Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-68

120 68. országos ülés január 20. 1873. mentül kevesebbet kell foglalkozni a múlttal és mentül többet a jövővel, és mások végre azon véleménynek adtak kifejezést, hogy ez alkalommal különösen a kormánynak országos politikáját kell szigorú birálat alá venni. Én a magam részéről ez utóbbi véleményben osztozom, nemcsak azért, mert ezen felfogás uralkodik a világ valamennyi parlamentjében; hanem főképen azért, mert a számok, melyek jelenleg ijesztő nagyságukban feküsznek előttünk, nem magoktól születtek, hanem határozatoknak, rendeleteknek, intézkedéseknek és intézményeknek kifolyásai, szóval kifolyásai az összes kormányzati politikának; tehát ha azokat akarjuk megbírálni, okvetlenül szükséges emezt is vizsgálat alá venni. De bármiként legyen, ezen nézeteknek bármelyike legyen helyes, magában azon tény, azon körülmény, hogy ez alkalommal oly nagy véleménykülömbség merült fel: mutatja, hogy van valami rendkívüli a helyzetben, van valami, mi nem hasonlít a múlt évekhez, és csakugyan ugy van: a helyzet különböző, ugy a kormányra, mint a képviselőházra nézve. A múlt években 1868—1869-ben a kormány talán némi jogosultsággal folyton a kezdet nehézségére hivatkozott; 1870-ben, midőn a nehézségeken némileg már tul volt. egy nagy európai háború tartotta nyugtalanságban egész Európát és habár annak pusztításai hazánkat, hála Istennek, nem érintették, a kormányzatra mégis érzékenyen befolytak. Még 1871-ben, részint azon nagy háború utóhangjai, részint, mint mondani szokás, a megalkotás nagy müvének folytonos betetőzése, némiképen mindig kivételes állapotban tartotta a kormányt; most azonban egy oly év áll hátunk mögött, melyre nézve azon mentség sem áll a kormány rendelkezésére. Európa összes népei a béke áldásait élvezik, Francziaország milliárdjai most is jól táplálják az európai piaczot; kívülről tehát semmi nem akadályozta meg a kormányt működésében, bent a legháboritatlanabbul folytathatta működését; rendelkezésére áll egy becsületes, jó, engedékeny többség, mely mindenben buzgóan támogatja, így tehát kívülről belülről kezei látszólag semmiképen nem voltak megkötve és így mindazt, amit magunk előtt látunk, mindazt a mi történt, a kormány öntudatos működése eredményeként tekinthetjük, s igy bírálatunkat szilárd alapra fektethetjük. És épen, mert ez igy van, magam is belátom, hogy ez alkalommal más utat kell követni. De külömböző a helyzet a kormányra nézve is, külömböző a házra is a helyzet ez alkalommal, mert a múlt években magára a kiindulási pontra nézve is két táborra volt oszolva a ház. Itt ezen az oldalon ismételve azt bizonyították, hogy az uj kormányrendszer mellett létrehozott állapot komoly aggodalomra szolgáltat alkalmat; amott a túlsó oldalon ellenkezőleg azt állították, hogy Magyarország a boldogság tengerében úszik: igy a vita természetesen nagyon nehéz volt. Most e tekintetben a dolog lényegesen megváltozott, fájdalom vélemény-külömbség nem lehet, a számok dörgő szava megszüntette a vitának e részét, nincs többé senki e házban, ki be ne látná, el ne ismerné, hogy pénzügyünk romlásnak indul. Megkisérlette ugyan tegnapi beszédében a pénzügyminister ur megint egy kis rózsaszínben állítani elő a dolgot és a hivatalos lap, a ,Budapesti Közlöny" a maga részéről is hozzájárult, hogy ily szint terjeszszen, a mennyiben a pénzügyi bizottság előadójának higgadt, az igazságot földerítő jeles beszédét csak néhány sornyi kivonatban közölte, a többit nem is említve, kihagyta; holott a pénzügyminister beszédének 17 hasábot szánt. Felemlítem csak ezen kis körülményt, mert a kormány semmikép sem szándékozik az ámítás politikájával felhagyni. De bármikép legyen is a dolog: a pénzügyminister ur annyit mégis bevallott, hogy lehető legnagyobb fontossággal bir az, hogy teljes tájékozottsággal bírjunk a pénzügyi helyzet felett „ különösen most, midőn a multat s az ebből előállott jelent illetőleg a megdöbbenésnek, sőt többnek, majdnem a megrendülésnek érzete támadhat keblünkben és bizonyos aggály nem tagadható el, melyre átalában, pénzügyi állapotainkra gondolkodva, mindenki magát mintegy kényszerülve érzi." Aki a ministerek nyelvét érti, be fogja vallani, hogy oly pénzügyminister, aki igy beszél: érzi magában, hogy a helyzet nagyon komoly, nagyon súlyos, és épen, mert ez minden oldalról el van ismerve, magam is belátom, hogy ezúttal más módot kell követni. Constatálnunk kell az anyagi és szellemi állapotot, ugy amint van; kutatnunk kell annak kútfejét és végre gyors és gyökeres módot kell találnunk a baj orvoslására. Ami az állapotot illeti, arra igen tágas és jó alapot nyújtott ez alkalommal a pénzügyi bizottság jelentésével, melyért, magam részéről szívesen kijelentem, nemcsak a ház, de maga az ország is elismeréssel, köszönettel tartozik. Szorgalommal és buzgalommal állította össze az adatokat és iparkodott az igazságot földeríteni. Midőn ezt részemről szívesen elismerem: nem tehetem, hogy az egész munkálatra ép ugy, mint a tisztelt előadó urnák tegnapelőtt mondott igen jeles beszédére, néhány átalános megjegyzést ne tegyek. Azon munkálatnak ép ugy, mint a beszédnek, egyetlenegy hibája van. Aki azt szorgalommal és figyelemmel elolvasta, lehetetlen, hogy észre ne vette volna, miszerint az egész munkálaton egy erős, mondhatni véres küzdelem nyoma húzódik végig. Miből áll e küzdelem ? A honfiúi kötelességérzet állott egy részről, más részről a párt iránti kötele-