Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-68
68. országos ülés január 30. 1873. 135 és kezelési költségeket, és a befektetett 20—22 millió tőke kamatait, nem is járna ez valami nagy nehézséggel, sőt bizonyosan kevesebb bajjal járna, mint az egyedáruság. Azonban míg a kereskedelmi szerződés fönáll, mi önállólag e tárgyban nem intézkedhetünk; Ausztriának pedig más viszonyai, más érdekei vannak. Ausztria nem levén termelő ország, ott a cseinpészkedés aránytalanul kevesebb, a dohánykezelés sokkal jobb, a jövedelem sokkal nagyobb, azért Ausztria az egyenes adóztatás elvét egykönnyen el nem fogadná. De ezen adóztatási rendszer megfelel azon független magyar állam eszméjének, melyet mi baloldaliak magunknak czélul kitűztünk, s ha Ausztria nem fogadta volna el a direct adóztatás elvét: visszamentünk volna oda, hol 1848. előtt állottunk, mikor t. i. Magyarországon szabad volt a kereskedés és termelés, Ausztriában pedig íönállott a monopólium. De én bele képzelem magamat, midőn a jelen körülmények között a jobboldali politika mellett practicus reformot akarok ajánlani, a tényleges helyzetbe, és a dohányadó reformja tekintetében ajárdom a gyártási adót, mely szinte ind'irect adó, mely mellett a termelés szabad, a mely mellett Amerika 1870-ben 33 millió dollárt vett be a mienkhez igen hasonló népesség közepette, hol ezen adóztatás roppant fejlődésnek néz elébe. Reformáljuk a bélyegtörvényeket, az örökösödési százalékot 1000 írtig, szüntessük meg azon néhány forint dijt, mit az állam ezeknél nyer s mely a költségekre és a hivatalnokok megszaporított teendőire sem elég, és épen az ilyen örökösödések száma igen nagy. Igaz, hogy p. o. Poroszországban csak 100 frtig adómentes az örökösödés, a porosz bélyeg törvények az 1822-iki pátensen alapulnak. 1869-ben Hannover, Schlesvig-Holstein. Frankfurt, Hesseni grófságok kedveért külön törvények hozattak, de egészben ott is ezen törvények már elavultak, s ez irányban több rendbeli reformok szerveztetnek. Le kell szállítani a százalékot az egyenes örökösökre nézve, fel kell emelni a mellékági, s idegen végrendeleti örökösökre és hagyományosokra nézve; föl kell emelni az eladási százalékot, mert a ki vesz, annak biztosan van pénze; gondoskodni kell, hogy a nagyban űzött visszaélések, bélyegcsonkitások meggátoltassanak, és necsak a becsületesek viseljék a terheket rendesen. (Helyeslés.) Én ugyan a bélyegadó ily módon leendő reformjától nem valami nagy jövedelmi szaporulatot várok, de legalább megnyugvást fog az szerezni, ha az rendeztetik, a magyar országgyűlés ráüti a pecsétet. Emeltessék fel továbbá az egymértékü adó, kivéve a culturalis czélokra fordított alapítványok után járó illetékeket. Uj, szabatosabb eljárást kívánnék szabni a jövedelmi adó kivetése körül; mert mig az a szegény falusi iparosokat terheli: a milliókat forgató és nyerőegyének kikerülik az aránylagos adófizetést. A földadó kérdésében reformot kívánnék behozni, s e tekintetben kétszerezném, vagy háromszoroznám a cataster körül munkálkodó egyének számát, hogy, ha lehet, mentül előbb tökéletes alappal bírjunk, mert e nélkül elismerem, hogy biztos, igazságos reformot életbe léptetni nem lehet Az állam erdőségeiben nagy kincs rejlik, ezek még nem érték él értéköket. Siessünk hát az urbérirend beszedéseket és elkülönítéseket, hol ezek hibáznak, fölvett mérnökök, ideiglenesen megszaporított bírák által eszközölni, építsünk kő-, vizi- és vasutakat, szóval kövessünk el mindent, mi értékök növelésére, jövedelmezőségére vezet. Én, uraim! nem rettenek vissza az investitióktől, én nem kívánok fél utón megállani, és ha a magán erdőknek az állami felügyelet alá helyezése már sok helyen sikeresnek bizonyult be, igy az állami erdők megtartása pénzügyileg helyes intézkedés lehet. De nem igy áll a kérdés az állam vas- és kőszénbányáira, melyek magánosok kezében nagy jövedelmi források, az államnak valóságos terhei. Ezeket el kell adni, el kell adni továbbá az állam mezőségi birtokait, hol a szigorú szerződések papiroson maradnak; mert mig jobboldali az inspector: addig a jobb szemét hunyja be, ha baloldali lesz, akkor bal szemét fogja behunyni. (Derültség.) Oly nagy birtoktesteknek, mint a papi birtokok, s az állambirtokok, a közforgalomból kivétele, az emberi magán tevékenységtől való elvonása már államgazdászati szempontból is méltán kárhoztatható, miért is ezeket eladatnám. A mezőségi uradalmak körülbelől 500.000 catastralis holdat tesznek, ennek catastralis holdja megér egyre másra 150 frtot, együtt 75 milliót; ezt 10 évre beosztva kapnánk évenként 7 x / 2 milliót, ebez számítsuk még az állam által eddig önmagának fizetett adót, és kikerül az egész deficit. És ez nem volna vagyon elidegenítés, csak a fekvőségek egy részének helyes mobilisálása, mert a vasúti -garantiák fejében fizetendő összegek megtéríttetnek, s akkor az elidegenített érték ismét viszszakerül. Végezetre a legnagyobb reformkérdés a bankügy rendezése lenne. Midőn ezen kérdéshez hozzáfognék, kénytelen vagyok pénzügyér urnák tegnapelőtti beszédére visszatérni. Ugyanis ugy méltóztatott nyilvánítani, hogy a valuta helyreállítását előkészítik, ez tehát azt teszi, hogy a pénzérték több évek múlva fog helyreállíttatni. Ha ma 20% volna az agio, ezen eljárást magam is indokolva látnám, azonban ma az agio
