Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-68
136 68. országos ülés január 20. 1873. 6 fri 75 krral jegyeztetik, annálfogva ily kedvező állapotot elszalasztani nagy hiba lenne. Több évekre előtervezni egy ily intézkedést, szerfölött kétes kimenetellel birna, mert egy háború megzavarná az egész műtétet. Tudom, hogy erre azt felelik, miszerint, ha ma vissza lenne állítva a pénzérték is, holnap háború ütne ki, beállana az agio. nem következés, ha az államkölcsön utján beszerezheti a háború költségeit, nem lesz agio, vagy ha államjegyek kibocsátásához fog; de arra nem kényszeríti a bankot, hogy azokat névszerinti értékben elfogadja, lesz az államjegyeknek agiója. de nem lesz a bankjegyeknek. Prancziaország igen sokszor volt nehéz pénzviszonyok közt, de mert a bankalapot, mint magántulajdont tisztelték : nem romlott meg a valuta. De ha kénytelen is az állam a bankópénzhez nyúlni, csak az a kérdés, kényszeriti-e arra a bankot, hogy jegyeit alpári elfogadja. Ha a fegyvert az ember szivének szegzik, csak akkor van baj. Én bankót bocsátok ki, de nem kényszeritek senkit annak elfogadására. Én tehát felölelném a mai állapotot arra, hogy a valutát rendezzem, hogy miként azt is elmondom. (Halljuk!) A valuta helyreállítása és a bankkérdés megoldása körül két kérdés merül fel a gondolkodó előtt, először a 80 millió adósság, melylyel az osztrák kormány a nemzeti banknak tartozik, másik az államjegyek mikénti beváltása. Elmondom mindkettőre nézve nézeteimet. Midőn Ausztria és Magyarország az államadósságok fölött egyezkedtek, a megosztásnak csak két módozata volt lehetséges, egyik a toké tettleges megosztása, másik a kamatjáradék megalapítása: az osztrákok az utóbbi módozatot választották, húztak is hasznot, miután a szelvényadót fölemelték, ők quótájokat leszállították, mi pedig viseljük azt egészen a régi arányban. De ha a kamn-járadéki rendszer lett elfogadva: oly adósságnak, mely kamat nélkül használtatott, terheit nem viselhetjük. S valójában a legincorrectebb eljárás az osztrák kormánytól, hogy midőn a járadéki rendszer nekik hasznosnak tűnt fel: ekkor azt választották, s a végleges kiegyezés után. midőn a tőke tettleges megosztásából remélnek hasznot: akkor per exceptam ezen egyetlen adóssági tétel tettleges megosztását kivételesen követelik. Hiában, a politikai botlás részünkről már elkövettetett, s mi tényekkel állunk szemben, melyeket nem ignorálhatunk, s az osztrák kormány jó akarata nélkül ezen kérdésben nem boldogulhatunk. És én őszintén kinyilatkoztatom, hogy egy önálló magyar nemzeti jegybankért, s a valuta helyreállításáért kész vagyok áldozatokat hozni, én kész vagyok Magyarország pénzügyi függetlenségét kétszer is megvenni; de értsük meg jól, egy teljesen önálló magyar jegybankért, és a pénzérték visszaállításáért, mert beváltatlan osztrák-magyar bankjegyekért, egy központi közegért, vagy az osztrák nemzeti bank egy felzsinórozott fiókjáért egy fillért sem adnék sohase. Ez áldozatért azt követelném, hogy először ne beszéljen az osztrák bank Magyarország pénzügyérével oly hangon, mint beszélt; másodszor a pénzügyminister emelje fel szavát, s ne alázza meg magát. Azt hiszem, hogy midőn ennyit mondtam, többet mondtam, mint kellett volna. De én nem tartom titokban ezen dolgokat. És most következik az, hogyha ennyi jó akarata mellett a bank vagy az osztrák kormány nem hajlik, mit kell tenni? Akkor tegyen jelentést a kormány a képviselőháznak', és ő felségének, követelve a függő állam adósságok, s a bankkérdésnek egyedül a magyar országgyűlés által leendő elintézését. így vélem én mindkét években a pénzértéknek visszaállítását, a fönálló magyar jegybanknak létesítését eszközölhetni. Az osztrák-magyar kormány a kiegyezés óta igen sokat áldozott, a két állam nagy hatalmi állásának visszaszerzése czéljából, de összevéve minden áldozatot, a, valuta visszaállításának horderejével föl nem ér. Önök, uraim! midőn a kiegyezést létesítették, beismerték maguk is, hogy művök különösen Magyarország önálló államisága tekintetében sok kívánni valót hagy főn ; de önök anyagi jóléttel kecsegtették a nemzetet, most kérdem, uraim, miben áll ezen anyagi jólét? Én nem látom ezen anyagi jólétet sehol olyan magasnak, mint azt Gorove t. képviselőtársam említeni méltóztatott. Én elmondtam azon jelenségeket, melyeket ignorálni nem lehet, s bocsánatot kérek, ezek tények, mig amazok talán kissé hipothésisek. És kárhoztatom én erősen azt, hogy a nemzetnek még azon jogai is, melyeket a kiegyezés nekünk biztosított, most ugy könnyedén föladatnak. Miben áll ezen jólét? A 10 —15 perczentes pénzben, a 74°/ 0-os cursussal elárusított államkölcsönökben, vagy az egymást váltó bukásokban ? Önök, uraim! nemcsak, hogy az adott alapon a nemzet jogait nem fejlesztették; de sőt a közös alku mellett a nemzet részére föntartott jogokat is föladták'. Hisz a közösügyes alku a bankügyet nem declarálta közös ügynek, a pénzérték ugyanazonossága a közös egyességben sehol kifejezést nem talál: hogy Írhatta tehát alá a magyar pénzügyér azon jegyzőkönyvet, melyben írásba foglaltatott, hogy a két állam között külömböző pénzérték nem lehet! Kivánatos-e a disagio ? az más kérdés: s mi lenne a hévmérő a disagio esetében, az meg nem is kérdés, mert nem lehetne más, mint az ezüst, de hogy külömböző pénzérték a létező törvények
