Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-69

156 69. országos ülés január 21. 1873. Azt állítottam, és állítom ma is, hogy mi öt esztendő alatt az ország rendes bevételein kivül elköltöttünk 239 milliót, vagyis helyesebben mondva, enynyivel fogyasztottuk az államvagyont és ennek részletezését is elmondom egyenkint. (Halljuk!) 1. Ingatlan államvagyon eladásából 1868— 1872. = 9,028.863 frt. 2. Inségi kölcsönből = 14,472.023 frt. 3. Közös activákból = 9,902.006 frt. 4. Ingó állam-vagyonból =8,921.561 frt. 5. Első nagy vasúti kölcsön == 102,000.000 frt. 6. Sorsolási kölcsön = 24,000.000 frt. 7. Gömöri záloglevél-kölcsön —8,000.000 frt. 8. Az úgynevezett 30 milliós kölcsön = 36,000.000 frt. 9. Kincstári utalványokban van = 2,000.000 frt. 10. Még az absolut uralom idejéből ránk maradt különféle adóhátralékokból, valamint a katonai és kincstári uradalmak bérlethátralékaiból és egyéb államkövetelésekből 1868. elejétől 1869. végéig befolyt, mint ezt a Lónyay Menyhért által 1869. september 30-án és a Kerkapoly Károly által 1870. october 28.beterjesztett zárszámadások mutatják = 21,000.000 frt. 11. De ebben nincs fölvéve azon összeg, mely az imént említett különféle hátralékokból 1867. második felében, vagyis jobban mondva azon időtől fogva, melyben a magyar kormány átvette az államügyeket ugyanazon év végéig, vagyis 1867. december 31-ig befolyt, s mely összegeknek egyedül a bécsi államszámvevőszék 1867-ről szóló zárszámadásaiban van nyoma s mely tesz = 9,000.000 frtot. Ez összesen tesz 239 milliót. Nem is említve a birói letéteket, melyek elköltettek, nem is említve a tiszai vasút részvényeit, melyek elzálogosittattak: hol van a beruházás, mely ezen összegnek megfelel? Azt mondta tegnap Gorove képviselő ur, hogy emeltünk iskolákat, építettünk vasutakat. Igaz, mind ezt cselekedtük. De cselekedtünk mást is. Csináltunk 172 millió adósságot s 67 millió értékig elköltöttük az állam készleteit, nem is említve, hogy az ország összes egyéb jövedelmeit is elköltöttük évenkint. Ebből — azt hiszem — lehet egy kis vasutat s néhány iskolát építeni. Hanem tessék kimutatni azt, hogy hol vannak azon beruházások, melyek megfelelnek azon összegeknek, mely az állam rendes bevételein kivül elköltettek, melyek elköltettek részint kölcsönökből, részint az állam készleteiből ? Tisztelt ház! Az állam ezen igen nagy mértékben megrongált pénzügyi viszonyaival vajon mit állíthatunk szembe? A polgárok Yagyonosodását, a népek jólétének emelkedését? Épen az 1871-iki zárszámadásokban olvasom, hogy a késedelmi kamatok folytonosan nőnek s magának a pénzügyministernek a számvevőszékhez intézett kimutatása szerint az adók egy harmada csak végrehajtás utján volt behajtható. Az adóbehajtás költségei roppant mértékben nőnek, s hogy az adóbehajtásra semmit el ne mulasszunk, múlt évben 70 ezer, az idén már 820.000 frtot tűzött ki a kormány jutalmul oly közegei számára, kik az adóbehajtás kérlelhetlenségeiben legjobban ki fogják magukat tüntetni. Mindez, uraim! nem jelzi a népek jólétét, a polgárok vagyonosodását. De mi alapon, mi indokoknál fogva várhatjuk is mi a vagyonosodás emelkedését ? Mit tettünk mi a vagyonosodás előmozdítására? A vagyonosodás fejlődésére szolgáló tényezők egyetlenegy ága az, mely lendületet vett, a vasutak, ezek is rósz irányban, nem az igazi érdekeknek megfelelőleg vive keresztül. De ha helyes politikát követtünk volna is a vasutaknál : elég-e a vagyonosodásra, csak egy irányban fejleszteni a tevékenységet, mig más téren csak pangást, mulasztást látunk. Vagy mit tettünk az árvizek meggátlására, vagy oly folyó vizek hajózásának előmozdítására, mint a Szamos, Maros; vagy mit tettünk a roppant kiterjedésű terméketlen vidékek termékenyítésére; vagy mit tettünk Erdélyben a birtokviszony rendezésére, melyek rendetlensége lehetetlenné teszi a szabad mozgást, gátolja az előhaladást? Vagy mit tettünk a közigazgatás terén? Mit tettünk a közegészség ügyének emelésére? Hogy az utókor kegyeletes emlékezésére sohase számithassunk, elegendő ez az egyetlen ok, hogy hazánk egyik legszentebb érdekét: a közegészség ügyét is megfoghatatlanul elhanyagoljuk. Évtizedek után évtizedek múlnak, és mi a jövőbe tekintő aggodalommal tapasztaljuk, hogy fajunk népessége nem szaporodik, a halálozás nő, s nincs ember, nincs testület, melynek föladatává volna tűzve, magasabb állami szempontból a közegészség ügyét vizsgálni, s törvényjavaslatokat, rendeleteket, intézkedéseket tenni a közegészség érdekében. {Föllciáltások bal felől: Igás!) Vagy mit tettünk a gyáripar előmozdítására, mit az iparoktatás és a bányászat érdekében? Magyarország összes gazdag bányáinak egész jövedelme alig tesz néhány milliót; s tekintve azon roppant anyagot, mely bányáinkban van, s tekintve azon roppant mennyiségű erezet, mely behozatik: elborul az ember lelke azon tehetetlenségen, mely nem képes a saját földében rejlő kincseket saját előnyére fölhasználni. Gorove képviselő ur azt mondta tegnap, hogy a vas- és kőszéntermelés növekedett. Növekedett az igaz, de Magyarországon annyi a vas, anyag és kőszén, hogy nemcsak tizedekre, de századokra is képes volna nemcsak hazánk; de más országok szükségletét is fedezni, és mégis az utolsó statistikai adatok szerint vasnemüekben 2 millió mázsával, kőszénben 1 millió mázsával hoztunk be külföldről többet, mint a mennyit kivittünk. Ez nem mutatja a vas- és kőszéntermelésének emelkedését. Vagy azt mondják talán, hogy ezek nem közvetlen emeltyűi a vagyonosodásnak; ott van tehát