Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-38
56 38. országos ülés november 23. 1872. Azt hiszem, tanulhatunk más alkotmányos ország példájából. Ott van Anglia példája. Fontolja meg a bizottság, mit tegyen javaslatba. Én csak azt óhajtom, hogy oly intézkedéseket indítványozzon, melyeknek életbeléptetése esetén ama sajnosán tapasztalt, az ellenzék egy némely tagjánál mind inkább gyakorlatba jövő insinuatiók lehetősége kikerülhessék. Nem a magunk érdekében, a jövő érdekében kérem én ezt. Végre még is csak el kell jutnunk oda, hogy az országgyűlésnek oly számos teendőivel szemben az ily minden alapot, vagy legalább fontos alapot nélkülöző vitatások, melyekről fájdalmasan kell tapasztalnunk, hogy káros hatással vannak arra, mi az államnak egyik főkincse, t. i. hitelére, (Élénk helyeslés a jobb oldalon) az ily vitatások mellőztessenek. Ha oly javaslat, minőt érintettem, inditványoztatni fog és ha ilynemű intézkedések életbe lépnek: az olyféle föllépések elfognak némulni és némittatni. (Helyeslés jobb felől.) Azt senki se veheti tagadásba, hogy mostani házszabályaink bármilyen felszólalásnak, még ha indokolatlan is, ha semmi alappal sem bir, ha czélzatos is: tág tért engednek; mig az általom javasolt eljárás elfogadtatásával vitáink méltósága megőriztethetik, a kormány tekintélye alaptalan gyanusitások ellen biztosíttatik, és ki lesz zárva a hitelünkre annyira káros hatású expectoratiok lehetősége; (Élénk helyeslés jobb felől) ki lesz zárva, mi alkotmányos viszonyaink között nemcsak ennek a pártnak, de az összes haza érdekeire nézve ártalmas. (Helyeslés a jobb oldalon.) Kérésem oly egyszerű, hogy ugy hiszem a ház eziránt jegyzőkönyvileg is intézkedhetik, annyival inkább, mivel kérésem törvényen alapszik. Nem akarok ez alkalommal — nincs is helyén — visszamenni azokra, miket a mai ülés folyamában oly hosszú előterjesztésben hallottunk. Legyen azonban szabad annyit megjegyeznem, hogy nincs annál veszélyesebb, mintha valamely tárgynak egyes, talán jelentéktelen részleteit kiszakítván, ezek a többiek elhallgatásával oly világításba állíttatnak, mely a valósággal ellentétben áll. Hosszasan szól•hatnék erről, de mint mondám, tartózkodom tőle. Minthogy azonban a képviselő ur személyemet is érintette mint volt pénziigyministert, előadásának ezen részére még is kell egy rövid megjegyzést tennem. A t. képviselő ur ugyanis pénzügyi előterjesztéseimet jelezvén, engem szemfényvesztőnek méltóztatott nevezni. (Fölkiállások bal felől: Szavazás után nem lehet erről szólani. Halljuk! Halljuk!) Nem szólok magához a tárgjdioz, hanem azt hiszem, én is élhetek ama joggal, melylyel akárhány képviselő számtalanszor élt, hogy t. i. személyemre vonatkozó ilyszerü megjegyzés ellen észrevételt tegyek. (Halljuk ! Halljukl) Észrevételem nem lesz éles, csak az igazságot kívánom még pedig számokkal kideríteni. Azt az egyet legalább mindenkitől meglehet követelni, hogy ismerje az azon ügyre vonatkozó adatokat, melyekről szól; már pedig,ha a képviselő ur nem az én pénzügyministerségem idejéből, hanem az 1870-ik évből való zárszámadásokat, melyeket már nem a pénzügyministerium állított össze, hanem az államfőszámszék, megtekinteni méltóztatik: arra a meggyőződésre fog jutni, hogy az 1870. évi tulkiadások fedezésére az előbbi 3 évnek megtakarítása folytán a pénztárban levő készpénz forditatott 16 millió erejéig. Valóságos készpénzt szemfényvesztésnek mondani nem lehet. Meggyőződhetik továbbá a képviselő ur arról is, hogy a valóságos bevételek és előirányzott bevételek, a valóságos kiadások és előirányzott kiadások közötti különbség tisztelt barátomnak a pénzügyministernek előterjesztése szerint az első három évben kedvezőbb különbözetet mutat fel, körülbelül 20—22 millió erejéig. Csak annak bebizonyítására említem ezt fel, hogy mint egyebekben, ebben is alaptalanul a tényleges adatok figyelembe vétele nélkül emelt ellenem vádakat. Ezeket átalánosságban megjegyezve, újból kérem a tisztelt házat, méltóztassék a törvényhozás kötelességét, mely élénk van szabva, teljesíteni, t. i. az 1848. III. t. ez. 37. §-a rendeletének teljesítését mielőbb eszközölni. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Péchy Tamás: Tisztelt ház! Nékem az ellen, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur által beterjesztett számadások megvizsgáltassanak: semmi kifogásom nem lehet. Nem lehet annálinkább, mivel ezt a törvény világosan rendeli. Nekem csak azon mód ellen van kifogásom, melyet ministerelnök ur kivan, mely abban állana, hogy a ház most rögtön ily nagy fontosságú ügyben hozzon határozatot, s pedig hozzon olykép, hogy egy bizottságra ruházza. Én részemről, igaz, ezen bizottság tagjai iránt kiváló tisztelettel s bizalommal is viseltetem; de szemben azon körülményekkel, melyek saját szemünk láttára néhány nap óta lefolytak: ilyen dolgokban a legnagyobb minuciosus sérupulitást kívánom, és kívánom, hogy a ház nem rögtönözve, de érett előzetes megfontolás után intézkedjék az ily kérdésekben. E tekintetből kérném a ministerelnök urat: méltóztassék indítványát formaszerüleg Írásba foglalni s beadni; a miután napirendre fog tűzetni sa ház határozand fölötte. (Helyeslés bal felől) Elnök: Tisztelt ház! Ha jól fogtam föl miniszterelnök urnák előterjesztését, az oda ment ki, hogy utasíttassák ez a pénzügyi bizottsághoz,, hogy az véleményes jelentést tegyen arra nézve, hogy miként vizsgálja meg?
