Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-67
14 67. országos ülés január 18. 1873. terjesztettem be; ígérem, hogy újra beterjesztem; ígérem, hogy amint az a bírálaton, és a törvényhozási stádiumokon kérésztől megy, a többi nyomban követni fogja. Addig is osztozva a pénzügyi bizottság azon nézetében, mely szerint már ez évben kívánatos, hogy a rendes költségvetésben mutatkozó 1 lány, hacsak lehet, az állam vagyonának apasztása <s kölcsön eszközlése nélkül legyen elenyésztethető : az üló törvényeknek kisebb módosításaira vonatkozólag javaslatot fogok előterjeszteni a végre, hogy a bevételek a magán érdekek méltányos figyelemben tartása mellett is, fokoztathassanak. És most, midőn a dolognak objectiv részén átestem: engedje meg a tisztelt ház, hogy némi subjectiv dologokat kiemeljek, melyekkel ha volnék csak privát egyén, talán nem fárasztanám a képviselőház figyelmét; de miután hivatalos állásomnál fogva visszahatnak azok az ország hitelére: annál fogva, mert a milyennek látszanak a kezek, a melyekben az ország pénzüg} r i kormányzata lefektetve van, akként száll vagy emelkedik az ország hitele, s ha azok ugy tüntettetnek fel, mint a melyek akár az akaratnál, akár a tehetségnél fogva nem arra valók; ha a történtekhez hasonló megrovásokat, vagy szelídebben szólva észrevételeket, egészen szó nélkül hagynék: egyátalán kötelesség-mulasztást követnék el. A legközelebbi kölcsön tárgyalása alkalmával Komárom város tisztelt képviselője, mint monda, annál fogva, mert én a kormányt tisztára mosni törekedtem, a baj okául a törvényhozást állítottam s az azért való felelősség alól magamat és a kormányt kivonni törekedtem, a minister támadása ellenében hivatva érezte magát védeni a törvényhozást, és ezen védelem közben sok súlyos dolgokat mondott irányomban. A többek közt igy szólt. (Olvas.) „A ministeriumnak kötelessége volt minden alkalommal, szépítés és leplezés nélkül megismertetni az országgal pénzügyünknek valóságos állapotát s ez alapon erélyesen visszautasítani vagy legalább várakozásra utalni minden oly követeléseket, melyeknek teljesítése vagy szükséges nem volt, vagy elhalasztható lett volna." Azt mondja továbbá a képviselő ur, „hogy Lónyay volt minister ur kész volt kedvencz eszméjeért ezereket, illetőleg milliókat is kiadásra utalványoztatni, egy kitűnő jó tulajdonsága volt: ő ellenőrizni tudta minister társainak költségvetését, s ha akarta, élénken vissza tudta utasítani az állampénztár ellen formált indokolatlan követeléseket és nem lehet tagadni, hogy az ő pénzügyministersége alatt a ministeri költségvetési előirányzatok igen mérsékelt körben forogtak. Kerkapoly pénzügyminister ellenkező irányt követett, ő elámittatta magát két kedvező év az 1868—69-iki évek szerencsés eredményei által. Én is azt tartom, hogy ez a minister kötelessége volt." Azt mondja továbbá, hogy mindamellett hogy mi nagy összegeket előirányoztunk, magam mentem elő jó példával collegaim előtt s épen azért nem ressistálhattam a hason törekvések ellen s bár theoretice ajánlottam a takarékosságot, de practice az előirányzatok által mást követtem. Én tökéletesen helyeslem a véleményt, hogy a kormánynak kötelessége mindenkor ismerni az ország pénzügyi helyzetét, kötelessége azt leplezetlenül feltárni, hogy a törvényhozás annak teljes tudatában és ismeretében legyen. A szépítés, ámítás határozott hiba, hogy ne mondjam bün lett volna. De azok, miket én itt előadtam, csalhatatlan bizonyítékok, hogyha a kormány valamely irányban nem találta el a valóságot, hogyha a kormány annak, mit bír meg az ország, mit nem, mint a képviselő ur magát kifejezte, határait meg nem találta volna: azon inkább innen maradt mintsem, hogy túl ment 53 millió deficitet előirányzott 4 évre, lett a legszorosabb felfogás szerint 23 millió. Kérdem : mivel tartozik egy kormány? Tartozik-e az előirányzaton túl menni, vagy tartozik-e az előirányzatot betartani ? Én azt gondolom, egy kormány eleget tett kötelességének akkor, midőn ugy zárta be a pénzügyi szolgálatot, a pénzügyi évet, hogy azon hiánynál, melyről előre megmondta, hogy lesz, hogy a javaslatba hozottak valamennyié csak akkor előirányozható, ha el vagyunk szánva a mutatkozó hiányt kölcsön utján is fedezni; mondom , bezárta a pénzügyi évet anélkül, hogy a hiány nagyobb lenne: akkor kötelességének szorosan megfelelt. Ha a pénzügyi évet kisebb hiánynyal zárta be: akkor túlóvatos volt, vagy szerencsés, a kettő közül egyik. Mint a pénzügyi bizottság tisztelt előadója megjegyzé, két ut állott előttünk; vagy a takarékosság alapjára állva megnézni, meddig terjed erőnk saját bevételeink segélyével,. s csak annyit tenni, amennyit igy bírunk, reform- s investitio várjanak; vagy a positiv actio terére, hogy emelkedjék az ország még akkor is, ha egy bizonyos mérvben a jövőnek anticipatiójával lenne az egybe kötve. Akkor a pénzügyi kormányzatnak csak egy kötelessége volt, t. i. vigyázni, őrködni, nehogy ezen előirányzatban messzebb vitessék az ország, mint menni akart. Ezen kötelességének eleget tett a kormány akkor: midőn oly magasra előirányozta a hiányokat; tehát tudomására hozta az országnak azon áldozatot, melyet az előirányzat elfogadása esetére föltétlenül kell viselnie. Mi pedig kétszer oly magasra előirányoztuk a hiányokat a négy első éven át, mint amennyire azok valóban mentek; és igy e tekintetben azt gondolom, a vád egészben véve engemet és előbbeni pénzügyministertársamat nem illetheti.
