Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-67

108 67. országos ülés jauuár 18. 1S73. kivül hagyásával áll elő, ha azt is figyelembe veszszük, 61 millió 900.000 frtot tesz az ; mégis megvagyok győződve ,hogy e segély nem itt lehetséges. Mart igy ugyan a bevételek oly mérvű emelkedése mellett is, minőt kimutattam, előirányzataink, egészben véve azokat, folyton hiányt mutatnak fel, tigadhatlanul nagyon kívánatos volna rendes kiadásúnknak apasztása, hogy a rendes kezelés nagyobb :óJösleget hagyhasson hátra a rendkívüli hiányának fedezése, mintsem hagyott eddig; de más oldalról nem lehet tagadni, hogy nagyobb mérvben az alig történhetik. És itt legyen nekem szabad, tisztelt ház, constatálnom azt, hogy rendes kiadásaink fokozását részint ugy kell tekintenünk mint bevételünk fokozásának feltételeit, részint mint a nemzet emelkedésének, fejlődésének postulatumait. így levén azok tekintendők, alig lehet várni azoknak nagyobb mérvben csökkenését, kivált miután a bevételek emelkedése azokkal lépést tart. Már pedig lépést tart. A bevételi többlet ugyanis, magának a pénzügyi bizottságnak jelentése szerint is, csak 1,103.000 frttal marad mögötte a kiadások emelkedésének s ez elmaradás is csak onnan van, mivel az 1868-iki előirányzatból egynémely kiadás, mit már akkor is viseltünk, ki maradt volt. Ilyenek például ő felsége cabinetjének nyugdijai, ilyenek a közös nyugdijak, ilyenek a sószállitás és elárusitás költségei, melyeket akkor viseltünk ugyan, de az előirányzatban hiában keresnők. Utóbbit akkor a hitelintézet kezelte, s diját megkapta az elvégzett provisiokban. Ha az 1868-iki kiadások közzé ezek is be lettek volna foglalva : akkor kiderülne, hogy a bevételek emelkedése haladja meg a kiadásokét, kiderülne, hogy az állapotok nem romlottak, s a bevételek emelkedése nem volt gyengébb a kiadásokénál. E körülmény, ha egyátalában tán nem is igazolja, de magyarázza, s érthetővé teszi a kiadások emelésére való készséget. — Nem a rendes kezelésnél netalán elérhető takarítások ellen akarok szólani, hanem ugy szólván mindnyájunk, a kormány és a törvényhozásnak igazolásául akarom kiemelni azon momentuosus dolgokat, a melyek e készséget megszülték volt akkor, midőn a bevételek fokozatosan, parallel ép oly mérvben emelkedtek, mint a kiadások. Ily jelentékeny, az ország fejlődésével, az ország prosperálásával nagy mérvben összefüggő körülmények és tények, melyek okai egyrészben kiadásaink emelkedésének, a melyeket nincs okunk sajnálni, s a melyekért épen azért nincs okunk sem magunkat, sem másokat kárhoztatni, például a következők: A Horvátországgal való kiegyezés — mint ezt a pénzügyi bizottság előadója is megemlítette 546 ezer forint terhet rótt ránk. Megbánjuk-e érte a kiegyezést? Én azt hiszem: nem. • , Fiúménak reincorporatioja, mint külött corpüsé, a tengerészeti és- az egészségügyi szolgálatnak átvétele közel 100 ezer forintnyi kiadási többletet hozott ránk. Azt gondolom, ezen 100 ezer forintnak árán most sem állítanék vissza az előbbi állapotot. A határőrvidék administratiojába beállott változás 6 millió 139 ezer forintnyi kiadást okoz, és csak 4 millió 333 ezer forintnyi bevételt von maga után. Terhel tehát minket 1 millió 800 ezer forinttal. A honvédség évenkint 6 millió rendes kiadást okoz. Az igazságügy egy magában többe kerül, mint a mennyibe került 1868^ban az igazságügy és belügy együtt; a különbözet több mint 4 millió. A törvényhozás azt hitte, hogy a törvénykezés: állapotának javítására való törekvés az áldozatot megkívánja és megérdemli. Én magam részéről talán elmondhatom, hogy nem mulasztottam eb semmit arra, hogy a többkiadás csak annyi legyen, a mennyit a dolog természete feltétlenül megkíván. Hogy megértek-e gyümölcsei ezen áldozatnak, vagy csak a jövő fogja azokat megérlelni: azt megítélni nem hivatásom. Én csak a tényt akarom constatálni, hogy t. i. a törvényhozás a törvénykezés ügyét ezen áldozatra méltónak találta, s csak óhajthatom, hogy ha még ma teljes mérvben meg nem érett : érjék meg minél előbb a hozott áldozat gyümölcse. Az iskolai ügyre ma többet költünk négyszer annyival, mint költöttünk akkor, 1868-ban 8 száz és néhány ezer forinttal jelent meg a közoktatási szükséglet, mig ma költségvetésünkbea 3 millión tul megy. Azon kiadás, tisztelt ház, mit nem csak akkor tartottunk helyesnek, de helyesnek tartunk most is, legalább tagadhatlanul helyesnek tartotta a bizottság, miután annak daczára, hogy 1 millióval haladja meg a tavali előirányzatot, egy garast sem törült belőle. A kereskedelmi ministerium költségvetése 6 millióval emelkedett; de nagyon érdekes dolog volna a brutto-budget mellé a netto-budgetet is oda helyezni. Az meg fogná mutatni, hogy a kereskedelmi ministerium költsége ma sem magasabb, mint akkor volt, állam-kincstárt ma sem veszi inkább igénybe, mint vette akkor, azon 6 millió többletet maga bekeresvéa. Ha a bevételeket szaporítani akarjuk: természetes, hogy az csak azon áron lehet, ha a kiadások is emelkednek. Annak igazolására, hogy a kereskedelmi ministeriumnak nettó előirányzata ma sem roszabb, mint volt kezdetben, s annak elhárítására, hogy idővel alapos kifogásnak nyissak rést ez állításommal: meg kell jegyeznem, hogy a kereskedelmi ministerium mostani költségvetésében tetemes oly czimek fordulnak elő, amelyek akkor részben léteztek ugyan, de a budgetben felvéve nem lettek, részint pedig csak később keletkeztek, s igy az ezek által származott hiányt nem szabad a kezelés akkor is létezett ágának rovására