Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-38
38. országos ülés november 23. 1872. A9 ezek négy millióra mennek, ami pedig oly nagy összeg, hogy azt, nézetem szerint, egy pár szóval elütni nem lehet. Azután következett a 24 millió forintos kölcsön. Ezen kölcsönnek azon szerencsétlensége volt, hogy itten előadták: mily hasznos, mily nélkülözhetlen beruházásokra szükséges; és azután az első kedvező alkalmat felhasználva, ezen tőkének legnagyobb részét elterelték egy fényűzési czélra, az úgynevezett sugárutra. (Zaj jobb felől.) Ez igen helytelen eljárás volt; én ezen eljárást helytelenítettem akkor is, és elleneztem ezen törvény meghozatalát; hanem e részben már nem csupán a kormány határozott, hanem a törvényhozás is elfogadta, s igen természetesen, a törvényhozás is viseli a kormánynyal együtt legalább a morális felelősséget. Hanem % kormányé nemcsak az erkölcsi, hanem a törvényes felelősség is; mert minden törvényjavaslat, mely a kormány által benyujtatik: a kormány felelősségére nyujtatik be. Azután tisztelt ház! Körülbelül egy éve lesz annak, hogy egyszer híre futott, hogy három magyar minister egy vasnti szerződést irt alá egy hálózatra, mely 200 millióba fogna kerülni. Ez azután megbeszéltetett a hazai és külföldi lapokban. Én nem emlékszem, hogy — kivéve egy hivatalos czikksorozatot, •— hallottam volna valakit, ki e tárgyról kedvezően nyilatkozott volna. Komoly része a dolognak az, hogy ezen szerződés nem valami nyilvános pályázat, nem valami nyilvános verseny, s nem valami előlegesen megállapított terv szerint köttetett meg; hanem megköttetett zárt ajtóknál egy pár szivar füstje mellett és aláíratott 3 magyar minister által, kik kötelezték magukat azt a törvényhozásnak előterjeszteni. Igaz, hogy ez nem történt meg. Épen azon időben jött le a ministerelnök ur Bécsből a magyar ministerElnök: székbe. Még itt sem volt, már hire futott, (Lónyay Menyhért gr. : Mire!) hogy ellenzi ezen vasúti szerződést, és amint eljött: rövid idő múlva csakugyan mindig gyöngébb és gyöngébb lett ezen vasúti szerződés chancea, hogy valaha létre fogna jőni. Ezt semmi esetre, nem mint szemrehányást említem, sőt köszönettel veszem, hogy ezen szerződés, mely mellett senki jó szót mondani nem tudott, mely az államot megkárosította volna, létre nem jöhetett; hanem szomorúnak tartom, hogy a magyar kormány férfiai, a magyar ministerek szerződéseket írnak alá és kötelezik magukat magán társulatok vagy bankárok, vagy bárminemű consortiumok irányában ezen szerződések támogatására, és azokat aztán elő sem terjesztik. (Helyeslés bal felől.) Én ellenzékben állok a magyar ministeriummal, nem szükség tanukra hivatkoznom, elhiszi mindenki, hogy gyakran élesen és erősen támadom meg a miKÉPT, H. NAPLÖ 1 85. n. KÖTET. nistereket; de megkívánom, hogy a magyar ministerek neve, becsülete oly tiszta legyen, hogy azt senki büntetlenül meg ne támadhassa, (Helyeslés bal felől. Látjuk! a jobb oldalon.) hogy ahová magyar minister nevét aláírja, neve aláírása megbecsültessék. Nem vehetem tehát közönyösen az állam hitelének szempontjából, hogy ha három magyar minister aláir egy szerződést s annak támogatására kötelezi magát: ezen szerződés félredobassék és azon minister tárczáját mégis megtartsa. (TJgy van! bal felől.) Azonban, ha ezen nagy vasúti szerződés elvettetett is: nemsokára létrejött egy másik, a 160 milliós vasúti kölcsön. Ezt már, ha nem csalódom, ministerelnök ur irta alá a közlekedési és pénzügyminister urakkal egyetemben. Ez egy másik szerződés, mely hasonló módon jővén létre, ismét tárgyalás alá, ismét a törvényhozás elé nem hozatott. Felváltotta ezt egy harmadik, egy 4-ik és amint mondják egy 5-ik vasúti szerződés is. Uraim! ezen vasúti szerződések megkötése egy egész éven át izgalomban tartotta a pénzvilágot; ezen szerződések hire, mint egykor Amerika és Anglia közt azon ismert tengeri kígyó, ismét és ismét felmerült és mindig arról volt szó, hogy megint egy uj vasúti szerződés köttetett. Ilyen dolgok nemcsak alkalmasak arra. hogy gyanút ébreszszenek, hanem igen alkalmasak az ország és a. kormány tekintélyének lerontására. Ott vannak, tisztelt ház! a nagy középitkezések. Ilyen, — egyike a legnagyobbaknak, — a fiumei kikötő és átalában a Fiúméban létesített közmunkák, milyen a pályaudvar, a rakpart és a kikötő. Ezek az országnak sok milliójába kerülnek. Ezek iránt panasz is emeltetett már és a kormánynak tudtára hozatott, hogy ott visszaélések, sikkasztások történtek. A kormány vizsgálatot is rendelt. A vizsgálatból ki is derült, hogy igenis megtörtént a visszaélés; de a megtorlásról nem hallottunk semmit. Azon ember, aki feladta ezen visszaéléseket, ígéretet kapott, hogy jutalomban fog részesülni; de sem a visszaélések meg nem toroltattak, sem ő jutalmat nem kapott. Az iránt kérvényt is nyújtott be Helfy Ignácz tisztelt barátom által a képviselőházhoz. A kérvény a kérvényi bizottsághoz utasíttatott és onnan a közlekedési ministeriumhoz és az ott van jelenleg is, a közlekedési ministeriumban; azóta nem hallottunk róla semmit, pedig ugy volt akkor hozzáutasitva, hogy a közlekedési ministerium budgetje tárgyalása alkalmával erről jelentést tegyen; de a jelentés elmaradt. (Tisza Lajos közlekedési minister : Majd megteszem!) Méltóztassanak megengedni, ha ily körülmények sem alkalmasak gyanút ébreszteni, nem tudom : mi alkalmas arra. Számos más ily esetet volnék képes felhozni. Emlékeznek, •— hisz e házban is tárgyalva volt, — a temesvári erdők kérdésére (Derültség bal felől). De 7
