Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-68
134 68. országos ülés január 20. 1873. fen héjázva a jó években jogosulatlanul reményeket költvén a nemzetben, s még az Isten áldását is maguknak tulajdonítván? Kik emelték fel a centralis vagyis ministeralis költségeket szinte egy millióval? A személyes járandóságokat több mint 2 millióval ? Nem más, uraim! mint a kormány, és ismét a kormány. Igaztalan volnék azonban, ha a kormányt egyedül vádolnám ; a kormánynak e tekintetben egy méltó osztályosa van, és ez a pénzügyi bizottság, mely sok kérdésben felületesen járt el,, mely mind annak, :— ami a deficitet előidézte — a megszavazását ajánlotta. Hisz emlékezik a tisztelt ház! miként a pénzügyi bizottság előadója Széll Kálmán a múlt évben miképen igyekezett czáfolni Ghyczy Kálmán képviselő ur kisebbségi véleményét? Ma már máskép hangzik a pénzügyi bizottság véleménye; de már késő. (Helyeslés bal felől) A harmadik és fő okozója jelen pénzügyi körülményeinknek pénzügyér ur, ki midőn a pénzügyek vezetését kezébe vette, vagy fölismerte a helyzetet vagy nem? Ha fölismerte, kötelessége lett volna az országnak leplezés nélkül elébe tárni a valót, mert igy miként eljárt, csak ámító volt; ha pedig nem ismerte fel a helyzetet, akkor rövidlátó volt. De átalában pénzügyér ur politikája nélkülözött minden határozott irányt, élt mától holnapra, ámítva magát és másokat, felöltve magára a mindenttudás köpönyegét, elhitte maga is, és elhitette másokkal is, hogy ő valódi pénzügyi capacitás. Pénzügyér ur azóta folytonosan dolgozik, elvégzi talán 2 — 3 tanácsosának a dolgát, s csak a pénzügyér kötelességét, magasabb szempontból véve azt fel, nem volt képes elvégezni. Pénzügyér ur beutazta az egész országot. elment Mármarosba, és ott elfogadta a kérelmezőket, és tisztelgőket, s a nélkül, hogy egy vasgyárt, egy hámort, egy nagyobb erdőkezelést és erdőséget megtekintett volna: visszatér fényes diadalai s kéj utazásai után ős Budavárába, itt kiterítette a térképeket, vonalokat húzott, vasut-terveket készített, csakhogy a szép vasutt tervek mielőtt létesültek volna, mint szappanbuborékok megsemmisültek egymás után. Minister ur kiegyezik a Dunagőzhajó-társasággal is, behozza a törvényjavaslatot, az keresztül megy az osztályok tárgyalásán, a gőzhaj ótársaság részvényei hirtelen felszállanak, azután a törvényjavaslat a ház elé nem kerül! mi lett belőle, mai napig sem tudjuk ? Minister ur egy nagy üzletre szerződést köt a Credit Anstalttal a Rotschild házzal, Bleicherőderekkel, biztosította az országnak a 86°/ 0-os emissiót, a szerződést alá is irja, és ezen szerződést még se respectálja. Végre kezébe veszi a bank ügyet, a tárgyalások folytán megalázza Magyarország pénzügyministerét, s vele együtt az egész kormányt és az országot. (Ügy van\) Uraim! ezen folytonos terv^kovácsolás, habozás, szerződésszegés decreditirozta minister urat, s ártott az államhitelnek. Én tisztelem minister ur munkaképességét, tehetségeit, jó akaratát soha se vontam kétségbe, hasznositsa ezeket más irányban; de nekünk nem elég jó akarat, nem elég munkásság, nekünk eredmény kell. Azonban megszűnők folytatni a kritikát; hanem előadom, hogy, véleményem szerint, miként lehetne bajunkon a jelen körülmények között is segíteni; mert habár azon pártnak, melyhez tartozni szerencsés vagyok, törekvése Magyarország függetlensége : elismerem, hogy e mostani közösügyes állapotban is kell valamit tennünk, mert amaz állapot jelenleg utópia. Első tétemény minden esetre azon határozati javaslat végrehajtása, melyet két év előtt adtam be, melyeket részben az országgyűlés, a pénzügyi bizottság véleménye folytán, a ház el is fogadott. T. i. eszközöltessék az államhivatalok rendezése, hozassék be az ügyrend egyszerűsítése, az államhivatalnokok kevesbitése, a nyugdijaknak alkotmányos utón leendő megszabása. Azután az adóreformok terére lépnék, de nálam nem azon értelme van az adóreformnak, mint önöknél, mert én az alatt nem értek adófölemelést. Nagy megütközéssel olvastam, hogy a szeszadó reform iránt a két pénzügyér egymással értekezletett tartott. Miért nem értekeztek velők együtt a kereskedelmi ministerek is? Hiszen ha az adókat csak pénzügyi szempontból biráljuk meg: ugy a jövő fejlődése előre meg lesz semmisítve. Én részemről mindenekelőtt a közvetett adókat rendezném a statusgazdaság helyes elvei szerint. A szesz-adó, tekintettel a kis szeszégetőkre, akként szabályoztatnék, miként Szászországban van, hogy a kisebb, de a mezőgazdasággal összekötött szeszgyárak versenyezhessenek a nagyobbakkal, hozassék be egy oly pausalis rendszer, mely mellett kiszámíttatván a főzhetés éjjeli és nappali maximuma, a szeszgyár tulajdonosok ne legyenek folyton kitéve a pénzügyőrök boszantásainak, szüntessék meg azon rendszert, mely mellett csak a a csalók főzhetnek sikerrel, ez által a felülvizsgálat költségei is kevesednének, s a költségeknél minden fillér megtakarítás tiszta haszon. A dohányadóra vonatkozólag kiteszem magamat annak, hogy a sajtó azt mondja rólam, hogy kedvencz adótervemmel ismét kirukkoltam, de nem tartóztat ez vissza, mert lehetetlen Magyarország pénzügyeiről anélkül szólani, hogy érintetlenül hagyjuk a dohányt, mint adózási objectumot. Én többször kijelentettem, hogy legczélszerübbnek vélném az állam eddigi jövedelmeinek megfelelőleg a dohány adót a pipásokra egyenes adóképen kivetni, mert igy meg lehetne gazdálkodni az egész ellenőrzési
