Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-69

69. országos ülés január 21. 1873. 157 a bankügy; ez a legközvetlenebb emeltyűje. És mit köszönhetünk a bankügyben a kormánynak, menynyivel áll ma több pénz rendelkezésünkre mint ezelőtt állott? Remélhető-e kereskedelmünk és iparunk emelkedése, midőn a forgalom és közvetítés legfőbb és Iegnélkülönhetetlenebb eszköze, a pénz hiányzik. Nincs szándékom szemrehányást tenni emiatt a ministeriumnak azon hosszú izgalom és követelések után, melyeken éveken keresztül sürgette a nemzet és hiába sürgette a bankügy rendezését, ma ismét szemrehányással állani elő, gúny volna, gúny nemzetem ki nem elégített követeléseire. Itt már nem szemrehányás illeti a ministeriumot, hanem a fölháborodott közvélemény méltó indignatiója. (Élénk helyeslés bal felől.) Midőn azt látom, hogy az 1871-ki pactum által elvállalt terhek mily roppant sebeket ejtettek a nemzet testén; midőn látom, hogy pénzügyeink, a lassú bár, de folytonos javulás helyett félelmes gyorsasággal haladnak a bukás fele; és midőn látom. hogy az egyetlen mód, mely jelen viszonyaink közt némi javulást hozhatna pénzügyeinkre : a bankügy rendezése, mily bűnös közönyösséggel halogattatik napról napra,— engedelmet tisztelt ház, ember vagyok, ki csak tettek után ítél, — de én kételkedem, hogy ettől a ministeriumtól a haza boldogulását várni lehetne. (Élénk helyeslés bal felől.) A kormány nem használja föl a hatalmat és alkalmat, mely kezében van; vagy ha fölhasználja, nagyon roszul használja fel. Az oly országban, mely erkölcsben és vagyonban egyaránt erős, a kormány hatalma sohasem lehet az ország jövőjére oly romboló hatással, mint az oly átalakulásban és fejlődésben levő országban, mint a mienk. Nálunk most volna itt az ideje, kiragadni a nemzetet régi elmaradottságából, biztos, szilárd alapot teremteni jövőjére, és irányt adni nemzeti fejlődésünknek, és mi, mint az a kontár, kinek hiába adjuk kezébe a legdrágább anyagot, mert nem képes teremteni semmit, csak elforgácsoljuk a legdrágább időt és legkedvezőbb alkalmat, mely nemzetek életében csak ritkán fordul elő. Hiában tekintünk vissza a lefolyt öt évre, nem találunk egy kimagasuló eszmét, mely tiszteletet keltene irántunk Európa civilisált ' nemzetei előtt, nem találunk egy hazafias tettet, mely lelkesedéssel töltené el a haza polgárait. Most az átalakulás, a fejlődés korszakát éljük, és én e válságos időben mindenkitől, ki hazám kormányzására vállalkozik: a tehetség és fáradhatlan munkásság mellett még a legnagyobb hazafias önfeláldozó készséget is megvárom. Akiben ez nincs meg, abban legyen legalább annyi hazaszeretet, hogy ne vállalkozzék az ország kormányzására. (Helyeslés bal felöl.) Én embereket, férfiakat kívánok e haza kormányának élén látni, kik önfeláldozó hazafi szeretetükkel buzdítására, önzéstelen tiszta jellemükkel példájára váljanak az egész nemzetnek. Igaz, önző, nagyon önző korszakot élünk! A közügyet szolgálni hiven, becsületesen, önzéstelenül a sok ármány, hazafiatlanság és haszonlesés közt, majd nem lehetetlennek tartják már. De én bízom a nemzet geniusában, hogy ez áramlat nem tarthat soká, és. hiszem az istent, hogy nem haltak még ki, és nem halnak ki azon hazafiak, • kik készséggel és örömest áldozzák föl egész életöket, éíetök egész munkásságát azon szent czélból, hogy e sokat szenvedett szegény haza sorsát egy lépéssel előbbre vigyék. (Élénk helyeslés. Éljenzés bal felől.) Kautz Gyula : Tisztelt ház! Én is azok közzé tartozom, a kik a szőnyegen levő kérdést egyikének nevezem a legnagyobb- s legfontosabbaknak, melyek parlamentális életünk megújulásától fogva tanácskozásaink tárgyát valaha képezték! Nagy és fontos kérdés ugy politikai hordereje, köz- és társadalmi életünk minden viszonyaiba való beágazása, valamint annálfogva is, hogy nemcsak a státust egészben, hanem annak minden egyes tagját is közvetlenül érinti, s azért mindenkinek figyelmével és érdekeltségével is találkozik. De ép azért, mivel ily mélyen menő és fontos a kérdés: a benne foglalt feladvány felette bonyolult és szövevényes is, melyet csak ugy sebtiben, erre vagy arra eldönteni, nem lehet; más felől bizonyos az, hogy, mert a kérdés egész anyagát és alapját tények, még pedig kérlelhetlen számokban nyilatkozó tények képezik: a hozandó ítélet nem lehet puszta impressiók és felfogás dolga; hanem csak a viszonyok mindenoldalú, alapos s tárgyilagos mérlegelésének eredménye. A feladványt magát figyelmesben szemlélve, azt találjuk, hogy lényegileg három nagy, de egymásközt szorosan összefüggő kérdéssel állunk szemközt. Az első kérdés jelesen az: hogyan állunk pénzügyileg, milyen államháztartásunk jelen helyzete és állapota egészben és részleteiben! ? A másik az: alaposak és indokoltak-e azon panaszok és vádak, melyek pénzügyi helyzetünket illetőleg e házban és e házon kivül többek által emeltetnek és székiben hangoztatnak ? S végre, harmadszor: melyek azon teendők, melyek most előttünk állanak a végre, hogy a fönforgó bajok orvosoltassanak, az államháztartásban az egyensúly helyreállittassék, s egy helyesb budgetpolitika rendszere állapittassék meg!? Ugy hiszem, ebben a formulázásban benfoglaltatik mindaz, a mi iránt mindnyájan e házon belül és e házon kivül tisztába akarunk jönni, a mire nézve jelenleg a nemzet mindenekfölött választ és felvilágosítást vár és követel parlamentjétől. Legyen szabad e három kérdésre egyenként, s valamivel részletesben elmondani nézeteimet. *