Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-68
08. országos ülés .január 20. 1873. 129 nem kimélö gyorsasággal és nem mérlegelt pénzáldozatokkal épitík és egészítik ki vasút hálózataikat, mondhatni most, már azon előnyöket, melyeket a személy- és áru-forgalom sebessége idéz elő. S lehet-e csodálni, hogy nálunk, hol kő- és vasutak nem léteznek, oly égető vágy volt a nemzetben, s hogy e vágy kifejezést nyert a képviselőkben, vasutakkal látni el az országnak főleg azon •vidékeit, hol semmiféle összeköttetési eszközök nem léteztek, akkor kivált, midőn e vidékeken a vasutak alig kerülnek többe, mint a jól készített kőutak; föntartásnk pedig nem válik örökös terhévé az államnak, vagy a vidék népének. És, tisztelt képviselőház, mindenki tudja, mi roppant, mondhatni, nélkiüözhetlen tényezői az ország védelmének ma a vasutak, és mi, kiknek alig lett volna pénzünk s még kevésbé kedvünk várakat, erődítéseket építeni: nem-e helyesen cselekedtünk, midőn vasutakat építettünk, melyek az országvédelmi érdekein kivül még száz más érdeknek szolgálnak? (Élénk helyeslés jobb felől. Csanády Sándor közbeszól: a közös ügyelmek!) Vagy van-e okunk megbánni, noha rövid vitatkozás után s habozás nélkül határoztuk el az áldozatot, melyet a főváros érdekének hoztunk; megbánhatjuk-e hogy a lánezhidat az ország számára megváltottuk? mely ma már a rá fordított összegnek 7 1 / 2 százalékát hozza be s mi lehetővé tette, hogy a Dunát más két ponton is áthidalhatjuk, vagy talán a dunaszabályozást sajnáljuk, mi negyed százados óhajtása volt a nemzetnek s mi a főváros megmentésére szolgál ? vagy akár azt, mit annak szépítésére áldozunk s mi által idézésre s lakhatásra mind hazánkfiainak, mind idegeneknek keresettebbé tesszük azt és mindezáltal a közjövedelmek fokozását idézzük elő. (Tetszés.) Ott van terheink közt, mi rendes kiadásainkat növeli, egy 2,600.000 frtos tétel. Három és fél százada, hogy a haza kebeléről leszakadt egy nagy, egy áldott terület, a határőrvidék ; ugyanannyi idő alatt bánatos kebellel tekintő a nemzet ez elszakadást s epedve várta a visszacsatolást; de épen oly nagy, minő volt a bánat, lehet ma az öröm, midőn a visszacsatolás már a végrehajtás ösvényen van, és e vissza-csatolás valamint uralkodónk egyik legfényesebb s a nemzet szivét magához leginkább fűző ténye, ugy ujabb történetünknek ez egy legszebb, legáldásosabb mozzanata leend örökké. (Élénk tetszés.) Bizonyára tisztelt képviselőház! senki sem lesz, ki csak egy roszaló gondolat árnyát is vetné e nehéz budget tételére; nem, már azért sem, mert e hiány is csak ideiglenes s az ottani állapotok fejlődésével meg fog szűnni. Azt mondják, hogy rohamosan beruházásokat tettünk. Megengedem; elfogadom e divatos szónak KAPV. H. NAPLÓ 18r*. III. KÖTET. eszméjét is. De engedjék meg azok is, kik ennek talán túlságos súlyt tulajdonítanak, hogy vannak a nemzetek életében momentumok, midőn a rohamosan hozott áldozatoktól sem szabad viszariadni, s e tekintetben emlékünkkel csak saját legújabb történetünkre kell visszamenni, hogy ez állítás igazolva legyen. 1848-ban néhány óra alatt elhatározva s néhány nap alatt törvénybe igtatva lőn, hogy az urbériség eltöröltetik. Meg kellé tennünk magasabb czélok végett, meg, hogy a nemzet közgazdasági fejlődése elől e legnagyobb akadályt elhárítsuk, meg különösen azért, hogy a nemzet regeneratiójának az alapot megnyerhessük. (Élénk tetszés.) És mégis ki az, ki ma sajnálattal gondolna arra, hogy az urbériség eltörlése által a nemzetre 251 milliónyi terhet, s évenkénti 17 millió forintot róttunk? vagy van-e valaki ki kárhoztatná e törvényhozási tényt azért, mert az hirtelen rohamosan lett elhatározva? (Élénk tetszés a jobb oldalon.) De engedje meg a képviselőház, hogy a pénzügyi jelentésre és a költségvetésre visszatérjek s ezt annál inkább kell kérnem; mert pénzügyeink legfontosabb momentumáról akarok szólani, mely valóságos sarkköve az egész helyzetnek és ez azon momentumnak kijelentése, hogy 1868. óta 1872. végéig és igy 6 év alatt 49 millió és hétszázezer, mondjuk 50 millióval emelkedtek közjövedelmeink, daczára az ismétlés veszélyének mindenek előtt jeleznem kell, hogy ha az imént elősorolt beruházások nem történnek: a közjövedelmek név szerint a közvetett adók ilyetén növekedésére gondolni sem lehetett volna. És miként történt ezen emelkedés ? Történt akként, hogy a házbér- s bélyeg illetékadókat nem is emelésén, de az igazság által parancsolt kiterjesztésén kivül az adózókra semmi uj teher nem rovatott, sőt nemcsak nem rovatott uj teher, de a létező adónemek közül megkönnyitteteít az örökösödési adó, eltöröltetett a hirlapbélyeg, az ütés hídvám, a só ára, vagy mi azzal egy, a sóadó leszállittatott, leszállittattak és pedig nevezetesen a levelezési és távirászati dijak. Hozzá jő ehhez, hogy ez emelkedés föntartotta magát még azon mostoha időkben, melyek az ország nagyobb vidékeit már 4, az egész országot pedig két év óta sújtják. Mindez, tisztelt ház! nem mutat kórállapotokra, sőt mutatja azt, hogy az ország, melyben 6 év alatt ily eredmények mutathatók ki: a gondviselés különös csapása nélkül, a fejlődésnek és haladásnak meg van nyerve. Ezek után azonban sokan fogják mondani, mindez a helyzetnek csak fényoldala, itt a szóló szándékosan kerülte vagy elhallgatta a helyzet árnyoldalát. Ne illessen e vád, tisztelt képviselőház, és én egész készséggel megfordítom az érmet, hogy szólhassak annak hátsó lapjáról is. Igaz, azon terheken kivül, melyeket a méltányosság legvégső határáig 17
