Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-68

130 68. országos ülés január 20. 187$. a sorsjegykölcsön megtérítendő részeit is, 205 mil­lió forint kölcsönt kötöttünk. Elég volaa erre tisz­telt képviselőház talán a pénzügyi bizottság azon kimutatásával felelni, hogy ezen 205 millió kölcsön irányában csináltunk 210 milliónyi gyümölcsöző, s részben pl. a hidnál, a hatvan-rutkai-miskolczi vas­utaknál is szépen jövedelmező beruházást; de én ez áíalános megjegyzéssel ily nagy momentummal biró tárgynál nem elégedhetem meg. Alig van ország, a haladás ösvényére lépett ország, mely hitelét igénybe venni, kölcsönöket kötni I nem kénytelenittetnék ; a szerencsések csak azok, melyek előbbi, régibb befektetéseik gyümöl­cseit vagy egy hosszú béke alatt ápolt közgazdasági viszonyok előnyeit élvezve, abban a kedvező álla­potban vannak, hogy folyó jövedelmeik által esz­közlik az uj beruházásokat, vagy e czélból arány­lag kevesebb kölcsönökre vannak szorulva. Mi ezen szerencsés államok közé nem tartozunk, nekünk — valljuk meg — részben önhibáink folytán e kedvező ál­lapot nem jutott osztályrészül; de a népek, az államok szerencséjének nem egyedüli criteriuma, hogy van-e, nincs-e adósságuk. (Elénk helyeslés ajobh oldalon.) A közgazdasági, a finánc-tudomány csak azt figyeli, bogy ez vagy amaz állam gyümölcsöző ezé­iokra. forditja-e a kölcsönöket s ennélfogva egyesek mint az államra nézve beállott-e, s szakadatlan-e | a vagyonosodás? A pénzvilág, mely a kölcsönöket nyújtja, szin­t tén azt figyeli, s hitelezésének föltételeit aszerint ! alakítja, hogy mi czélokra fordittatik a kölcsön, mennyire várható annak következtében a közjöve­delmek emelkedése, hogy elegendő nyilvánosság és ellenőrzés mellett gyakoroltatik-e a pénzkezelés. Ahol e feltételek teljesíttetnek, bizonyára nem mondható az, hogy a pénzügyek romlani kezdenek. És telje­síttetett-e mindez nálunk? Tudjuk, s pénzügyi bizottságunk constatirozta, hogy beruházásaink gyümőlcsözteíők, s hasznosak. Tudjuk, zárszámadásaink s az előttünk fekvő jelen­tés igazolják, bogy közjövédelmeink szaporodnak, s e szaporodás folytonosan föntartja magát. Még ke­vésbbé vonható kétségbe az, bogy pénzkezelésünk I a legnagyobb nyilvánossággal gyakoroltatik, a szi­gorú ellenőrzésről pedig tanúskodnak budget-tárgya­lásaink. Mindaddig tehát, míg ezen korlátok között mozognak pénzügyeink: én részemről aggályok nél­kül tekintem azokat. Nem tehetem, hogy még egy körülményre ne irányozzam tisztelt képviselőház becses figyelmét. Tudjuk mindnyájan, s nekem csak jeleznem kell a történelem ez ujabb, állithatjuk, leghatalmasabb momentumát, hogy mióta a népek a feudális, a közép­kori intézményekkel szakítottak, mióta politikai éle­tünk egész határozottsággal átalakították, s a hatalmas szellemi fejlődés mellett az anyagi életben nem is oly nagyszerü haladás,'mondjuk vagyonosodás állott be, mi­nőt átalánosságban a történelem ismer. És az ujabb kor ezen vívmányának még egy főérdeme az, hogy a vagyo­nosodás valamint nem egyes osztályok, ugy nem egyes népek kizáró sajátja többé, nem monopóliuma a hódítóknak, hanem közsajátja mindazon népek­nek, melyek munkálni s az ujabb ösvényre lépni magokat eltökélték. Istennek hála, ezen népek közzé léptünk mi is ujabb intézményeinkkel határozottan és bizonyára tágítani nem akaró elszántsággal és ugyanazon ok szüli, mert a pálya kezdetén vagyunk, nálunk kisebb szerényebb mérvben ugyanazon eredményeket, mint más nemzeteknél. Ezt bizonyítva látjuk budgetünk­ben és a pénzügyi bizottság jelentésében az által, hogy a közvagyon szaporodott, s hogy így közjö­vedelmeink öt év alatt egy harmaddal növekedtek. És raindamelletí, hogy nemcsak aggályok nél­kül nézem pénzügyeinket, hanem azon biztonsági érzettel, a melyet fejlődésünkből meritek : semmit sem sajnálnék annyira, mintha azt kellene hinnem, hogy azok közzé soroztatom, kik pénzügyeink körül az óvatosság kötelességét gyöngíteni akarják. Azok közzé tartozom igenis, és e részben, ha szabad volna multamra hivatkozni, tartoztam ezelőtt is, a kik a nemzetnek kiadásaiban az óvatosságot és takarékos­ságot ajánlották. Az én elvein is az, a mi u pénzügyi bizott­ságé, hogy a rendes kiadások a rendes bevételek által fedezendök és szemben az általa e rovatban kimutatott 8 millió 300 ezer frt hiánynyal: elfoga­dom annak jövendő gazdálkodásunkat illető javaslatát. De a mily készséggel elfogadom az elveket, melyeket a rendes kiadásokra nézve felállított s leg­nagyobb részben azokat is, melyeket a rendkívüli kiadásokra nézve kimondott: ép annyira tudom azt, hogy hosszú időig nevezetes nagy investitiókra lesz még szükségünk. Nem fogunk tisztelt képviselőház azon követelmények elől kitérhetni, melyek hozzánk joggal fognak intéztetni, nem azok elől, melyeket egyes poli­tikai átalakítások, a reformnak keresztülvitele minden esetre ránk fog logikai kényszerűséggel kényszeríteni. De ily perpectivák mellett sem állok, sem pénz­ügyi helyzetünk előtt aggódva, sem a reform kér­dések megfejtésének szüksége előtt habozva; mert ha csak az összes világ pénzügyi tapasztalafai nem csalnak, ha hat éves multunk meg nem tagadja ma­gát a jövőben is, ha őstermelő országunkat Isten ismét megáldja: közjövedeímeink szaporodni fognak a jövőben is. Nem akarva hosszasabb lenni, ezek által véltem főbb nézeteimet előadhatni pénzügyi helyzetünkről, az előttünk fekvő költségelőirányzatról és a pénz­ügyi bizottság jelentéséről. Súlyt fektettem az óva­tosságra, a rendes kiadásokban mutatkozó hiány megszüntetésére, súlyt fektetek a takarékosságra, el

Next

/
Oldalképek
Tartalom