi és közgazdasági kincset, nem indokolt jaj gátasával, veszélyezteti, s igy nem akarva ugyan, de mégis egyik oka azon értékcsökkenésnek, mely legújabb időben államkötvényeink árkeletében tapasztaltatik, s kárör-