Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-40
• 82 40. országos ülés november 26. 1872. tutiét, mely még meg sem is született. {Helyeslés bal felől) Ha csakugyan nem fog megfelelni azon rendőrség a várakozásnak, ha nem üti meg a mértéket, midőn annak teljes ideje bekövetkezendett: mindig szabadságában álland, de sőt kötelessége leend az államkormánynak az iránt törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé, és a képviselőház ismerni fogja föladatát. (Helyeslés bal felől.) Különben is én ugy vagyok meggyőződve t. ház! hogy az államkormány, a belügyminister ur e téren sem fog csodát teremteni. Hiszen ő is csak onnan fogja kisebb nagyobb különbséggel nyerni a közegeket, szerezni az egyéneket, a honnan azokat főváros veszi? és tudjuk, hogy nagy választéka a belügyininisternek sem lesz, mert a jó, értelmes és képes, valódi mivelt rendőrség nem terem mint a gomba egy éjen át; ezt képezni, fejleszteni kell. Más államokban is hosszas idő, kitartás kívántatott e S7 jó, teljesen megfelelő rendőrségnek képzéséhez. Nálunk ez sokkal több nehézségekbe ütközik, nem csak azért, mert elegendő mivelt és különösen ezen szakban kiképzett egyénekkel nem rendelkezünk: de különösen azért t. ház, mert népünknél minél kevesebb hajlam, hivatás és legkevesebb vágy mutatkozik a rendőrségi szolgálatokra. (Igás! Igás! bal felől.) Huzamos idő, fokozatos fejlődés, miveltség és képződés kívántatik ahhoz, tisztelt képviselőház, hogy egyrészről már magánál a rend és törvény iránti tiszteletnél fogva a rendőrség mint ilyen részesüljön bizonyos tekintélyben ; más részről pedig a rendőrök saját egyéni képzettségüknél és megbízhatóságuknál fogva vívják ki az őket megillető tiszteletet és tekintélyt. Ugyanazért én e pillanatban, tisztelt képviselőház, a legjobb esetben is időelőttinek tartom a központi bizottságnak és a tisztelt kormánynak ez iránti javaslatát, Nem tartom czélszerünek, hogy ily kedvezőtlen íáctorokkal szemben az államkormány az experimentális terére lépjen, midőn egyrészről az által a törvényhatóság önkormányzati joga csonkittatik, másrészről az államkormány kellően megmivelt talaj, kellő előkészület hiányában egy egészen uj, egy egészen parlag terrénumra lép, amelyen azon mérvben, melyben az államkormány talán saját befolyását [és hatalmát öregbíti, nézetem szerint semmi arányban nem áll azon roppant nagy felelősséggel, melyet a kormány indokolatlanul, szükségtelenül magára vállalni ajánlkozik. Ami a rendőri bíráskodást illeti, tisztelt képviselőház, szükségesnek tartom, hogy eziránt törvényjavaslat terjesztessék a ház elé ; de nem látom mellőzhetlenül szükségesnek azt, hogy az itt ezen törvényjavaslatban kifejeztessék. Egy határozati javaslat is elégséges volna ennek decretálására. De ez sem szükséges, hiszen a belügyminister elismerte egy ily törvényjavaslat előterjesztésének szükségét, elfogadta a központi bizottság ide vonatkozó javaslatát és igy magára vállalta azon kötelezettséget, hogy az iránt mielébb javaslatot terjeszszen elő. Irányi Dániel tisztelt barátom javaslatának első pontja elvben azonos az én módosításommal, melyet a tisztelt képviselőház elé terjeszteni bátorkodom. A 20. és 21. §§. kihagyatván, helyökbe ez teendő: „A fővárosok rendőrségének egységes szervezése és egységes működése iránt a törvényhatóság első bizottsági ülésében szabályrendeletek alkotása iránt intézkedik." A költségekre nézve én nem tettem javaslatot módositványomban, mint azt Irányi Dániel barátom tette és pedig azon okból nem, mert kívánom, hogy az első bizottsági ülésben tétessék intézkedés azon szabályrendeletek megalkotása iránt, melyek a kormány jóváhagyása alá fognak terjesztetni. Majd ezen szabályrendeletek megalkotása után fog kitűnni, hogy mennyiben elégséges a fővárosi rendőrség vezetésére a főváros budgetje vagy nem. Nem akartam elébe vágni ezen intézkedéseknek. Ajánlom javaslatomat a tisztelt ház figyelmébe. (Helyeslés bal felől.) Mihályi Péter jegyző (Újra olvassa Várady Gábor módositv anyát.) Tóth Vilmos belügyminister: Tisztelt ház! Legyen szabad az előttem szóló t. képviselőnek előadására röviden azt jegyeznem meg, hogy abból, miszerint valamely fővárosban a rendőrséget az állam kezeli, egyátalában nem következik az, miként azon állam, mint nevezni szoktuk: „Polizei-Staat" -tá alakíttassák át. Hogy nem ez a következés : mutatja Londonnak, Berlinnek és New-Yorknak példája. Valamint, nézetem szerint, az sem különálló dolog, hogy valamely fővárosban, hol a rendőrséget az állam kezeli, a főváros annak költségeihezjáruljon; miként London háromnegyed részben járul a költségekhez hozzá, a hol pedig a rendőrséget az állam kezeli, igy van ez Berlinben is, hol a rendőrséget szintén az állam kezeli, és a költségeket mégis Berlin viseli. Egyátalában, tisztelt ház, midőn ezen kérdéshez hozzászólok, nem akarom bővebben fejtegetni, hogy miért szükséges az, hogy a fővárosi rendőrséget az állam kezelje. Indokolja ezt a fővárosban a mindennapi élet, azon közhangulat, mely nemcsak a közhelyeken, hanem magánhelyeken, a családi körben is, mindenütt, hol e kérdés vitattatik, kifejezést nyer, (Helyeslés) és ha ezen kérdéshez hozzászólok, ezélom csupán kijelenteni, hogy én épen a rendőrség, a belügyministerium érdekében látom azt, hogy, mikor az állam a rendőrség kezelését átveszi: akkor ugy a rendőri működés, mint a rendőrségi birálkodásra nézve törvény alkottassák.
