Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-38
48 meg, hogy mekkorák legyenek a hidak, mini e vasútnak megnyílni és a forgalomnak átadatni kellett volna. {Derültség bal felöl.) Több ilyen esetek vannak itten, melyeket azonban mostan felhozni hosszas volna. Csakis még azt az egyet említem fel, hogy én ezen incidensből ezen vasutügyben már máskor is vizsgálatot kértem, és én nem voltam egyedül magam ezen nézetben, hiszen maga az igazgató tanács is azzal fenyegette a kormányt, hogy országgyűlési vizsgálatot, fog ezen tárgyban kérni, mert ők itt azt mondják: „Miután e beadványra elintézés nem érkezett: az igazgató tanács 1871. évi dec. 19-én tartott ülésében elhatározta, hogy ministerelnök ő excellentiájához egy beadvány intéztessék, melynek átnyujtására bizottságot küldött ki. A beadványban a kormányi intézkedés sürgőssége a helyzet további tarthatatlanságával indokoltatott, s az egyidejűleg alkotott határozat tudomására hozatott, hogy azon esetre, ha a magas kormány a legrövidebb idő alatt döntő 'lépéseket nem tesz: az igazgató tanács a részvényesekkel szemben őt terhelő felelősség teljes tudatában kénytelenitve látandja magát az országgyűléshez kérvényt intézni avégből, hogy az egész keleti vasutügy megvizsgálására és megfelelő indítvány tételere országos bizottságot küldjön ki." így ezen keleti vasútnak igazgató tanácsa fenyegette a kormányt országgyűlési vizsgálatra vonatkozó bizottság kérésével. S mivel hárították ezt el? Azzal, hogy a kormány elhatározta, hogy lb/g milliót fog nekik előlegezni azon pénzekből, melyek kezében biztosíték fejében sommás czélra a társaság részéről a kormány kezébe le voltak téve. Tehát ezen 17a millió forint őket elhallgattatta, (Derültség bál felöl) s nem hoztak az országgyűlés elé panaszt. Már most a kormány ugy áll a társulattal szemben, hogy kiadott kezeiből, minden biztosítékot , ugy hogy azon biztosítéknak, melynek minden károkat fedeznie kellett volna: már most maradéka sincs a kormány kezében ; és ha az igazgató tanács az államnak bárminő kárt okoz is : a kormánynak nincs módjában magának ezért kárpótlást szerezni. Mondom, t. ház, ezen keleti vasút ügye olyan, mely maga megérdemli, hogy a törvényhozás figyelmét komolyabban foglalkoztassa, s mint mondom, ha más nem tesz, magam fogom kötelességemnek ismerni eziránt indítványt hozni a házba. Most azonban, t. ház, ugy hiszem, elég volt ennyit mondanom arra, hogy kimutassam, miszerint ez is oly ügy, mely oly körülményekkel van kapcsolatban, melyek igen alkalmasak a gyanúra okot szolgáltatni és annak tápot nyújtani. Nem lehetne csodálni, sőt az ellenkezőn lehetne és kellene csodálkozni, hogyha ily körülmények közt valaki nem gyanuskodnék. >v<>mVr 23. 1872. Mert ezt lehetetlen máskép felvenni, mint ugy, hogy a kormány vagy nagyon keveset gondol ezen véghetetlenül nagyfontosságú ügygyei; vagy hogy nem is tudta, mi történt; vagy pedig ha tudott valamit, akkor kellett okának lennie arra, hogy az ily bélyeges eljáráshoz beleegyezését adja. Mondom tehát, a sok mindenféle körülmény közt ez egyike volt azoknak, amelyek a gyanú támasztására okot szolgáltattak. Ott volt mindjárt az alkotmányos aera kezdetén az úgynevezett párisi vasutkölcsön. Ez volt azon kölcsön, melyet Magyarország legelőször kötött és melyet a mostani ministerelnök ur, az akkori pénzügyminister, mint nagy diadalt és vívmányt mutatott be, hogy t. i. Magyarország azon boldog állapotban van, hogy adósságot is csinálhat. (Derültség a hal oldalon.) Lehet adósságot csinálni kétségkívül ugy is, hogy az egy államnak hasznára váljék. Nem akarom ezen párisi kölcsön megkötését hoszszasan fejtegetni; hiszen azt még alkotmányosan tárgyalni kell, miután a házban még nem volt érdemlegesen tárgyalva. Igaz, hogy a jelentések sok halasztás után kezeinknél vannak: de tárgyalva soha sem voltak. Annyi azonban mindenesetre feltűnik, hogy a megkötési költségek rendkívül nagyok voltak és azok jelzése a költségek kimutatásában olyan, hogy az ember azt valóban föl nem foghatja. Azt mondják, hogy a magyar kormánybiztos költségeinek fedezésére 219.000 frt volt szükséges. Ugyan kérem : micsoda költségek ezek ? Diurnum csak nem lehetett, mert a diurnumra van bizonyos normálé; ez tehát nem mehet annyira. Utazni pedig 200.000 forintért ma véghetetlenül sokat lehet. Miből állottak tehát ezen költségek? Azt mondja a jelentés, hogy a Haberháznak két millió forint jár, kerekszámban véve mint kibocsátási költség. De a Haber-ház nem bo_' csátotta ki a kölcsönt, hanem kibocsátotta a „So_ ciété générale." Aki pedig kibocsátotta, annak költ ségei alig félannyira mennek, mint a Haber-házéi aki nem bocsátottaki a kölcsönt. (Derültség bal felől). Ez oly rejtélyes körülmény, oly kevéssé felderített állapot, hogy méltán szolgáltat okot és alkalmat azon gyanúra, hogy a költségek nem egészen helyesen osztattak fel és nem egészen helyesen tétettek meg. Én szándékoztam és fogom is a pénzügyminister urat felkérni, hogy a költségek részletezését letegye a ház asztalára, mielőtt a költségvetés tárgyalásába bocsátkozunk, és mielőtt az ezen kölcsönről tett számadások átvizsgálásába bocsátkoznék a ház; mert amig ezen költségek részleteit nem ismerjük : addig ezen kölcsön felöl alaposan nem nyilatkozhatunk. Az összes költségek az árfolyam vesztességgel együtt igen nagyra mennek; de én nem ezekről, hanem csak a kibocsátási költségekről szólok s 38. országos ülés
