Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-38

38. országos ülés november 23. 1872. 51 roszul hangzik aztán, hogy az ország oly nagy deficit előtt áll, hogy rendes költségeit kénytelen adósságból fizetni, hogy a gyarapodás olyan, liogy a viz által sújtott vidékeken a szegény károsultak­nak utolsó vánkosát az adóexecutio veszi el. Ily állapotban ne csodálkozzunk a fölött, hogy az emberek gyanakodnak, hogy az emberek vádakra, támadásokra fakadnak. Hogy ez ily eredményeket szült, az annál természetesebb. Ezen vasúti politikára nézve évek óta sürget­tetik általam a házban, nem hogy valamelyik minis­ter, nem hogy valaki ellen, hanem hogy a rendszer megvizsgálása tekintetéből küldessék ki egy orszá­gos bizottság, mely a közlekedési eszközök mimó­doni létrehozataláról ugy a múltban, mint a jövő­ben adjon véleményes jelentést és a fölött a ház határozzon. Ismételve előterjesztettem ezen indítványt; de ezen indítvány a tisztelt ház többsége által min­dig visszautasittatott. és a minister urak és a nagy számban jelenlévő ministeri hivatalnokok mindig a visszautasítás mellett szavaztak. Uraim, engedjék meg önök, ha van valami az eljárásban, mi legalább látszólag kifogás alá vehető, mi legalább látszólag gyanúsnak mutatkozik, és én an­nak megvizsgálását kívántam ; de önök azt megtagad­ják, akkor nekem jogom van önöket gyanúsítani, (He­lyeslés bal felől, mozgás a jobb oldalon) akkor önök Be panaszkodjanak, hogy gyanakodnak; mert mig ezen állapot megszűnni nem fog, mig ezen dolgok földerittetni nem fognak : addig a gyanú Magyaror­szágban meg nem szűnik. (Igás! bal felől.) Én tehát azt, hogy e gyanúnak van valami alapja? bebizonyitottam; azt pedig, hogy a gyanú létezik, azt senki nem tagadhatja, sőt hogy épen ezeknek, megelőzése és mellőzése tekintetéből indítványozta előttem szólott Korizmics László képviselő ur azon ha­tározati javaslatot, melyet tett még a múlt ülésben : ezt tudjuk mindnyájan. Az ugyan alkotmányellenes el­járás, melyről jelenleg szólni hosszasabban nem aka­rok, hogy önök azt már előre forma szerint meg­vitatják és elhatározzák egy klubban, mert ez által önök megszüntetik magát az országgyűlést, deval­válják a képviselőházat egy klubbá. (Bal felől helyes­lés, jobb felöl ellenmondás) Tudjuk tehát mindnyájan, hogy az a jobb oldal részéről párthatározatképen hozatott elő; az én in­dítványom — hivatkozom az egész ellenzékre, senki sugalmazására, csak saját magam meggyőződéséből terjesztetett be; mert arról, mikor beterjesztettem, itt legközelebbi barátaim sem tudtak semmit. Ha­nem a mi áll: az, hogy czélja mind a két indít­ványnak ugyanaz. Önök is érezték, uraim, káros voltát, hogy itt ilyen támadások történhetnek, hogy ilyen gyanúsítások mindenfelé szórathatnak: én is; mindketten segíteni akartunk rajta. Hanem az a kérdés, hogy a két óvszer közül melyik az, amelyik valósággal segíthet a dolgon? Uraim, a gyanú mindig jogosult ott, hol gya­nús körülmények léteznek és még a gyanús körül­mények elhárittatni nem fognak, és teljes nyíltság­gal a dolog mibenléte föl nem derittetik : a gyanúra az ok mindig létezik. Ezt tagadni nem lehet. (Igás! bal felől) Már most önök azt gondolják, hogy ha a ház­szabályok által az ellenzéket elnémítják, a gyanú okát el fogják hárítani? Nem ugy van! Ugyan ki lesz ebben az országban, aki nem azt fogja mondani, hogy azért tették ezt, hogy ne hányhassák szemökre azo­kat, amiket ezentúl is minden géné nélkül, minden baj nélkül akarnak elkövetni. Elnémíthatják önök az ellenzéket, megváltoztathatják a házszabályokat, a hogy tetszik: az mindig alkotmányellenes erőszak, az mindig forradalmi eljárás lesz. És én most,mint már egy más alkalommal, midőn a házszabályoktól eltérve, a tisztelt ház határozatot hozott: figyelmeztettem a jobboldali képviselő urakat, hogy vigyázzanak és emlékezzenek oda vissza, hogy a franczia convent eseményei a házszabályok megszegésével, a többség­nek hatalmával való visszaélésével kezdődtek, mely események azután XVI. Lajos vérpadján végződtek. (Mozgás és élénk ellenmondások jobb felől. Helyeslés bal felől) De uraim, méltóztassanak nekem megengedni, ha azt mondom, — én nem akarok senkit sérteni, — de önök nem gondolták jól meg, midőn ezen határozati javaslatot előterjesztették. Uraim! mi lesz annak eredménye, ha önök ezt keresztülviszik? (FölMáltásoh jobb felől: Hisz nem tárgyaljuk azt!) Elnök % Felszólítom a képviselő urat, mél­tóztassék saját határozati javaslatának indokolására szorítkozni. (Zaj balról; helyeslés jobbról.) Simonyi Ernő : Engedelmet kérek, még tudtomra nincs behozva a cloture; én azt hiszem, hogy midőn én saját határozati javaslatom indoko­lására fel hozom azt, hogy az általam ajánlott mód helyesebb annál, mely a másik oldalról ajánltatik: oly szorosan az indokoláshoz tartom magamat, hogy szorosabban nem lehet. Nem akarom és nem is fo­gom azon határozati javaslatot most tárgyalni; szó sincs róla. lesz idő holnapután hozzá szólani, ha szükségét látom; hanem csak azt akartam mondani, hogy önök nem gondolták meg az eredményt. Csak egyre figyelmeztetem önöket: méltóztatnak tudni és tudja mindenki, ámbár hivatalosan bejelentve nem volt, hogy az előttünk álló nagy deficit fedezésére a pénzügyminister kölcsönt kénytelen felvenni; az is körülbelül tudva van, hogy egy bankár consor­tiummal, mely ezen kölcsönt ki fogná bocsátani: az egyezkedés már megtörtént és ennek is, mint a 30 milliós kölcsönnek Londonban kell ki bocsáttatnia. •7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom